14. fejezet - Lilimooo

A pult mögött álltam, vártam, hogy jöjjön valaki. Diana hátul volt, és egy srác tetoválását csinálta. Unottan lapozgattam egy magazint, miközben megcsörrent a telefonom.

-         Szia, Hannah.

-         Szia, Zacky. – lapoztam, és tekintetem végig futattam a sorokon.

-         Abbey a ma jönne, hogy megcsináld neki a tetkót.

-         Jöjjön. – újra lapoztam.

-         Ugye nem fogod neki drágábban csinálni? – kérdezte Zacky gyanakvóan.

-         Nem Zack, de ha ennyire nem bízol bennem, akkor gyere el te is! – mondtam kicsit türelmetlenül.

-         Tudod, hogy bízom benned, csak túlságosan forrófejű vagy. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-         Király, akkor majd gyertek együtt, úgy nem téved el. – morogtam.

-         Este találkozunk Hannah. – mondta.

-         Aha, persze.

Abbey előtt még bejött hozzám Brad, egy nagydarab csávó akivel háromnegyed óra alatt végeztem. Miután kész lett, kiment Dianaához fizetni, én pedig követtem.
Reméltem, hogy Abbey nem késik, szerettem volna minél hamarabb végezni vele. Miközben kiléptem az ajtón felkötöttem a hajam. Brad fizetett, utána pedig megölelt és lelépett.
Abbey az egyik fotelban ült, cigizett, közben pedig az egyik újságot olvasta. Felsóhajtottam, mire felpillantott.

-         Jól van, gyere. – megfordultam, és visszamentem a szobába. Követett. – Vedd le a pólód. – becsukta az ajtót. - Már korábban megcsináltam neked a mintát, unatkoztam.

Leült, és míg levetkőzött átírtam a mintát.

- Melyik oldalra akarod?- kérdeztem.
- A baloldalra.
- Oké-a székkel odagurultam hozzá.- Ömm a melltartódat is vedd le.
- Rendben- levette a melltartóját.
- Előre szólók, ha nyafogni fogsz… - kezdtem.
- Nem fogok. Bírom a fájdalmat.
- Akkor jó. – helyes. Legalább nem fog mocorogni.

Lemostam a részt, ahová a tetkót akarja, és felraktam a sablont. Ahogy a tű a bőréhez ért, először hallottam egy kis szisszenést, de utána csendben maradt.

- Hannah- kezdte.

Komolyan beszélgetni akar? Ha felidegesít, esküszöm elcseszem ezt a rohadt tetoválást.
- Hmm?
- Sajnálom a múltkorit, mikor megkérdeztem, hogy bejön-e neked Brian. Nem akartalak megbántani vagy bármi, csak azt hittem…
- Hinni a templomban kell… - morogtam.
- Tényleg bocs, nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a dolog. – mentegetőzött.
- Nem kavart fel a dolog, csak felbaszott, hogy ilyen alaptalan hülyeségeket feltételezel rólam.
- Nem hiszem, hogy annyira alaptalan lenne a feltételezésem, ha ennyire felkaptad rajta a vizet.
- És mi lenne akkor, ha igaz lenne? Neked ez miért számítana? Változtatna valamit az életeden? – tettem fel neki a kérdést.
- Nem számítana semmit, és nem változtatna semmit az életemen. Egyszerűen csak úgy láttam, hogy neked tetszik Brian.
- És még is miből gondolod?
- Hát, eléggé kiborultál azon, hogy ugyan olyan tetoválásunk van, meg, ahogy eddig láttam folyton a közelében vagy, persze ha éppen nem haragszol rá egy kis semmiség miatt. Zacky mondta, hogy sokat szoktatok együtt lenni, meghasonlók, de tényleg bocs, ha tévedtem. – sokat szoktam vele lenni? Zacky kihagyta azt a részt, hogy mielőtt barátnője lett, vele is elég sok időt töltöttem.
- Semmi gond- motyogtam.

Ezután csendben maradt. Úgy egy óra alatt elkészült, és nem csak neki, de még nekem is tetszett.

-         Nem lenne gond, ha lefotóznám? – Diana bejött, hogy megnézze a kész tetkót.

-         Lefotózni? – kerekedtek ki Abbey szemei.

-         Tudod, ki akarja rakni a falra. – mondtam. – Az amolyan „dicsőség” fal. – ujjaimmal idézőjeleket formáltam a levegőben. – Ahová kirakjuk a legszebbnek ítélt tetoválásokat.

-         Hát, öhm… Rendben. – egyezett bele végül.

Én elpakoltam, Diana pedig megcsinálta a képet.

-         Hát, akkor köszi mindent. – mosolygott Abbey, miután visszaöltözött.

Diana kiment, én pedig bólintottam. Abbey fizetett, miközben én elraktam a pénzt megkereste a táskáját, és indulni készült.

-         Ööö, Abbey, Zacky szólt, hogy ma este elmegyünk piálni? – kérdeztem.

-         Oh… Nem, nem szólt. – mondta elgondolkodva. – És Matt sem mondta.

-         Matt?

Korán kezdi a kavarást.

-         Eljött hozzám hajat vágatni. Ő hozott el idáig, már, mint csak mutatta az utat.

-         Aha… - jó duma. Mondjuk azért Mattnek is lehetne több esze, hogy nem a legjobb haverja csajával kavar.

-         És mikor lesz ez az összejövetel?- kérdezte, én pedig az órára néztem.

-         Nem sokára.

-         És hol?

-         Hát… nem hiszem, hogy ismered… szóval- vettem egy mély levegőt.- Együtt kéne mennünk…- elkezdtem kapargatni az asztalt.

-          Aha… hát akkor menjünk, majd mutatod az utat én meg megyek mögötted.

-          Diana hozott be. – mondtam, és elhúztam a szám. Annyira tudtam, hogy a saját kocsimmal kéne jönnöm.

-          Ohh, értem. Hát akkor majd mondod, merre menjek.

-          Rendben.

Gyorsan összepakoltam, elköszöntem Dianatól és a kocsijához mentünk.

-         Melyik a tiéd?- kérdeztem.

-         Az ott- mutatott egy ezüst kocsira.

-         Chevrolet Aveo-d van?- csodálkoztam

-         Aha- kinyitotta a kocsit és beszálltunk.

-         Jól néz ki. – mondtam.

-         Köszi.

Beindította a kocsit, és bekapcsolta a rádiót. Gyorsan odaértünk a bárhoz, követte az utasításaimat. Ahogy beléptünk a bárba, rögtön kiszúrtam a srácokat. Eléggé meglepődtek, mikor megláttak minket együtt.

-         Hát ti? – kérdezte kikerekedett szemmel Syn.

-         Nem kell ennyire meglepődni. – válaszoltam neki. Újabb kört hoztak, és mindenki mindenről dumált. – Attól, hogy nem kedvelem, bunkó még nem vagyok. – itt elgondolkodtam. – annyira.

-         Annyira. – rázta meg mosolyogva a fejét Syn.

Az egész este piálással telt. Abbey és Zacky hamarabb leléptek, mi pedig olyan 2 óra múlva követtük a példájukat.
Reggel enyhe fejfájással, arra keltem, hogy valakik „randalíroznak” a lakásomban. Jobban mondva max hangerőre veszik a tévét, és beszélgetnek.
Kimentem a nappaliba. A kanapén Syn és Matt ült, valami zenecsatornát üvöltettek.

-         Istenem, hogy ti nem tudtok nyugton maradni. – morogtam, és levetettem magam az egyik fotelba.

-         Neked is jó reggelt. – köszöntek.

-         Komolyan, néha elgondolkozom, hogy jó ötlet volt-e kulcsot adni nektek.

-         Szerintem jó ötlet volt. – kacsintott Syn, mire elfintorodtam.

-         Egyébként, azért jöttünk, mert megyünk Zackyékhez. – mondta Matt.

-         Mi van, egy embert nem volt elég felébreszteni? – horkantam fel.

-         Nem. – vágták rá kórusban.

Sóhajtva mentem vissza a szobámba. Fogat és arcot mostam, felkötöttem a hajam. Felvettem egy szakadt rövidgatyát, meg egy Yankees-es pólót, meg a fekete tornacipőm.
Beszálltunk Matt kocsijába, majd bementünk Zackyékhez. Leültünk a kanapéra, és vártuk, hogy valaki felébredjen. Tudtuk, hogy Abbey is itt van, én pedig abban is biztos voltam, hogyha meglát minket halálra rémül. És igazam is lett.
Miután Abbey visszament felébreszteni Zackyt, párperc múlva Zacky kirohant a szobából a konyha felé, vállán Abbey-vel.

Ezután nem hallottunk semmit, csak suttogást. Matt utánuk ment, hallottam a hűtőajtó csapódását.

-         Megzavartunk valamit? – kérdezte.

-         Igazából nem. – válaszolt Abbey. – Csak reggelit akartam csinálni.

-         Ugye, Zacky azt mondta, hogy jó szakács? – kérdeztem halkan Synt, aki elmosolyodott.

-         Valaki reggelit emlegetett? – kérdezte ezután, és a konyhába ment.

-         Na jó, csinálok mindenkinek kaját! – jelentette ki Abbey.

Abbey elkezdte kiterelgetni a srácokat a konyhából.

-         Istennő vagy. – hallottam meg Zacky hangját.

Vajon akkor mit mond, ha kiderül, hogy közben Mattel találkozgat?

-   Zacky megtartod! – mondta Brian, és visszaült a kanapéra. 

13. fejezet - Lenora

- Szóval meleg volt mi?- mosolyogtam Alra, közben már az utolsó simításokat végeztem Neil haján.
- Hát nem teljesen, de nagyon wháá volt a csávó…- sóhajtott.
- Van a sulimban egy srác- szólt közbe Dana, aki segítőként dolgozik nálam egy darabig, nekem segítség neki pedig jó tapasztalatszerzés,- akiről nem tudjuk eldönteni, hogy meleg-e vagy csak egyszerűen játssza az agyát- a pult mögött ült, rágózott és valami magazint lapozgatott.
- Akkor valószínűleg csak megjátssza magát- mondta Neil.- Van egy-két tapasztalatom ilyen téren, szóval nekem hihetsz- kedvesen mosolygott Dana-ra a tükörből, aki visszamosolygott rá.
- Na, jó kész vagy- mosolyogtam.
- Nagyon jó lett köszönöm- felállt és megölelt.
- Na, jó akkor menjünk- állt fel Alicia is.- Meg akarom még nézni azt a cipőt is, amit mondtam.
- Jól van, jól van- mosolygott Neil.- Még egyszer nagyon, köszi.
- Nincs mit- legyintettem.
- Na, sziasztok-, mentek ki az ajtón.
- Sziasztok.

Hátra mentem megmosni a kezem gyorsan, mikor kijöttem Matt lépett be a szalon ajtaján, elmosolyodtam.

- Azt a jó kurva isten!- hallottam Dana hangját, érdeklődve néztem rá, elkerekedett szemekkel meredt Matt-re.
- Szia, Matt- odamentem hozzá és megöleltem.
- Hali Abbey.
- Minek köszönhetem, hogy megint benéztél hozzám?- mosolyogtam.
- Kéne egy vágás és gondoltam megcsinálhatnád, persze ha nem gond.
- Dehogy is, épp ráérek meg hát plussz pénz- kacsintottam, elmosolyodott.
- Abbey beszélhetnénk egy kicsit?- szólalt meg Dana.
- Persze. Mindjárt jövök, Matt addig ülj le valahova.
- Oké- Dana kijött a pult mögül és hátra mentünk, becsukta mögöttünk az ajtót.
- Te ismered Matt Sanders-t?- egyből letámadott.
- Ööö igen. Miért?
- Ő Matt Sanders! Az Avenged Sevenfold énekese!
- Igen ő az.
- Te felfogod, amit mondasz?
- Igen felfogom, de e mi olyan nagy cucc?
- Jézus Abbey… Na jó én imádom a Sevenfold-ot szóval nekem nagy cucc.
- Jó hát én nem is ismertem őket az előtt, hogy megismertem volna Zacky-t meg Matt-et…
- Várj- feltartotta a kezét,- Te Zacky-t is ismered?
- Igen ő a barátom.
- Hogy mi? Jézus úristen le kell ülnöm.
- Hé nyugi. Tudom ez neked nagy szám, de Matt ott van kint. Nyugodj le, ha gondolod, menj haza és…
- Menjek haza? Jesszus! Soha! Végre találkozhatok vele élőben! Nem megyek haza!
- Jójó, de akkor nyugodj le, könyörgöm.
- Meséld el, hogy ismerted meg őket!
- Oké, de akkor lenyugszol?
- Le,- mosolygott.
- Oké. Szóval, igazából Zacky-t is és Matt-et is külön ismertem meg már, mint nem az egyik által ismertem meg a másikat. Először Zacky-t ismertem meg. Egy bárban voltunk Alicival és ott ismertem meg, elkérte a számom. Aztán másnap mikor itt voltam elmentem kávézni és a kávézóban Mattel egymásnak mentünk és leöntött kávéval, persze ki akart engesztelni, ami aranyos volt tőle, de kicsit mintha nyomult volna, mindegy lényegtelen. Aztán pár nappal később, megint összefutottunk. Zacky még az nap mikor Matt leöntött felhívott és elhívott randira. És az óta is együtt vagyunk.
- És a többi srácot is ismered?
- Aha.
- Ahjj, de mázlista vagy.
- Ezek szerint- mosolyogtam.- Na, jó menjünk, vissza nem akarom megváratni Matt-et.
- Jójó…- elindultunk vissza.- Na, várj- mondta mikor nyitottam volna ki az ajtót.- Van barátnője?
- Jézus Dana kilenc évvel idősebb nálad.
- Az csak kilenc év!
- Jól van, inkább maradj csöndben- mosolyogtam, csak forgatta a szemét, de ő is elmosolyodott, kimentünk.- Na, jó, mit csináljak veled Matt?
- Csak vágás kell.
- Oooké, gyere, ülj át ide.
- Ma mész Hannah-hoz nem?
- De, Zacky elmagyarázta, hogy kell menni.
- Nem úgy volt, hogy veled megy?
- De igen úgy volt, csak valami közbe jött neki.
- Ha akarod, elkísérlek.
- Áhh nem kell, megoldom, talán jobb lesz, ha csak ketten vagyunk.
- Hát te tudod- mosolygott.
- Igen én.
- Hányra mész?- felnéztem az órára, három volt.
- Négyre, addig még van egy órám.
- Addigra végzel velem?
- Kétszer is- mosolyogtam.

Hamar befejeztem Matt-et, még ott maradt kicsit beszélgetni, amíg én hátul átvettem a cipőmet meg kicsit összepakolgattam, addig Danaval beszélgetett, ahogy elnéztem Dana jól viselte, hogy az egyik kedvencével beszélgethet, végre, ahogy Ő mondta. Ahogy kész lettem elköszöntünk Danatól. Matt elkísért egy darabig, vagyis, hogy ő ment elől a kocsijával én megkövettem és jelzett, hogy hol van a tetováló szalon. Leparkoltam előtte, gyorsan kibontottam a hajam és újra összefogtam. A vállamra kaptam a táskám, kivettem a slusszkulcsot és kiszálltam a kocsiból. Elindultam a szalon felé és, ahogy beléptem levettem a napszemüvegemet. Gyorsan körbe pásztáztam a helyiséget. Minden tele volt elkészült tetoválások képeivel, vagy rajzokkal, amik valószínűleg vagy már, vagy nem sokára valakinek a bőrén fognak díszelegni. A helység közepén volt egy pult, ami mögött egy fekete hajú lány állt, biztos ő Diana, rágógumi lufikat fújdosott, közben unottan lapozgatott egy magazint. A hatalmas ablak előtt egy kis kerek dohányzó asztal volt, néhány portfoliós füzettel és három kis bőrfotel volt körülötte. Halkan hallottam a tetováló gép jellegzetes zúgását. Diana felnézett magazinból és kedvesen rám mosolygott miközben a rágóján kérődzött.

- Biztos te vagy Abbey- bólintottam.- Ülj le valamelyik fotelba nyugodtan, Hannah nem sokára végezz.
- Köszi-, leültem az egyik fotelba háttal az ablaknak.

- Kérsz kávét, amíg vársz?
- Nem köszi-, megráztam a fejem.- De rágyújthatok?
- Ohh persze-, benyúlt a pult alá és kivett egy üveg hamutálat és lerakta elém az asztalra.
- Köszi.

Kivettem a táskámból a cigit és rágyújtottam, elvettem egy füzetet az asztalról és elkezdtem lapozgatni. A cigim végénél jártam mikor kinyílt egy ajtó és egy nagydarab kopasz fickó jött ki, nyomában Hannahval.

- Köszi Hannah- kicsit bárgyún mosolygott a csávó, de aranyosnak tűnt.

Megszorongatta Hannah-t, aki csak idegesen nevetett, majd mikor elengedte beleütött a vállába és elköszönt tőle. Az ajtótól tovább vitte a tekintettét és mikor meglátott keserűen elhúzta a száját. Ledobtam a füzetet az asztalra és álltam a tekintetét.

- Jól van, gyere…- sóhajtott és bement az ajtón. Elnyomtam a cigim és követtem.- Vedd le a pólód- mondta mikor becsuktam magam mögött az ajtót.- Már korábban megcsináltam neked a mintát, unatkoztam- mondta.

Leültem a székbe és levettem a pólóm, közben Hannah leült az asztalhoz és átírta a szöveget tintával egy lapra.

- Melyik oldalra akarod?- kérdezte unottan.
- A baloldalra.
- Oké- ellökte magát az asztaltól és oda gurult hozzám. Elgondolkozott.- Ömm a melltartódat is vedd le.
- Rendben- előre dőltem és levettem a melltartómat, azt is az ölembe raktam.
- Előre szólók, ha nyafogni fogsz…
- Nem fogok. Bírom a fájdalmat.
- Akkor jó.

Lemosta a részt ahol a tetoválás lesz, felrakta a sablont, és pár másodperc múlva már meg is éreztem a tűt a bőrömön. Az első egy percben összeszorítottam a fogam, de hamar elmúlt a kellemetlen, kaparó érzés.

- Hannah- kezdtem.
- Hmm?
- Sajnálom a múltkorit, mikor megkérdeztem, hogy bejön-e neked Brian. Nem akartalak megbántani vagy bármi, csak azt hittem…
- Hinni a templomban kell…
- Tényleg bocs, nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a dolog.
- Nem kavart fel a dolog, csak felbaszott, hogy ilyen alaptalan hülyeségeket feltételezel rólam.
- Nem hiszem, hogy annyira alaptalan lenne a feltételezésem, ha ennyire felkaptad rajta a vizet.
- És mi lenne akkor, ha igaz lenne? Neked ez miért számítana? Változtatna valamit az életeden?
- Nem számítana semmit, és nem változtatna semmit az életemen. Egyszerűen csak úgy láttam, hogy neked tetszik Brian.
- És még is miből gondolod?
- Hát, eléggé kiborultál azon, hogy ugyan olyan tetoválásunk van, meg, ahogy eddig láttam folyton a közelében vagy, persze ha éppen nem haragszol rá egy kis semmiség miatt. Zacky mondta, hogy sokat szoktatok együtt lenni, meghasonlók, de tényleg bocs, ha tévedtem.
- Semmi gond- alig észrevehetően megráztam a fejem és elmosolyodtam.

Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak hallgattam a gép zúgását és elkalandoztam. Úgy egy óra alatt készen is volt vele és elámultam, hogy milyen jó munkát végzet, iszonyatosan tetszett a tetoválásom.

- Nem lenne gond, ha lefotóznám?- kérdezte Diana miután bejött és ő is megcsodálta az új tetkóm.
- Lefotózni?- kikerekedtek a szemeim.
- Tudod, ki akarja rakni a falra,- mondta Hannah.- Az amolyan „dicsőség” fal- az ujjaival kis idézőjeleket mutatott.- Ahová kirakjuk a legszebbnek ítélt tetoválásokat.
- Hát öhm… Rendben- mondtam végül, Diana gyorsan lefotózta én pedig már öltöztem is vissza.- Hát, akkor, köszi, mindent- mosolyogtam.

Kifizettem Hannah és már fogtam is a táskám, hogy indulok, mikor Hannah megszólalt.

- Ööö, Abbey, Zacky szólt, hogy ma este elmegyünk piálni?- kérdezte.
- Ohh- megigazítottam a vállamon a táskám,- nem, nem szólt- elgondolkodtam,- és Matt sem mondta- ezt inkább magamnak mondtam, Hannah még is egyből rákérdezett.
- Matt?
- Igen, eljött hozzám hajat vágatni. Ő hozott el idáig, már, mint csak mutatta az utat.
- Aha…- furcsa arcot vágott, amit nem tudtam hova tenni.
- És mikor lesz ez az összejövetel?- kérdeztem végül, felpillantott az órára.

- Nem sokára- rám nézett.
- És hol?
- Hát… nem hiszem, hogy ismered… szóval- vett egy mély levegőt.- Együtt kéne mennünk…- elkezdte kapargatni az asztalt.
- Aha… hát akkor menjünk, majd mutatod az utat én meg megyek mögötted.
- Diana hozott be.
- Ohh, értem. Hát akkor majd mondod, merre menjek.
- Rendben.

Összeszedte a cuccát, elköszöntünk Diana-tól és kimentünk a szalonból.

- Melyik a tiéd?- nézett körbe.
- Az ott- mutattam egy ezüst kocsira.
- Chevrolet Aveo-d van?- csodálkozott.
- Aha- kinyitottam a kocsit és beszálltunk.
- Jól néz ki.
- Köszi.

Beindítottam a kocsit és bekapcsoltam a rádiót. Hannah elnavigált a bárig. Leparkoltam a legközelebbi szabadhelyen és bementünk. Végig pásztáztuk az asztalokat, Hannah egyből megtalálta a fiúkat, elindultunk feléjük. Eléggé elképedtek mikor meglátták, hogy együtt érkeztünk Hannahval, de hamar el is felejtették, ahogy egymás után rendelték az italokat. Zackyvel pár óra alatt eluntuk a többieket és elindultunk hozzá.

Mikor felkeltem Zacky még aludt, az ágyszélére ültem és felvettem a bugyim meg az ingét a földről, nem gomboltam be csak belebújtam. Felálltam és kinyújtóztam, kimentem a szobából közben a szememet dörzsöltem, mikor kinyitottam három szempár szegeződött rám a kanapéról.

- Jézus úristen- összehúztam magamon az inget.
- Helló Abbey- mosolygott Syn, Hannah megvetően horkantott egyet, Matt meg mintha egy kicsit zavarban lett volna, inkább másfelé nézett.
- Ti meg mit…? Én azt hiszem inkább… megyek felkeltem Zacky-t- azzal sarkon fordultam és visszamentem a szobába.

Becsuktam magam mögött az ajtót, arra az oldalra mentem, ahol Zacky aludt, ráugrottam, egyből felkelt és elmosolyodott.

- Helló- a hátára fordult.
- Szia-, lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.- Vendégeid vannak- egyenesedtem fel.
- Kik?- felkönyökölt és összehúzta a szemöldökét.
- Matt, Brian és Hannah.
- Nem is mondták, hogy jönnek.
- Mintha ti bármikor is szólnátok egymásnak, hogy átmentek a másikhoz- mosolyogtam és leszálltam róla.
- Van benne valami- az ágyszélére ült.- És így mentél ki?- mosolygott rám.
- Igen…- megsemmisülve hajtottam le a fejem és elkezdtem összegombolni az inget.
- És mit szóltak?- vigyorgott közben magára húzott egy nadrágot.
- Syn mosolygott és köszönt, Hannah szokásához híven megvetően nézett rám, Matt meg… nem is tudom, mintha zavarba jött volna…- elgondolkoztam közben felvettem a rövid nadrágom.
- Aha… na, gyere- elindult felém és a vállára kapott.
- Ne, úristen tegyél le- egyszerre nevettem és sikítoztam.
- Nem teszlek le- elindult az ajtó felé.
- Ne már lécci Zacky. Tegyél le- közben már kint voltunk a szobából, a kezemmel eltakartam az arcom és hagytam hadd vigyen, bár nem igazán örültem neki.
- Hali- köszönt a többieknek.
- Reggelt- mondták.

Bevitt a konyhába és letett a pultra, majd hosszan megcsókolt.

- Minek kellett a válladon kihoznod?- kérdeztem halkan.
- Mert miért ne- mosolygott.
- Nem tudom- megrántottam a vállam és a padlót néztem.
- Nem lett semmi bajod igaz?- a lábamra rakta a kezét.

- Nem, de… nem szeretem, ha valaki csak úgy felkap- a szemébe néztem.
- Miért?
- Nem tudom, csak nem szeretem, ennyi.
- Jól van- megcsókolt közben hallottam, hogy valaki bejön a konyhába és kinyitja a hűtőt.
- Megzavartunk valamit?- hallottam Matt mosolygós hangját.
- Igazából nem- elhúzódtam Zackytől.- Csak reggelit akartam csinálni- megrántottam a vállam.
- Ágyba reggeli?- mosolygott rám Zacky.
- Valaki reggelit emlegetett?- jött be Brian is.
- Aha- mondtam.- Na, jó- leugrottam a pultról,- menjetek ki és csinálok mindenkinek kaját.
- Istennő vagy- Zacky egy puszit nyomott az arcomra.
- Zacky, megtartod!- mutatott rám Brian azzal kimentek a konyhából én pedig neki láttam a reggeli elkészítéséhez.

12. fejezet - Lenora

 A nappaliban néztük a tv-t mikor megszólalt a telefonom, érte nyúltam és felvettem.

- Sürgős vágás kell most!- hallottam Alicia kétségbe esett hangját.
- Hát ma nem dolgozom… de gyere át, és itt megcsinálom a hajad. De Zacky is itt van.
- Akkor legyen holnap? Holnap is jó, bár jobb lenne ma, de…
- Gyere át nyugodtam- vágtam a szavába.
- Biztos? Nem zavarok?
- Mondom, hogy gyere, istenem értetlenkedsz itt…
- Oké akkor lassan indulok, szia.
- Szia-, kinyomtam.- Al átjön, mert sürgős vágásra van szüksége.
- Elmenjek?
- De, hogy is. Maradhatsz nyugodtan.
- Biztos? Mert elmegyek ha…
- Maradsz és kész!
- Oooké- felnevetett.
- Át kéne öltözni- szemben az ölébe ültem.
- Jobban tetszene, ha levetkőznénk- mosolygott.
- Az nekem is- megcsókoltam.
- Alicia mennyire lakik messze?- kérdezte közben a nyakamat csókolgatta.
- Kb tíz percre- sóhajtottam.
- Akkor még egy gyors mentet belefér- közelebb húzott magához.
- Nem szeretem a gyors meneteket, nem sok értelműk van- mosolyogtam.
- Ahjj- lebiggyesztette az alsó ajkát, szomorú fejet vágott.
- Nem hatsz meg.
- Biztos?- boci szemeket meresztett rám.
- Biztos- nevettem.- Na de- kiszálltam az öléből,- nekem még elő kell szednem pár cuccot, addig öltözz át.
- Te nem öltözöl át?
- Minek?- néztem rám.- A barátnőm ennél alul öltözöttebben is látott.
- Ohh mesélj csak- vigyorgott, felnevettem közben bementem a szobába, jött utánam.

Kivettem a szekrényből egy rövidnadrágot és felvettem közben Zacky is elkezdett öltözködni. Kimentem a szobából az előszobai szekrényhez. Kivettem pár cuccot, és bevittem őket a konyhába, közben középre húztam egy széket. Zacky kijött utánam és leült az asztalhoz.

- Ha akarod, ott a laptopom a szobában- böktem a háló felé,- tudsz azon gépezni és legalább nem kell hallgatnod a fecsegésünk- mosolyogtam.
- Hát…- elgondolkodott,- rendben- vigyorgott.
- Jól van- mosolyogtam, csöngettek- ott van az éjjeliszekrényen- mondtam közben elindultam az ajtó felé, kinyitottam.- Szia-, megöleltem Alt.
- Hali- mosolygott és visszaölelt.
- Gyere be- félre álltam az ajtóból.
- Biztos, hogy nem zavarok?
- Persze.

Bementünk a fürdőbe közben Zacky elhaladt előttünk a laptopommal, köszöntek egymásnak egy gyors bemutatkozással és már mentünk is tovább.

- És mire a sürgős haj vágás?- mosolyogtam, Al közben a kád felé hajolt.
- Találkozom egy csávóval holnap után, és katasztrófa a hajam.
- Annyira nem is rossz- elkezdtem mosni a haját.
- De hogy nem!
- Mondom, hogy nem. Szakmai szemmel nézem és nem rossz.
- Jó oké, szerinted…
- Igen szerintem- nevetettem.

Megmostam a haját és bementünk a konyhába, Zacky teljesen belemerült a gépembe.

- Csak meg ne találja a pornó videókat- viccelődött Al.
- Már csak az kéne…
- Milyen videó?- nézett fel Zacky.
- Semmi- felnevettünk, elmosolyodott és visszatért a géphez.
- Tényleg, képzeld, akarok új tetkót- neki álltam vágni a haját.
- Na és milyet?
- Hát nem tudom még… Valami szövegre gondoltam.
- És hova?
- Azt se tudom- megsemmisülve mosolyogtam.
- Nem is te lennél- nevetett.
- Az biztos.

- Ha már úgy is be van kapcsolva a gép, mutathatok egy számot?
- Persze- Zackyre néztem, aki az asztalon könyökölt és támasztotta a fejét, rám pillantott,- mi a címe?
- Írd be, hogy Sixx: A.M. Life is Beautiful.
- Hmm, ez tetszik…- Zacky elkezdte gépelni, amit Alicia mondott és pár másod perc múlva elindult a zene.- Nem rossz- mondtam,- és tökre tetszik a címe.
- Tetováltathatnád ezt magadra- mosolygott Al.
- Nem rossz ötlet, de hova?
- Hmm… mondjuk… nekem mindig is tetszettek az olyan tetoválások, amik a mell külső részén vannak.
- Ez jó ötlet, Zacky?- rá pillantottam.
- Tetszik, de csaj vagy pasi a tetkósod?
- Pasi természetesen…
- Akkor szerintem Hannah csinálja meg…- elmosolyodtam.
- Nem hiszem, hogy bele menne… de te tudod, ha ráveszed, akkor oké.
- Jól van- elmosolyodott, megszólalt Zacky telefonja.- Igen?... Hát megkérdezem. Abbey?
- Hmm?
- Összeülünk a fiúkkal Synnél jössz?
- Ömm… mikor?
- Mikor?- emelte vissza a füléhez a telefont.- Egy óra múlva.
- Oké, addigra kész leszek Allal- mosolyogtam.
- Oké- elmosolyodott.- Megyünk… Rendben akkor ott csá.

Befejeztem Al haját, megcsodálta magát a tükörben és vagy százszor megköszönte, hogy megcsináltam. Még maradt pár percig, de csak addig, amíg összeszedte a cuccát és már ment is el. Bementem a szobában közben Zacky még mindig nézett valamit a gépemen. Felvettem a rövid Red Sox-os pólóm és egy világos farmer sortot. Leengedtem a hajam és kifésültem gyorsan, majd újra összefogtam normálisan. Előhalásztam a fehér One Star-os cipőm és bele bújtam gyorsan, Zacky közben már az ágyam sarkán ült és mosolyogva figyelt. Ahogy sikerült felhúznom az egyik cipőm felé fordultam és ráöltöttem a nyelvem, amin felnevetett.

- Akkor gondolom Hannah is ott lesz- mondtam miközben bezártam a lakást.
- Ez természetes…- furcsán nézett rám.
- Nem azért kérdeztem. Én vagyok a betolakodó, csak érdekelt. Ki tudja, lehet, jobb passzban van- mosolyogtam.
- Hát nem akarlak letörni, de nem hiszem, hogy jobb „passzban” lenne. Nehezen szokja meg az új embereket.
- Megértem- kiszálltunk a liftből és elindultunk a kijárat felé.
- Miss Bourbon- mosolygott Fred.
- Hello Fred.
- Meddig marad ki?
- Uhh nem tudom- elgondolkodtam.- Fogalmam sincs- elhúztam a szám.
- Rendben, figyelek addig a lakásra.
- Köszönöm- mosolyogtam.- Szia Fred- integettem és tovább indultunk.
- Miss. Bourbon, Mr. Baker.
- Viszlát-, mondta Zacky és megfogta a kezem.
- Szinte tudom,- kezdtem mikor kiértünk a kapun-, hogy azt gondolta, hogy reméli is, hogy viszont lát téged, mert ha megbántasz, kiherél- halkan nevettem és megráztam a fejem.
- Ennyire félt?- beszálltunk a kocsiba.
- Mikor Allal ide költőztünk nagyon kedves volt velünk egy csomó mindenben segített nekünk- mosolyogtam.
- Akkor már értem.
- Igazából mindenkivel ilyen kedves, persze tud ideges is lenni, egyszer láttuk Aliciaval mikor dühös volt, nem igazán mertünk hozzá szólni- mosolyogtam.- De Alicia meg van róla győződve, hogy azért lett megint jó kedve, mert sütöttünk neki egy tortát.
- Te meg a torta?- hitetlenkedve mosolygott.
- Attól mert, hogy nem eszek édességet még igen is meg tudom csinálni- mosolyogtam.
- Nem azért mondtam- megfogta a kezem.- Csak furcsa, hogy valaki, aki nem eszik, ilyeneket megcsinálja őket.
- Szokj, hozzá néha furcsa vagyok- mosolyogtam.
- Az még furcsa, hogy hosszú a hajad.
- Mert?- megfogtam egy tincset és elkezdtem birizgálni.
- Mert általában egy fodrásznak rövid a haja, de neked hosszú.

- Igen, de fel szoktam fogni mikor dolgozom szóval…- megrántottam a vállam és abba hagytam a hajam piszkálását.

Út közben szólt a zene és kibámultam az ablakon. Zacky fogta a kezem persze azért néha elengedte, de mindig megfogta egyből. Leparkoltunk egy kertes ház előtt, kiszálltunk és elindultunk felé közben megfogta a kezem. A kezét a kilincsre tette.

- Nem csöngetünk?- értetlenül néztem rá, elmosolyodott.
- Minek?- vont vállat.- Ti mindig becsöngettek egymáshoz Aliciaval?
- Igen…- felnevetett.
- Gyere- mosolygott azzal lenyomta a kilincset és behúzott magával a házba.

Ahogy beléptünk a nappaliba fél szemmel láttam, hogy Hannah egyedül ül egy kanapén és az összes többi hely foglalt. Mindenkit végig ölelgettem köszönésképpen majd leültünk Hannah mellé. Nem tudom, hogy Zacky direkt ült le így, de Hannah mellé kerültem, ami szemmel láthatóan nem igazán tetszett neki. Próbáltam nem vele foglalkozni és inkább a fiúk baromkodását nézni. Johnnyval kimentünk az erkélyre cigizni, közben beszélgettünk aranyos srác és abból, amiket mondott rájöttem, hogy elég gyakran piszkálják a fiúk leginkább, azért mert fiatalabb náluk, és mert „újoncnak” számít mivel Ő a harmadik basserosuk. Visszamentünk és visszaültünk a többiek közé, akik valamiért Jimmyn röhögtek kivéve Zackyt és Hannah-t.

- Nos?- nézett rá Zacky.
- Nem tudom- vállat vont és felállt.- Kimegyek cigizni- és már ott sem volt.
- Mit beszéltettek?- kérdeztem Zackyt és elvettem egy sört az asztalról.
- Csak megkérdeztem, hogy megcsinálja-e neked a tetkót.
- És mit mondott?
- Mint hallhattad „nem tudja”- elhúzta a száját és ivott az üvegből.
- Tudod, hogy nekem nem baj, ha nem csinálja meg.
- Tudom, de nekem igen.
- Na, mi van csak nem féltékeny a kis Zacky V?- hallottuk Jimmy mosolygós hangját.- Na, mi van, meséljetek csak- hajolt felénk.
- Abbey szeretne egy tetoválást a mellére és mondtam, hogy megkérem Hannah-t, hogy csinálja meg neki, mert aki eddig csinálta neki a tetoválásait az pasi…
- Ohh szóval nem akarod, hogy más pasik lássák a csajod mellét- nevetett Syn.
- Ja…
- Milyen tetkód van?- kérdezte Johnny.
- Van egy a lábfejemen- felhúztam a térdemet és félig lehúztam a zoknim,- egy repülő fecske- visszahúztam a zoknit.- Meg van egy a bal fülem mögött- elfordítottam a fejem bár sejtettem, hogy semmit nem látnak belőle,- egy római hetes- mosolyogtam és visszafordítottam a fejem, Syn furcsán nézett rám.- Mi az?- kérdeztem.
- Ugyan ilyen tetkóm van- mondta és elmosolyodott.
- Ugyan olyan mi?- Hannah állt a kanapé mögött és megvetően nézett rám, majd Brianre.- Akkor ugorj már is a nyakába Synyster- azzal fogta magát és bement a konyhába, becsapva maga után az ajtót.
- Ennek mi baja…- nézett utána Jimmy.
- Azt hiszem, utána megyek- állt volna fel Syn.
- Szerintem te most inkább maradj itt- kezdte Zacky- ilyen állapotban képes és fejbe vág egy serpenyővel.
- Ez igaz- visszaült.

- De valakinek tényleg utána kéne menni- mondta Johnny.
- Én ebből inkább kimaradok- emelte fel a kezét Jimmy.- Még jobban félek tőle, mint ti- mosolygott.
- Annyira csak nem rossz- vetettem ellen.
- Áhh nem ismered te még- mosolygott Matt és beleivott a sörébe.- Ilyen ideg állapotban szerintem simán képes lenne ölni is.
- Azt hiszem jobb lesz, ha én megyek- Zacky megszorította a térdem felállt és elindult a konyhába.

Ahogy nyitotta az ajtót valami neki vágódott és csörömpölve ért földet, óvatosan lépet be és becsukta maga mögött az ajtót.

- Megmondtam- nevetett halkan Jimmy és megitta a maradék sörét és belekezdett egy újba.

Magam alá húztam a lábam közben a fiúk újra elkezdtek beszélgetni. Megszólalt a telefonom gyorsan felkaptam a táskám a földről és kivettem a telefonom.

- Igen?- szóltam bele közben leraktam az üveget az asztalra.
- Szia Abbey.
- Ohh hello Neil- elmosolyodtam.- Honnan hívsz?
- Will telefonjáról, az enyém lemerült…- sóhajtott.
- Aha… mi van?
- Kéne egy vágás.
- De hát most voltál nem rég- ráncoltam a homlokom.
- Igen tudom, de megyünk látogatóba Will szüleihez és jól akarok kinézni.
- Ohh értem- sóhajtottam és kivettem a határidőnaplómat.- Mikor jönnél?
- Hát holnap után jó?
- Ömm- végig húztam az ujjamat a sorokon.- Négykor szabad vagyok, az jó?
- Tökéletes. Imádlak!- felnevettem.
- Én is téged Neil.
- Nagyon, köszi.
- Nincs mit, akkor holnapután négykor, szia.
- Szia.

Áthúztam két nevet még gyorsan, akik lemondták az időpontot, majd felnéztem a könyvből. A fiúk engem figyeltek.

- Mi van?- néztem rájuk.
- Ki az a Neil?- kérdezte egyből Rev.
- Egy jó barátom miért?- összehúztam a szemöldököm, becsuktam a könyvet.
- Mennyire jó?- hajolt közelebb.
- Annyira, hogy két éve ismertem meg egy meleg bárban- visszatettem a táskám a földre.
- Ohh hogy buzi- dőlt hátra.
- Igen és barátja is van- elmosolyodtam.

Újra elkezdtek beszélgetni, közben Syn mellém ült és elkezdtünk beszélgetni. Éppen az egyik történetén nevettem mikor Hannah kijött a konyhából a kezében egy vodkás üveggel és leült Matt elé a földre. Zacky pedig visszaült mellém.

- Örülhetsz, lesz tetkód- morogta és visszavette az üveget Matt-től.
- Milyen tetkót is akarsz?- kérdezte Jimmy, ránéztem mivel eddig Hannah-t figyeltem.- Azt már tudjuk, hogy hová- rám kacsintott.

Kicsit közelebb húzódtam Zackyhez és részletesen elmondtam nekik mit is akarok. Egy kis idő múlva elfogyott a maradék pia és a fiúk elmentek, hogy hozzanak még így én és Hannah kettesben maradtunk. Nem értem miért kell ezért öt ember. Csöndben ültünk egymástól távol a szobában, a körmeimet vizsgálgattam közben azon gondolkoztam, hogy Hannah miért kapta fel ennyire a dolgot, hogy Synnel ugyan olyan tetkónk van. Aztán beugrott mi van, ha bejön neki és féltékeny. Végül is lehetséges, Brian jól néz ki, ki tudja, lehet, tényleg bejön neki.

- Neked tetszik Brian?– néztem rá.

- Mi van?– értetlenül nézett rám.

- Neked tetszik Syn, ugye?– kérdeztem újra.

- Te megőrültél.

- De így van, jól mondom?- erőszakoskodtam.

- Még is honnan veszed ezt a marhaságot?– dühösen pillantott rám.– Nem is ismersz, és már is baromságokat találsz ki rólam?! Már hogy tetszene nekem, mikor ő az egyik legjobb barátom?! Normális vagy?!– felállt és beviharzott az egyik szobába egy wishky-s üveggel a kezében.

Megsemmisülve fújtam ki a levegőt. Ezt jól elbasztam… Ha eddig nem is, amit kétlek, most már biztosan nagyon utál. 

11. fejezet - Lilimooo

Ahogy megláttam, rögtön beleszerettem a tetoválásomba. Csak egy mondat volt, nekem mégis annyira tetszett, mintha valaki bonyolult mintát tetováltatott volna a hátára.
- Köszi, hogy megcsináltad. – mosolyogtam Dianára, miután kész lett.
- Máskor is.
Indulóban voltam, úgy beszéltük meg, hogy ma hamarabb elmehetek. Elköszöntem tőle, aztán beszálltam a kocsimba, és hazáig meg sem álltam. Ahogy haza értem kinyitottam a hűtőt, de semmi ehetőt nem találtam.
A telefonom az asztalon rezegni kezdett, majd belekezdett a srácok egyik számába.
- Szia, Matt. – vettem fel.
- Szia, nem akarsz eljönni velünk ebédelni? – kérdezte.
- De, persze, hol vagytok? – bevágtam a hűtő ajtót, és felvettem az asztalról a kulcsaimat.
- Mindjárt nálad, most fordultunk be a sarkon.
Kinyomtam, és leszaladtam a lépcsőn. Intettem a portásnak, aki az ebéd gyanánt szolgáló szendvicsét majszolta. Kiértem az épületből és körül néztem. Pár perccel később Jimmy kocsija fékezett le előttem. A kormánynál ő ült, mellette Matt, és a hátsó ülésen pedig Johnny. Bevágódtam Christ mellé, még be se csuktam az ajtót, mikor Rev padlógázzal elindult.
- A többiek? – kérdeztem.
- Syn szerintem még alszik, vagy ki tudja, Zacky meg Abbeynél van. – mondta Matt.
Hátra dőltem az ülésen, és becsatoltam a biztonsági övemet – Rev vezetése mellett nem árt.
- Látom megcsináltattad az új tetkód. – Johnny a derekamra pillantott.
Feljebb húztam a pólómat, hogy jobban lássa a két sort: Fall down seven times, stand up eight!
- Egyébként kaja után meg átmehetnénk Synhez. Hívhatnánk Zackyéket is... – mondta Jimmy, mikor leparkoltunk egy gyorsétterem előtt.
Felhorkantam, de a srácok csak mosolyogva rázták a fejüket. Kiszálltunk a kocsiból, és a kajálda felé mentünk.
- Lehet, hogy Abbey nem is ér rá. – mondta Johnny.
- Tuti, hogy jön. – jelentette ki Rev, és mellém lépett.
- Király. – fintorodtam el.
Beléptünk a kajáldába, és mind egy-egy hamburgert rendeltünk, a fiúk extra nagyot, amit rögtön befaltak, én meg a sajátommal se bírtam, pedig az volt a legkisebb.
Miután végeztünk Jimmy küldött egy SMSt Synnek, hogy megyünk, és felhívta Zackyt.
- Hello, Zacky, átmegyünk Synhez, nem jössz? Abbeyt is hozhatod. – vigyorgott a telefonba Rev, mikor beültünk a kocsiba.
Morgás, majd Jimmy bejelentette, hogy Zackyék jönnek. Elindultunk, majd attól az utcától nem messze, ahol Syn lakik leparkoltunk, és Johnny meg Matt pedig bementek egy boltba valami piáért, én meg Jimmy viszont a kocsiban maradtunk.
- Szóval, mi a helyzet? – kérdezte Rev, és hátra fordult.
- Mi lenne? – lehúztam az ablakot, majd Jimmyre néztem.
- Tudod te. – forgatta meg a szemét. – Pletykákat akarok.
- Még is miről? – mosolyodtam el.
- Mindegy. Bármiről, csak mesélj valamit. – szépen pislogott, én pedig felnevettem.
- Nem tudok semmit.
- Mit nem tudsz? – a kocsi ajtaja hirtelen kivágódott, és a srácok gyorsan beugrottak.
- Semmit. – fintorogtam, és hátra dőltem.
Rev újra elindult, majd Syn házáig meg se álltunk.
Kopogás nélkül rontottunk be hozzá, majd egyből a nappaliba mentünk, és elhelyezkedtünk a kanapén illetve a fotelokban. Nevetve beszélgettünk, és söröztünk, vártuk, hogy Syn végre előjöjjön.
- Titeket ki a fasz, engedett be?! – a hálószobából, morcosan, és elég másnaposan jött elő.
Kifelé menet vette fel a pólóját, és összehúzott szemekkel méregetett minket.
- Van kulcsunk. – elővettem az említett tárgyat a zsebemből, és megmutattam neki. – Rémlik, hogy adtál egyet?
- Szerintem neki az se rémlik ki vagy. – rántotta meg a vállát Johnny, és ivott a söréből.
- Küldtünk neked egy SMSt, hogy jövünk. – tette hozzá Jimmy.
Syn pislogott párat, úgy tűnt nincs magánál. Elvett az asztalról egy üveg sört, majd ledobta magát az utolsó szabad fotelba. Megdörzsölte a szemét, majd kibontotta a piáját.
- Zacky? – kérdezte, miután jobban szemügyre vett minket.
- Los Angelesben van. – válaszolt Matt. – De már elindultak.
- Indultak? – értetlenkedett Brian.
- Hozza a csaját is. – mondtam.
- Abbey ugye?
A fiúk bólogattak, én viszont csak megrántottam a vállam. Valahogy reméltem, hogy mégse jön, de mikor Zacky belépett az ajtón a csajjal a nyomában, az arcomról valahogy eltűnt a mosoly.
- Sziasztok! – Zacky kezelt a fiúkkal, majd megölelt.
Abbey is belépett a szobába, és körül nézett. Köszönt nekünk, végig ölelgette a fiúkat, majd mivel csak mellettem volt hely, leültek a kanapéra. Persze, hogy Abbey mellé kerültem.
- Hannah, kérhetnék egy szívességet? – kérdezte Zacky, úgy egy óra elteltével.
Mindenki sörözött, Abbey pedig kiment cigizni Johnnyval. A többiek egymáson röhögtek, én viszont csak ültem Zacky mellett, és kitudja hányadik üvegsörömet ittam.
- Mond. – néztem rá, és elvettem egy újabb üveget.
- Abbey tetkót akar, és gondoltam csinálhatnád te… - felemeltem a kezemet, és a fejemet ráztam.
- Nem! Zacky nem fogom megcsinálni neki, így is már egy csomó embert elvállaltam…
- Hannah, kérlek! – Zacky könyörgően pislogott. – A mellére akar egy feliratot, és az eddig tetkósa pasi, szóval…
Hangosan kifújtam a levegőt, és összefontam a karom. Tekintetemet elfordítottam Zackyről, és a többiekre néztem.
Jimmyn röhögtek, bár fogalmam sem volt arról, hogy miért.
Megcsináljam csak azért azt a rohadt tetoválást, hogy Zacky boldog legyen? Vagy hallgassam életem végéig, hogy ennyit nem tudtam megtenni. Abbey és Christ visszajöttek, mindketten újra elfoglalták a helyüket.
- Nos? – Zacky várakozóan rám nézett.
- Nem tudom. – megrántottam a vállam és felálltam. – Ki megyek cigizni.
Kimentem az erkélyre. Meggyújtottam a cigimet, és próbáltam nem figyelni a bentről jövő röhögésekre.
Komolyan én csináljam meg azt a rohadt tetkót? Diana is megcsinálhatná… Ügyesebb, is mint én, ráadásul őt nem kísérti az, hogy direktbe elcsessze a tetkót.
Visszasétáltam és megálltam a kanapé mögött, pont akkor mikor Syn kijelentette, hogy Abbey-val ugyanolyan tetkójuk van.
- Ugyanolyan mi? – horkantam fel és Brianre néztem. – Akkor ugorj már is a nyakába Synyster!
A konyhába mentem, és bevágtam az ajtót. Hallottam Jimmy hangját, de nem értettem mit mond.
Kinyitottam a hűtőt, és a legelső alkoholt, amit találtam kivettem. Felültem a konyhapultra, és meghúztam az üveget. A vodka végig marta a torkom, de nem nagyon érdekelt.
Pár perc múlva kinyílt az ajtó, és én meg sem várva ki lép be rajta, a hozzám legközelebb eső dolgot arra hajítottam.
A serpenyő hozzávágódott az ajtóhoz, majd csörömpölve lesett a földre. Zacky óvatosan belépett, de a szemét nem vette le rólam.
Elém állt, majd a kezét nyújtotta – az üveget akarta. Megráztam a fejem, és erősebben szorítottam.
- Hannah. Ne csináld. – Zackynek sikerült kivennie az üveget a kezemből, és ő is ivott belőle. – Mi a baj?
- Már bocs, de nem bírom ezt a csajt. Olyan, mint aaa… - próbáltam valami jó hasonlatot keresni, és egy kis gondolkozás után újra Zackre néztem. – pióca. Rád tapad, és nem enged el.
Zacky elmosolyodott. – Megártott a vodka nem? – kérdezte. – Nem, te józanul is mondasz ilyet. – csóválta a fejét.
Elfintorodtam, és az üvegért nyúltam, amit meg is kaptam. Ittam belőle, majd a hajamat piszkáltam.
- Mi lenne, ha megcsinálnád azt a tetkót, megismernéd, és nem kapnád fel ilyen gyorsan a vizet? Így mindenki boldog lenne. – nézett rám a legZackysebb nézésével.
Megforgattam a szemem, és újra ittam a vodkából. Elővettem a cigimet, és meggyújtottam. Leraktam magam mellé az üveget, és szívtam a cigimből. Kifújtam a füstöt, és magamban elmosolyodtam: sokkal jobb.
- Csak egy tetkó. – próbálkozott újra Zack. – Még beszélgetnetek sem kell.
- Csinálja meg Diana. – rántottam meg a vállam, és újra szívtam a cigimből.
- De te ügyesebb vagy. – nem néztem rá, inkább elfordítottam a fejem. – Az idegesített fel, hogy ugyan olyan az ő és a Syn tetoválása?
- Engem aztán nem érdekel, hogy mi a közös bennük! – csattantam fel, talán kicsit haragosabban, és hangosabban, mint akartam.
- Nagyon is érdekel Hannah. Ne is tagadd. – mosolyogott Zacky sejtelmesen.
- Tudod mit?! Ha ennyire akarod, megcsinálom azt a rohadt tetkót, csak hagyj békén! – leugrottam a pultról, fogtam az üveget és visszamentem a többiekhez.
Leültem a földre, Matt elé, és ittam a vodkából.
- Abból nekem is akarsz adni, ugye? – kérdezte Matt.
Odaadtam neki az üveget, és Abbeyre néztem. Syn-al beszélgetett, a fogalmam nincs, hogy miről, és nevetett. Talán ez idegesített fel annyira, hogy a kelleténél gúnyosabban szóljak hozzá.
- Örülhetsz, lesz tetkód. – morogtam, és visszakértem a vodkát.
- Milyen tetkót is akarsz?- kérdezte Jimmy. – Azt már tudjuk, hogy hová. – kacsintott.
Abbey pedig részletesen beszámolt, arról, hogy mit is akar pontosan. Oké, annyira nem nehéz. Főleg, hogy csak szöveget akar, semmi különlegeset.
A pia hamarosan elfogyott, ezért a srácok leugrottak a boltba, csak Abbey és én maradtunk a házban.
Néha elgondolkodom azon, hogy a fiúk direkt szoktak kicseszni velem, vagy tényleg ennyire barmok.
A szoba másik végében ültem le egy fotelba, fejemet az időközben bekapcsolt rádióból szóló zene ritmusára mozgattam.
- Neked tetszik Brian? – kérdezte hirtelen Abbey.
- Mi van? – néztem rá értetlenül.
- Neked tetszik Syn, ugye? – tette fel a kérdést újra.
- Te megőrültél.
- De így van, jól mondom?
- Még is honnan veszed ezt a marhaságot? – dühösen pillantottam rá. – Nem is ismersz, és már is baromságokat találsz ki rólam?! Már hogy tetszene nekem, mikor ő az egyik legjobb barátom?! Normális vagy?! – felpattantam, és a félig üres whisky-s üveg társaságában bementem a hálószobába.

Hmm...

Sziasztok,
Tudom, hogy lassan már egy hónapja nincsenek új fejezetek, de az a helyzet állt elő, hogy Lilimooo-nak nincsen nete, mert... nem tudom csak nincs na. Ebből kifolyólag nem tudjuk felrakni a részeket sajnos.
De ígérjük amint megoldódott a net 'krízis' azonnal rakjuk fel az új fejezeteket! ((:
Addig is puszi mindenkinek Lilimooo és Lenora :*♥♥

UI: Köszi, hogy szavaztatok! ^^ Bár érdekelne minket miért jött ennyi szavazat a fiúra. :D No, de mindegy is. ((:

10. fejezet - xLenorax

Kedvesek voltak Zacky barátai, jó fejek főleg ez a Jimmy gyerek, meg a hülye kérdései, bár Hannah furcsán nézett rám, mintha elkövettem volna ellene valamit, de nem tudom mit. Éppen Jimmy újabb kérdésére adtam választ, mikor Hannah leöntött vodkával, nem tudom, hogy direkt, vagy véletlenül, de nem is nagyon érdekelt, úgy is untam már ezt a ruhát. Felnéztem és elmosolyodtam.

- Semmi baj, Hannah. Már amúgy is ki akartam dobni.
- Hát, akkor nincs mit sajnálnom- magára erőltetett egy mosoly félét, felállt és a bárpulthoz ment.
- Mindjárt jövök- mondta Zacky azzal felállt és Hannah után ment.
- Szép kis folt- mosolygott Jimmy a ruhámon éktelenkedő foltra.
- Van egy zsebitek?
- Tessék-, Matt felém tartott egyet, elvettem tőle.
- Köszi-, rámosolyogtam, elkezdtem törölgetni a ruhám.
- Nos, ott tartottunk, hogy- kezdett bele újra Jimmy.

Zacky visszajött és Synhez hajolt, mondott neki valamit, majd visszaült mellém, Syn pedig felállt és a pult felé vette az irányt.

- Eddig mi volt a legextrémebb hely ahol csináltad?- Jimmyre néztem, Zacky a combomra rakta a kezét és a hüvelykujjával simogatott, megfogtam a kezét.
- Hmm…- elgondolkoztam, közben még mindig törölgettem magam.- Talán… nem volt másik… ohh igen. Kb. két éve jártam a bátyám egyik „munkatársával”? Nem tudom, hogy hívják az ilyeneket a vadászrepülő pilótáknál. Na, mindegy, egyik este bevitt a gépekhez a srác, és az egyik gépben… nem volt a legkényelmesebb elhihetitek- mosolyogtam, a fiúk meg jót nevettek, Hannah és Syn visszaültek hozzánk
- Szerintem nekünk mennünk kéne- mondta Zacky és rám nézett, bólintottam.
- Mert? – pislogott Jimmy – Még most kezdődik a buli!
- Szerintem több piát már ne adjatok neki- mosolyogtam.
- Hát, ha te most gondolod ezt, akkor még nem láttad igazán részegen! – nevetett Johnny.

Felálltunk, Zacky kezet fogott a srácokkal, Hannaht pedig megölelte. Már mentem volna, de a fiúk nem hagyták, hogy köszönés nélkül távozzak végig öleltek mind a négyen, Matt-től kicsit fura érzés volt. Hannahra néztem egy percig nem tudtam eldönteni, hogy megöleljem-e vagy sem, végül csak intettem neki egyet.

- Örültem Hannah- biccentettem.

Nem válaszolt csak nézett, megfogtam Zacky kezét és kimentünk a bárból. Ahogy kiértünk rágyújtottam egy cigire, neki dőltem a falnak és magam elé bámultam, az egyik kezemet a mellem aláraktam és a másikkal rákönyököltem.

- Minden rendben?- végig simított az arcomon, felnéztem és egy féloldalas mosoly kíséretében bólintottam egyet.- Ne haragudj Hannahra, nem igazán kezeli jól az idegeneket…
- Semmi bajom- rámosolyogtam.- Kicsit fáj a fejem.

Közelebb lépett hozzám, átkarolta a derekam és közelebb húzott magához, elmosolyodtam, úgy igazán. Visszamosolygott és megcsókolt, belekapaszkodtam a vállába.

- Átjössz?- homlokát a homlokomnak támasztotta és úgy nézett a szemembe.
- Szeretnék haza menni- elhúzta a fejét, pár pillanatig fürkészte az arcom.
- Rendben.

Eldobtam a cigim, már úgy is leégett a fele, a kocsihoz mentünk, kinyitotta nekem az ajtót és beültem, átment a másik oldalra. Megbántottam… nem mutatta ki ugyan, de tudom, de ha egyszerűen most haza szeretnék menni… Ráadásul még Matt is… Miért pont Ő? És ez az egész… annyira nem értem, miért játszotta meg azt, hogy nem ismer? Hátradöntöttem a fejem és kibámultam a szélvédőn, figyeltem az utat. És Hannah? Miért utál úgy, hogy nem ismer? Annyira gyűlölöm az olyan embereket, akik külső alapján ítélnek. Zacky hirtelen megfogta a kezem, egy pillanatra megijedtem. Felé fordítottam a fejem és elmosolyodtam. „Belé tudnál szeretni?” A fejemben vízhangzottak Mark szavai. „Vagy vele is csak játszani fogsz?” Mintha bárki érzéseivel is játszadoztam volna életemben… Lehet, hogy mások így látnak kívülről? Egy lány, aki csak úgy dobálja el magától a srácokat, akiket megun? Pedig ez nem igaz. Nem azért volt kevés hosszú távú kapcsolatom, mert meguntam, egyszerűen csak nem éreztem jól magam azokkal. De Zacky más, valahogy más, mint az eddigi kapcsolataim. Igaz csak pár hete ismerem, de mégis olyan, mintha egész életemben mellettem lett volna. „Belé tudnál szeretni?” Igen, azt hiszem a válasz igen. Teljesen, akár örökre is. Megállt a kocsi.

- Megjöttünk- kinéztem az ablakon, valahogy most olyan hatalmasnak tűnt az épület, visszanéztem Zackyre, elmosolyodtam.
- Feljössz?- elgondolkodott.
- Ha szeretnéd- mosolygott.
- Szeretném- hozzá hajoltam és megcsókoltam.

A falnak nyomott és úgy csókolt, elmosolyodtam. Végig simított az oldalamon, kibújtam a magas sarkúmból és már is magasabb volt nálam. Kezeit a nyakamra rakta és úgy csókolt. Ellöktem magunkat a faltól és a háló felé vettem az irányt, közben lehámozta rólam a ruhám én pedig levettem róla a pólóját. Ledöntött az ágyamra, levette a nadrágját.

- Na, várj!- ültem fel.
- Mi az?- furcsán nézett rám.
- Fordulj háttal nekem.
- Minek?
- Csak csináld- megforult.- Hát ez nem igaz!
- Mi van?- visszafordult.
- Túl jó vagy, hogy igaz legyél!
- Pedig igaz vagyok- mosolygott,- de mit néztél?
- A testalkatodat.
- És milyen testalkatom van?
- Úszó és epekedek az úszótest alkatú pasikért- felálltam és megcsókoltam.
- Hmm, nem is tudtam, ha előbb mondod…- újra megcsókolt.

Megfordult és leült az ágy szélére, beleültem az ölébe, kikapcsolta a melltartóm. Hátra döntöttem és feljebb csúsztunk az ágyon. Lehúztam róla az alsó gatyáját, átfordult velem és levette a tangám. Egyik kezét az arcomra rakta és megcsókolt, belemarkoltam a lepedőbe.

A vállamat ölelte és simogatott, a fejem félig a mellkasán, félig a karján volt, mutatóujjammal a tetoválását rajzolgattam körbe.

- Zacky?
- Hmm?
- Ismerem Mattet. Már, mint régebbről- pár másodpercig csönd volt.
- Tudom… vagyis sejtettem. Mesélt egy lányról akit LA-ben ismert meg. Azt mondta Abbeynek hívják, sokszor ment el oda csak azért, hogy megint láthassa. Akkor is elgondolkodtam azon, hogy mi van, ha Te vagy az, de aztán elvetettem az ötlet, mivel biztosan sok Abbey mászkál Los Angeles-ben. Aztán most mikor bemutattalak a srácoknak, láttam az arcán, hogy megdöbbent mikor meglátott téged és egyből tudtam, hogy Te vagy az a lány, akiről mesélt.
- Ohh…
- Csak nem értem, hogy miért csináltatok úgy mintha nem ismernétek egymást.
- Ezt én se értettem. Matt nem mondta, hogy „Hé, én ismerlek.” gondoltam nem akarja, hogy tudjátok így hát én sem mondtam- vettem egy mély levegőt.- Nem tudod Hannahnak mi baja velem?
- Konkrétan nem tudom. De tényleg nem igazán bírja az ismeretleneket, főleg ha mi hozunk be valakit. Lehet, hogy azért mert fél, hogy elvesznek minket tőle, ami persze hülyeség, de szerintem így van.
- Szeretném, ha megkedvelne. Kedves lánynak tűnik alapból…
- Kicsit talán bizalmatlan az emberekkel szemben, de szerintem, ha jobban megismeritek egymást, akkor meg fog kedvelni téged.
- Remélem- közelebb bújtam hozzá.
- Szép álmokat- megpuszilta a fejem búbját.
- Neked is.

Lehunytam a szemem és pár perc múlva már aludtam is. Reggel már a mellkasán volt a fejem, fél karral ölelt magához a derekamnál. Óvatosan felkeltem, hogy ne keltsem fel. Felvettem egy szürke trikót és egy bugyit. Összekötöttem a hajam és kimentem a konyhába. Bekapcsoltam a rádiót és lehalkítottam, hogy csak háttér zaj legyen. A hűtőhöz mentem és elővettem, pár tojást, hagymást meg virslit. Elővettem egy serpenyőt és ráraktam a lapra, felvágtam a virslit és a hagymát közben énekeltem a rádióval. Épp a tojást öntöttem bele a serpenyőbe mikor karok fonódtak körém, kicsit megijedtem és majdnem félre ment a tojás.

- Úristen Zacky halálra rémítesz.
- Ne haragudj- egy puszit nyomott az arcomra és az állát a vállamra támasztotta.- Mi finomat csinálsz?
- Hagymás, virslis rántottát.
- Jó illata van- elmosolyodtam.

Kiraktam két tányérba a kaját és bementünk a nappaliba. Bekapcsoltam a tv-t és Zackyre dőlve néztem és ettem a reggelit.

- Elgondolkoztam azon, hogy- kezdtem miután befejeztem az evést,- szeretnék még egy tetkót.
- És hova?- nézett rám.
- Még fogalmam sincs- megrántottam a vállam.- De valami szöveget akarok.
- És gondolom, azt se tudod még, hogy mi legyen- mosolygott.
- Kezdesz kiismerni- mosolyogtam, feltérdeltem és megcsókoltam.
- Hannah megcsinálhatná neked- mondta mikor elengedtem.
- Hannah tetkós?- csodálkoztam.
- Aha.
- Hát…- elhúztam a szám,- nem igazán kedvel, nem hiszem, hogy megcsinálná. Amúgy is van „tetkósom” aki az előző kettőt is csinálta. Jól végzi a dolgát- megfogtam a tányérokat és a konyha felé vettem az irányt.
- Oké, én azért mondtam. Lehet, olcsóbban megcsinálná- jött utánam.
- Jó nekem, aki eddig is csinálta- mosolyogtam.- Amúgy sem vagyok jóban Hannahval, nem hiszem, hogy, csak azért mert a csajod vagyok, olcsóbban megcsinálná…
- Hát lehet még drágábban is- mosolygott és átölelte a derekam.- De mondom, te tudod én csak felajánlottam- átkaroltam a vállát.
- Köszönöm, de egyelőre nem élnék a lehetőséggel- megcsókoltam.

9.rész - Lilimooo

Zacky ma fogja bemutatni nekünk az új barátnőjét. Aki egy szőke, Los Angelesi, Red Sox szurkoló ribanc.
Úgy beszéltük meg, hogy fél8-kor találkozunk az egyik bárban, de mi a fiúkkal már 7-re odaértünk. Mindenki rendelt egy-egy vodkát, és leültünk az egyik sarokban álló asztalhoz.
- Nekem már nem szimpatikus ez a csaj. – sóhajtottam.
- Neked mikor szimpatikus az a lány, akivel Zacky járni kezd? – tette fel a költői kérdést Johnny.
- Helyesbítsünk: mikor szimpatikus bármelyik lány is, akivel egyikünk járni kezd? – kérdezte vigyorogva Matt.
- De, ha én nem vagyok, akkor az a Jasmine, vagy ki, még mindig rajtad lóg, miközben minden második nap megcsal téged. – néztem Johnnyra, mire elfintorodott.
- Mi is lenne velünk nélküled? – mosolyodott el.
Megittam a vodkám, és közben azt próbáltam kitalálni, hogy hogyan fog viselkedni ez a csaj, akinek még a nevét sem jegyeztem meg.
- Hannah, egy kicsit jobban figyelhettél volna Zackyre. – nevetett Jimmy. – Abbey a neve.
- Túlságosan be volt zsongva. – rántottam meg a vállam. – És lemaradtam ott, hogy milyen jó randijuk volt.
A fiúk csak a fejüket rázták, és újabb kört rendeltek. Azon gondolkoztam, hogy mivel lehetne elüldözni a csajt. Esetleg megmutatni neki azt az érdekes videót, amin Zacky van, hogy is mondjam… eléggé oldott hangulatban? Na, az lehet, hogy elijesztené.
- Késnek. – váltott témát Brian. – Bár Zackytől ezt már megszokhattuk nem? – vigyorodott el hirtelen.
Bólintottam, és ittam a vodkámból. A srácok elkezdtek beszélni valamiről, de annyira nem érdekelt, hogy azt se tudtam miről. Csak az ajtót figyeltem, hogy mikor lépnek be, és hogy hogyan fog viselkedni a csaj.
- Jimmy, szerintem tegyél fel neki kérdéseket. – röhögött Johnny. Előtte, és Rev előtt szép számban sorakoztak a poharak, én meg azt se tudtam, hogy mikor rendelték meg azokat.
Jimmy bőszen bólogatott, és láttam rajta, hogy már van egy csomó kérdése, amit fel fog neki tenni. Sóhajtva rendeltem magamnak egy újabb pohár vodkát, és tekintetemet az ajtóra emeltem.
Zacky belépett a bárba, oldalán egy lánnyal. A lány magas volt és vékony, haja ki volt engedve, arcán mosoly. Szemei csillogtak, de a keze ökölbe volt szorulva. Izgult. Vagy félt.
Jimmy követte a pillantásom, majd vad integetésbe kezdett, amit Zacky-ék rögtön kiszúrtak.
- Nos, lássuk kit sikerült becserkésznie. – billentette oldalra a fejét Syn, és végig mérte a csajt.
- Ha bemutatja nekünk, akkor még sokáig látni fogjuk. – Christ intett a pincércsajnak, hogy hozzon még 2 pohár vodkát.
- Sajnos. – morogtam.
Zacky és a csaj odaértek hozzánk, és leültek egymás mellé. A szemem sarkából láttam, hogy Matt szeme megvillan, ahogy a csajra néz, majd arca döbbenetről árulkodott.
Felé fordultam, és kérdőn néztem rá, de ő csak megrázta a fejét.
- Srácok, ő itt Abbey. – mondta, majd a mi nevünket is sorra elmondta. A fiúk – még Matt is - nevetve köszöntötték, nekem viszont csak egy halvány mosolyra futotta.
- Sokat hallottunk már rólad. – mondta Jimmy, mikor a rendelt italokat kihozták. – Zacky mesél. Soookat mesél. – belekortyolt a vodkájába, majd folytatta. – Főleg, ha részeg.
Elővettem a telefonom, és pötyögtem pár sort, majd üzenetben elküldtem Mattnek, hogy mi volt ez az előbb. A válasza egy szóból állt: semmi. Erre felhorkantam, de mintha senki se vette volna észre. Persze, mindenki a lányt figyelte.
- Remélem nem hittetek el semmit! – a csaj nevetését hallva felnéztem.
- Szóval azt tudjuk, hogy hiszel a mikulásban. – Jimmy előredőlt, szemét a lányra szegezte, aki hangosan nevetett. – Komolyan Zack mesélte! És hogy maga vagy az ördög, aki egy fodrász szalonban dolgozik.
- Hozzá fogsz szokni Abbey. – Zacky mosolygott. Láttam, hogy jobb kezével végig simít a csaj combján, aki erre még jobban elmosolyodott. Aha, szóval hosszú távra terveznek. – Ha nem mond igazat, akkor részeg.
- Néhány ember pont akkor nem hazudik, amikor részeg. – morogtam, de ezt csak Syn hallotta meg. Ő is csak futó pillantást vetett rám.
- Nos, mivel Zackyvel jársz, tudnunk kell néhány infót rólad. – biccentett Abbey felé Rev, és megitta a vodkáját. – Például első csók?
Abbey állta a tekintetét, és ivott a koktéljából – mikor rendelte azt meg? – majd megfontoltan válaszolt.
- 13 évesen, nyáron Olaszországban.
- Első részeg este?
- 16 évesen. Kizárólag vodkát ittam azon a bulin. – tekintete a távolba révedt, mintha visszaemlékezne.
- Szüzesség elvesztése? – Jimmy újabb kört rendelt.
- 17 voltam, és egy bulin. De nem emlékszem semmire. – itt elfintorodott.
Nagyot sóhajtottam, és egy húzásra megittam a vodkám. Egész este ez fog menni? Hallgatnom kell, hogy mi történt vele egész eddigi életében? Akkor elég unalmas éjszakának nézünk elébe…
- Ki megyek cigizni. – kivettem az asztalon heverő dobozból egy szálat, megfogtam a gyújtóm és kimentem a bárból. Nem vártam választ, sőt semmit.
Jólesett kimenni a friss levegőre, de hiba volt. Az levegő lehűlt, én meg szoknyában és topban voltam. Pulcsit pedig természetesen nem hoztam magammal.
- Szia. – Matt lépett mellém, és ő is rágyújtott. Biccentettem neki, majd fázósan toporogtam.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. – mondtam, miközben szívtam egyet a cigimből.
- Dehogynem.
- A semmi nem válasz. – felsóhajtottam. – Ha nem lenne semmi, akkor nem döbbentél volna le. – a szavamba akart vágni, de nem hagytam. – Egyébként tudtad, hogyha valaki azt mondja semmi, akkor tuti van valami?
- Te aztán makacs vagy! – mosolyodott el.
- Megszokhattad volna. – rántottam meg a vállam.
- Ismerem Abbeyt. – bökte ki.
Aha, ez leesett előbb is. Nem válaszoltam, csak ránéztem. Tudtam, hogy kérdezés nélkül is elmondja.
- Először véletlenül leöntöttem kávéval. Aztán meg együtt is ebédeltünk. – nagyot sóhajtott. – Álmomban sem hittem volna, hogy ő Zacky csaja!
Elnyomtam a cigit, és Matt ugyanígy tett.
- Leöntötted? – vigyorogtam rá.
- Hannah, véletlenül. Ráadásul valószínűleg a kedvenc pólóját, mert nagyon kiakadt. – játékosan összekócolta a hajam. – Gyere, menjünk be, mert mindjárt megfagysz.
A hajamat igazítva ültem vissza Syn mellé. Még mindig folyt a kérdezz-felelek, így hát neki dőltem Brian vállának, és megittam a megmaradt vodkám.
- Hány pasid volt eddig?
- Az egyéjszakás kalandokat leszámítva? – elgondolkozott. – Úgy igazi naagy dúl a love kapcsolatom 3 volt.
Felkönyököltem az asztalra, és a gyújtómmal játszottam. Kattant egyet, és meggyulladt, majd még egyet kattant, és kialudt.
- Hannah. – Syn kivette a kezemből a gyújtót és elrakta. Ezt viszont senki sem vette észre. Nem figyeltek, Abbey-t hallgatták. Csodálkoztam, hogy Brian meglátta azt, hogy mit csinálok. Felsóhajtottam.
Hirtelen cselekedtem. A kezem megindult, aprót billentettem a poharamon, és a tartalma, máris Abbey-re ömlött.
De ahelyett, hogy a lány sikítozva szaladt volna a mosdó felé, csak elmosolyodott. Király. Szóval nem ez a másik kedvenc ruhája.
- Semmi baj, Hannah. – mondta kedvesen. – Már amúgy is ki akartam dobni.
- Hát, akkor nincs mit sajnálnom. – mosolyt erőltettem az arcomra, és a pulthoz sétáltam, hogy a kiömlött piám helyett újat rendeljek. Miközben várakoztam, felpattantam az egyik székre.
- Hannah, mi bajod van? – Zacky leült mellém a másik bárszékre és kérdőn nézett rám.
- Mi lenne? – kérdeztem, és a pulton doboltam az ujjaimmal. Hol a francba van már az a vodka?!
- Direkt öntötted rá Abbey-re a piádat? – teljes testtel fordult felém, és amolyan mindent tudok – rólad pillantással mért végig.
- Honnan veszed? – intettem a csaposnak, hogy még mindig nem kaptam meg a vodkám.
- Hannah. – jelentőség teljes pillantást vetett rám. – Te ilyen vagy.
- Az új csajod vár! – mondtam gúnyosan, és gyilkosan néztem a csaposra, aki még mindig nem hozta a piámat. – Egyébként meg, így megtudtuk, hogy nem egy plázapicsa, aki allergiás arra, ha poros lesz az új rucija.
Zacky hangosan sóhajtott és ott hagyott. Lazítottam a testtartásomon, és abba hagytam a dobolást. Utáltam Zackyvel veszekedni, mert tudtam, hogy jogosan haragszik rám.
Csodák csodájára megkaptam a vodkám, és kortyoltam belőle.
- Hannah, mi történt? – Syn állt mögöttem, és finoman megérintette a hátam.
- Semmi. – rántottam meg a vállam, mire Syn elfoglalta azt a széket, amin előbb még Zacky ült.
- Ja, persze. – horkant fel. Intett a pultosnak, hogy ő is kér egy pohárral. – Zacky azt hitte, hogy jól ki fogtok majd jönni egymással.
- Syn. Nem ismerem ezt a csajt, de annyit tudok, hogy Zack-et és Mattet is átveri. És ez nekem kurvára nem tetszik.
- Hogy jön a képbe Matt? – ráncolta a homlokát Brian mikor megkapta a vodkáját.
- Mindegy. – felálltam. – Jössz?
Brian sóhajtva, és kissé értetlenkedve állt fel. Visszaültünk a többiekhez. Abbey egy zsebkendővel próbálta meg eltüntetni a foltot, de nem igazán sikerült neki.
- Szerintem nekünk mennünk kéne. – Zacky a csajra nézett, aki bólintott.
- Mert? – pislogott Jimmy – Még most kezdődik a buli!
- Szerintem több piát már ne adjatok neki. – mosolygott Abbey.
- Hát, ha te most gondolod ezt, akkor még nem láttad igazán részegen! – nevetett Johnny.
Zacky és Abbey felálltak. Zacky lekezelt a fiúkkal, engem pedig megölelt – de előtte fürkésző pillantással mért végig. A fiúk nem hagyták, hogy Abbey csak úgy lelépjen: megölelgették és így köszöntek el tőle.
Abbey tétován nézett rám, nem tudta, hogy engem megöleljen-e vagy sem. Végül is csak gyorsan intett.
- Örültem Hannah. – biccentett.
Nem válaszoltam, csak néztem, hogy kilépnek az ajtón. A fiúk most whiskyt rendeltek, és cigiztek. Már elmúlt egy óra, és nem voltak sokan – tehát megengedték, hogy rágyújtsunk.
Brian elővette az én gyújtómat, amivel ez előbb játszottam, és körbe adta. Mikor hozzám jutott volna, kikapta a kezemből.
- Hé! – kiáltottam fel. – Cigizni akarok. – kezemben tartottam a meggyújtatlan szálat.
Syn vigyorogva gyújtotta meg a cigimet. – Nem kapod vissza, mert képes vagy felgyújtani az egész bárt!
A fiúk jót röhögtek ezen – bár már volt bennük egy kis alkohol, szóval sok mindenen röhögtek – és újabb kört rendeltek.
- Amúgy Hannah. – Matt rám nézett. – Miért is öntötted le a ruháját?
Nem válaszoltam, csak durcásan, bosszankodva néztem magam elé. Miután kihozták a Bacardimat, szótlanul iszogattam.
- Tudom mi a baja! – Jimmy kiáltására néztem fel. – Féltékeny!
Kikerekedő szemekkel néztem rá. Hogy én? Erre a szőkére? Féltékeny? Ez megőrült?
- Féltékeny vagy, mert egy új csaj jön a csapatba. – aha, szóval már ott tartunk, hogy benne lesz a csapatban. Oké. – Attól fél, hogy nem foglalkozunk vele többet.
Syn rám nézett. Atyám, azok a szemek! Mintha belém látna. Vagy belém akarna látni.
- Én… - kezdtem.
- Tényleg azt hiszed, hogy, csak mert jön valaki, aki Zack csaja, téged elfelejtünk? – kérdezte Syn csendesen.
Nem tudtam válaszolni. A fiúk mind engem néztek. Az ajkamat harapdáltam.
- Hannah! – Matt nevetve ölelt át. – Nyugi már!
- Azt hiszed, itt hagynánk a szarban? – Christ rám vigyorgott.
- Hülye vagy. – Jimmy csak ennyit mondott. De ezzel elérte, hogy elmosolyodjak.
- Ebben igaza van. – Syn felemelte a poharát, és intett, hogy mi is tegyünk így. – Igyunk… - itt elgondolkodott. Valószínűleg beütött nála a sokadik vodka. – Ránk!
Koccintottunk, majd a fiúk egy huzamra megitták a vodkájukat. Én csak szürcsöltem a Bacardimat.
Tudtam, hogy ez a csaj más. Hogy Zacky nem csak egy éjszakára én nem is pár napra akarja.
Körülbelül hajnali 2-ig röhögcséltünk, mikor az egyik pincércsaj megkért, hogy távozzunk. Mi voltunk az utolsók, és a nő is fáradtnak tűnt.
Kimentünk a bár elé. Elköszöntem a fiúktól és le akartam inteni egy taxit.
- Haza kísérlek. – mondta Syn, miután megölelgettem Johnny-t. Elköszöntünk a többiektől, és gyalog indultunk haza.
Nevetgéltünk, majd mikor hozzám értünk, bekísért. Az ajtóban állt, és ment volna el, mikor elmosolyodott.
- Nem hiányzik valamid?
Elgondolkodva néztem rá. – A gyújtóm! – belenyúltam a dzsekije zsebébe, de nem találtam. – Kérem vissza! – követeltem nevetve.
- Keresd meg! – incselkedve vigyorgott rám.
Egész közel voltam hozzá, és átkutattam az összes zsebét. Végül az egyik farzsebben találtam meg az öngyújtóm. Nevetve fogta ökölbe szorított kezem, próbálta visszaszerezni az én gyújtóm.
- Túlságosan is makacs vagy. – nevetett, majd komolyan nézett rám (már amennyire tudott.) – De mi mindig itt leszünk Neked. Csak tudd.
Már csak pár centi volt köztünk. Elengedte a kezemet, feje pedig vészesen közelített felém. Aztán…
Homlokon puszilt.
- Jó éjt, Hannah! – mosolyogva lépett hátra, és fordult meg. Majd elment, én pedig automatikusan becsuktam utána az ajtót.
Visszamentem a szobámba, és ledőltem az ágyra. Nem volt kedvem átöltözni, vagy bármi mást csinálni, csak aludni akartam. Jó sokáig. Magamban pedig eldöntöttem, hogy ha valaki 11 előtt felmer ébreszteni, azt megnyúzom.