OLVASD

Na jó! Mielőtt bárki bármit csinálna az oldalon! Vedd figyelembe, hogy ezt a blogot ketten vezetjük, Lilimooo és Lenora. Szóval, ha esetleg írsz nekünk a chat-be kérlek többes számban tedd pl. 'Sziasztok!' 'Blogotok'. Ha szeretnél nekünk díjat adni, vagy megszeretnéd említeni az oldalunk valahol azt is úgy tedd, hogy mindkettőnk nevét oda írod, nem csak az egyikünkét pl 'Lilimooo és Lenora' vagy 'Lenora és Lilimooo'. Ez nem lecseszés egyszerűen csak egy szimpla kérés, mert már mindkettőnket nagyon idegesít, hogy folyton egyesszámban írtok.
Köszi, hogy elolvastad.
Puszi, Lilimooo és Lenora

2012. május 2., szerda

14. fejezet - Lilimooo


A pult mögött álltam, vártam, hogy jöjjön valaki. Diana hátul volt, és egy srác tetoválását csinálta. Unottan lapozgattam egy magazint, miközben megcsörrent a telefonom.
-         Szia, Hannah.
-         Szia, Zacky. – lapoztam, és tekintetem végig futattam a sorokon.
-         Abbey a ma jönne, hogy megcsináld neki a tetkót.
-         Jöjjön. – újra lapoztam.
-         Ugye nem fogod neki drágábban csinálni? – kérdezte Zacky gyanakvóan.
-         Nem Zack, de ha ennyire nem bízol bennem, akkor gyere el te is! – mondtam kicsit türelmetlenül.
-         Tudod, hogy bízom benned, csak túlságosan forrófejű vagy. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-         Király, akkor majd gyertek együtt, úgy nem téved el. – morogtam.
-         Este találkozunk Hannah. – mondta.
-         Aha, persze.

Abbey előtt még bejött hozzám Brad, egy nagydarab csávó akivel háromnegyed óra alatt végeztem. Miután kész lett, kiment Dianaához fizetni, én pedig követtem.
Reméltem, hogy Abbey nem késik, szerettem volna minél hamarabb végezni vele. Miközben kiléptem az ajtón felkötöttem a hajam. Brad fizetett, utána pedig megölelt és lelépett.
Abbey az egyik fotelban ült, cigizett, közben pedig az egyik újságot olvasta. Felsóhajtottam, mire felpillantott.
-         Jól van, gyere. – megfordultam, és visszamentem a szobába. Követett. – Vedd le a pólód. – becsukta az ajtót. - Már korábban megcsináltam neked a mintát, unatkoztam.
Leült, és míg levetkőzött átírtam a mintát.
- Melyik oldalra akarod?- kérdeztem.
- A baloldalra.
- Oké-a székkel odagurultam hozzá.- Ömm a melltartódat is vedd le.
- Rendben- levette a melltartóját.
- Előre szólók, ha nyafogni fogsz… - kezdtem.
- Nem fogok. Bírom a fájdalmat.
- Akkor jó. – helyes. Legalább nem fog mocorogni.

Lemostam a részt, ahová a tetkót akarja, és felraktam a sablont. Ahogy a tű a bőréhez ért, először hallottam egy kis szisszenést, de utána csendben maradt.

- Hannah- kezdte.
Komolyan beszélgetni akar? Ha felidegesít, esküszöm elcseszem ezt a rohadt tetoválást.
- Hmm?
- Sajnálom a múltkorit, mikor megkérdeztem, hogy bejön-e neked Brian. Nem akartalak megbántani vagy bármi, csak azt hittem…
- Hinni a templomban kell… - morogtam.
- Tényleg bocs, nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a dolog. – mentegetőzött.
- Nem kavart fel a dolog, csak felbaszott, hogy ilyen alaptalan hülyeségeket feltételezel rólam.
- Nem hiszem, hogy annyira alaptalan lenne a feltételezésem, ha ennyire felkaptad rajta a vizet.
- És mi lenne akkor, ha igaz lenne? Neked ez miért számítana? Változtatna valamit az életeden? – tettem fel neki a kérdést.
- Nem számítana semmit, és nem változtatna semmit az életemen. Egyszerűen csak úgy láttam, hogy neked tetszik Brian.
- És még is miből gondolod?
- Hát, eléggé kiborultál azon, hogy ugyan olyan tetoválásunk van, meg, ahogy eddig láttam folyton a közelében vagy, persze ha éppen nem haragszol rá egy kis semmiség miatt. Zacky mondta, hogy sokat szoktatok együtt lenni, meghasonlók, de tényleg bocs, ha tévedtem. – sokat szoktam vele lenni? Zacky kihagyta azt a részt, hogy mielőtt barátnője lett, vele is elég sok időt töltöttem.
- Semmi gond- motyogtam.
Ezután csendben maradt. Úgy egy óra alatt elkészült, és nem csak neki, de még nekem is tetszett.
-         Nem lenne gond, ha lefotóznám? – Diana bejött, hogy megnézze a kész tetkót.
-         Lefotózni? – kerekedtek ki Abbey szemei.
-         Tudod, ki akarja rakni a falra. – mondtam. – Az amolyan „dicsőség” fal. – ujjaimmal idézőjeleket formáltam a levegőben. – Ahová kirakjuk a legszebbnek ítélt tetoválásokat.
-         Hát, öhm… Rendben. – egyezett bele végül.
Én elpakoltam, Diana pedig megcsinálta a képet.
-         Hát, akkor köszi mindent. – mosolygott Abbey, miután visszaöltözött.
Diana kiment, én pedig bólintottam. Abbey fizetett, miközben én elraktam a pénzt megkereste a táskáját, és indulni készült.
-         Ööö, Abbey, Zacky szólt, hogy ma este elmegyünk piálni? – kérdeztem.
-         Oh… Nem, nem szólt. – mondta elgondolkodva. – És Matt sem mondta.
-         Matt?
Korán kezdi a kavarást.
-         Eljött hozzám hajat vágatni. Ő hozott el idáig, már, mint csak mutatta az utat.
-         Aha… - jó duma. Mondjuk azért Mattnek is lehetne több esze, hogy nem a legjobb haverja csajával kavar.
-         És mikor lesz ez az összejövetel?- kérdezte, én pedig az órára néztem.
-         Nem sokára.
-         És hol?
-         Hát… nem hiszem, hogy ismered… szóval- vettem egy mély levegőt.- Együtt kéne mennünk…- elkezdtem kapargatni az asztalt.
-          Aha… hát akkor menjünk, majd mutatod az utat én meg megyek mögötted.
-          Diana hozott be. – mondtam, és elhúztam a szám. Annyira tudtam, hogy a saját kocsimmal kéne jönnöm.
-          Ohh, értem. Hát akkor majd mondod, merre menjek.
-          Rendben.
Gyorsan összepakoltam, elköszöntem Dianatól és a kocsijához mentünk.
-         Melyik a tiéd?- kérdeztem.
-         Az ott- mutatott egy ezüst kocsira.
-         Chevrolet Aveo-d van?- csodálkoztam
-         Aha- kinyitotta a kocsit és beszálltunk.
-         Jól néz ki. – mondtam.
-         Köszi.
Beindította a kocsit, és bekapcsolta a rádiót. Gyorsan odaértünk a bárhoz, követte az utasításaimat. Ahogy beléptünk a bárba, rögtön kiszúrtam a srácokat. Eléggé meglepődtek, mikor megláttak minket együtt.
-         Hát ti? – kérdezte kikerekedett szemmel Syn.
-         Nem kell ennyire meglepődni. – válaszoltam neki. Újabb kört hoztak, és mindenki mindenről dumált. – Attól, hogy nem kedvelem, bunkó még nem vagyok. – itt elgondolkodtam. – annyira.
-         Annyira. – rázta meg mosolyogva a fejét Syn.
Az egész este piálással telt. Abbey és Zacky hamarabb leléptek, mi pedig olyan 2 óra múlva követtük a példájukat.
Reggel enyhe fejfájással, arra keltem, hogy valakik „randalíroznak” a lakásomban. Jobban mondva max hangerőre veszik a tévét, és beszélgetnek.
Kimentem a nappaliba. A kanapén Syn és Matt ült, valami zenecsatornát üvöltettek.
-         Istenem, hogy ti nem tudtok nyugton maradni. – morogtam, és levetettem magam az egyik fotelba.
-         Neked is jó reggelt. – köszöntek.
-         Komolyan, néha elgondolkozom, hogy jó ötlet volt-e kulcsot adni nektek.
-         Szerintem jó ötlet volt. – kacsintott Syn, mire elfintorodtam.
-         Egyébként, azért jöttünk, mert megyünk Zackyékhez. – mondta Matt.
-         Mi van, egy embert nem volt elég felébreszteni? – horkantam fel.
-         Nem. – vágták rá kórusban.
Sóhajtva mentem vissza a szobámba. Fogat és arcot mostam, felkötöttem a hajam. Felvettem egy szakadt rövidgatyát, meg egy Yankees-es pólót, meg a fekete tornacipőm.
Beszálltunk Matt kocsijába, majd bementünk Zackyékhez. Leültünk a kanapéra, és vártuk, hogy valaki felébredjen. Tudtuk, hogy Abbey is itt van, én pedig abban is biztos voltam, hogyha meglát minket halálra rémül. És igazam is lett.
Miután Abbey visszament felébreszteni Zackyt, párperc múlva Zacky kirohant a szobából a konyha felé, vállán Abbey-vel.
Ezután nem hallottunk semmit, csak suttogást. Matt utánuk ment, hallottam a hűtőajtó csapódását.
-         Megzavartunk valamit? – kérdezte.
-         Igazából nem. – válaszolt Abbey. – Csak reggelit akartam csinálni.
-         Ugye, Zacky azt mondta, hogy jó szakács? – kérdeztem halkan Synt, aki elmosolyodott.
-         Valaki reggelit emlegetett? – kérdezte ezután, és a konyhába ment.
-         Na jó, csinálok mindenkinek kaját! – jelentette ki Abbey.
Abbey elkezdte kiterelgetni a srácokat a konyhából.
-         Istennő vagy. – hallottam meg Zacky hangját.
Vajon akkor mit mond, ha kiderül, hogy közben Mattel találkozgat?
 Zacky megtartod! – mondta Brian, és visszaült a kanapéra. 


13. fejezet - Lenora


- Szóval meleg volt mi?- mosolyogtam Alra, közben már az utolsó simításokat végeztem Neil haján.
- Hát nem teljesen, de nagyon wháá volt a csávó…- sóhajtott.
- Van a sulimban egy srác- szólt közbe Dana, aki segítőként dolgozik nálam egy darabig, nekem segítség neki pedig jó tapasztalatszerzés,- akiről nem tudjuk eldönteni, hogy meleg-e vagy csak egyszerűen játssza az agyát- a pult mögött ült, rágózott és valami magazint lapozgatott.
- Akkor valószínűleg csak megjátssza magát- mondta Neil.- Van egy-két tapasztalatom ilyen téren, szóval nekem hihetsz- kedvesen mosolygott Dana-ra a tükörből, aki visszamosolygott rá.
- Na, jó kész vagy- mosolyogtam.
- Nagyon jó lett köszönöm- felállt és megölelt.
- Na, jó akkor menjünk- állt fel Alicia is.- Meg akarom még nézni azt a cipőt is, amit mondtam.
- Jól van, jól van- mosolygott Neil.- Még egyszer nagyon, köszi.
- Nincs mit- legyintettem.
- Na, sziasztok-, mentek ki az ajtón.
- Sziasztok.

Hátra mentem megmosni a kezem gyorsan, mikor kijöttem Matt lépett be a szalon ajtaján, elmosolyodtam.

- Azt a jó kurva isten!- hallottam Dana hangját, érdeklődve néztem rá, elkerekedett szemekkel meredt Matt-re.
- Szia, Matt- odamentem hozzá és megöleltem.
- Hali Abbey.
- Minek köszönhetem, hogy megint benéztél hozzám?- mosolyogtam.
- Kéne egy vágás és gondoltam megcsinálhatnád, persze ha nem gond.
- Dehogy is, épp ráérek meg hát plussz pénz- kacsintottam, elmosolyodott.
- Abbey beszélhetnénk egy kicsit?- szólalt meg Dana.
- Persze. Mindjárt jövök, Matt addig ülj le valahova.
- Oké- Dana kijött a pult mögül és hátra mentünk, becsukta mögöttünk az ajtót.
- Te ismered Matt Sanders-t?- egyből letámadott.
- Ööö igen. Miért?
- Ő Matt Sanders! Az Avenged Sevenfold énekese!
- Igen ő az.
- Te felfogod, amit mondasz?
- Igen felfogom, de e mi olyan nagy cucc?
- Jézus Abbey… Na jó én imádom a Sevenfold-ot szóval nekem nagy cucc.
- Jó hát én nem is ismertem őket az előtt, hogy megismertem volna Zacky-t meg Matt-et…
- Várj- feltartotta a kezét,- Te Zacky-t is ismered?
- Igen ő a barátom.
- Hogy mi? Jézus úristen le kell ülnöm.
- Hé nyugi. Tudom ez neked nagy szám, de Matt ott van kint. Nyugodj le, ha gondolod, menj haza és…
- Menjek haza? Jesszus! Soha! Végre találkozhatok vele élőben! Nem megyek haza!
- Jójó, de akkor nyugodj le, könyörgöm.
- Meséld el, hogy ismerted meg őket!
- Oké, de akkor lenyugszol?
- Le,- mosolygott.
- Oké. Szóval, igazából Zacky-t is és Matt-et is külön ismertem meg már, mint nem az egyik által ismertem meg a másikat. Először Zacky-t ismertem meg. Egy bárban voltunk Alicival és ott ismertem meg, elkérte a számom. Aztán másnap mikor itt voltam elmentem kávézni és a kávézóban Mattel egymásnak mentünk és leöntött kávéval, persze ki akart engesztelni, ami aranyos volt tőle, de kicsit mintha nyomult volna, mindegy lényegtelen. Aztán pár nappal később, megint összefutottunk. Zacky még az nap mikor Matt leöntött felhívott és elhívott randira. És az óta is együtt vagyunk.
- És a többi srácot is ismered?
- Aha.
- Ahjj, de mázlista vagy.
- Ezek szerint- mosolyogtam.- Na, jó menjünk, vissza nem akarom megváratni Matt-et.
- Jójó…- elindultunk vissza.- Na, várj- mondta mikor nyitottam volna ki az ajtót.- Van barátnője?
- Jézus Dana kilenc évvel idősebb nálad.
- Az csak kilenc év!
- Jól van, inkább maradj csöndben- mosolyogtam, csak forgatta a szemét, de ő is elmosolyodott, kimentünk.- Na, jó, mit csináljak veled Matt?
- Csak vágás kell.
- Oooké, gyere, ülj át ide.
- Ma mész Hannah-hoz nem?
- De, Zacky elmagyarázta, hogy kell menni.
- Nem úgy volt, hogy veled megy?
- De igen úgy volt, csak valami közbe jött neki.
- Ha akarod, elkísérlek.
- Áhh nem kell, megoldom, talán jobb lesz, ha csak ketten vagyunk.
- Hát te tudod- mosolygott.
- Igen én.
- Hányra mész?- felnéztem az órára, három volt.
- Négyre, addig még van egy órám.
- Addigra végzel velem?
- Kétszer is- mosolyogtam.

Hamar befejeztem Matt-et, még ott maradt kicsit beszélgetni, amíg én hátul átvettem a cipőmet meg kicsit összepakolgattam, addig Danaval beszélgetett, ahogy elnéztem Dana jól viselte, hogy az egyik kedvencével beszélgethet, végre, ahogy Ő mondta. Ahogy kész lettem elköszöntünk Danatól. Matt elkísért egy darabig, vagyis, hogy ő ment elől a kocsijával én megkövettem és jelzett, hogy hol van a tetováló szalon. Leparkoltam előtte, gyorsan kibontottam a hajam és újra összefogtam. A vállamra kaptam a táskám, kivettem a slusszkulcsot és kiszálltam a kocsiból. Elindultam a szalon felé és, ahogy beléptem levettem a napszemüvegemet. Gyorsan körbe pásztáztam a helyiséget. Minden tele volt elkészült tetoválások képeivel, vagy rajzokkal, amik valószínűleg vagy már, vagy nem sokára valakinek a bőrén fognak díszelegni. A helység közepén volt egy pult, ami mögött egy fekete hajú lány állt, biztos ő Diana, rágógumi lufikat fújdosott, közben unottan lapozgatott egy magazint. A hatalmas ablak előtt egy kis kerek dohányzó asztal volt, néhány portfoliós füzettel és három kis bőrfotel volt körülötte. Halkan hallottam a tetováló gép jellegzetes zúgását. Diana felnézett magazinból és kedvesen rám mosolygott miközben a rágóján kérődzött.

- Biztos te vagy Abbey- bólintottam.- Ülj le valamelyik fotelba nyugodtan, Hannah nem sokára végezz.
- Köszi-, leültem az egyik fotelba háttal az ablaknak.
- Kérsz kávét, amíg vársz?
- Nem köszi-, megráztam a fejem.- De rágyújthatok?
- Ohh persze-, benyúlt a pult alá és kivett egy üveg hamutálat és lerakta elém az asztalra.
- Köszi.

Kivettem a táskámból a cigit és rágyújtottam, elvettem egy füzetet az asztalról és elkezdtem lapozgatni. A cigim végénél jártam mikor kinyílt egy ajtó és egy nagydarab kopasz fickó jött ki, nyomában Hannahval.

- Köszi Hannah- kicsit bárgyún mosolygott a csávó, de aranyosnak tűnt.

Megszorongatta Hannah-t, aki csak idegesen nevetett, majd mikor elengedte beleütött a vállába és elköszönt tőle. Az ajtótól tovább vitte a tekintettét és mikor meglátott keserűen elhúzta a száját. Ledobtam a füzetet az asztalra és álltam a tekintetét.

- Jól van, gyere…- sóhajtott és bement az ajtón. Elnyomtam a cigim és követtem.- Vedd le a pólód- mondta mikor becsuktam magam mögött az ajtót.- Már korábban megcsináltam neked a mintát, unatkoztam- mondta.

Leültem a székbe és levettem a pólóm, közben Hannah leült az asztalhoz és átírta a szöveget tintával egy lapra.

- Melyik oldalra akarod?- kérdezte unottan.
- A baloldalra.
- Oké- ellökte magát az asztaltól és oda gurult hozzám. Elgondolkozott.- Ömm a melltartódat is vedd le.
- Rendben- előre dőltem és levettem a melltartómat, azt is az ölembe raktam.
- Előre szólók, ha nyafogni fogsz…
- Nem fogok. Bírom a fájdalmat.
- Akkor jó.

Lemosta a részt ahol a tetoválás lesz, felrakta a sablont, és pár másodperc múlva már meg is éreztem a tűt a bőrömön. Az első egy percben összeszorítottam a fogam, de hamar elmúlt a kellemetlen, kaparó érzés.

- Hannah- kezdtem.
- Hmm?
- Sajnálom a múltkorit, mikor megkérdeztem, hogy bejön-e neked Brian. Nem akartalak megbántani vagy bármi, csak azt hittem…
- Hinni a templomban kell…
- Tényleg bocs, nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a dolog.
- Nem kavart fel a dolog, csak felbaszott, hogy ilyen alaptalan hülyeségeket feltételezel rólam.
- Nem hiszem, hogy annyira alaptalan lenne a feltételezésem, ha ennyire felkaptad rajta a vizet.
- És mi lenne akkor, ha igaz lenne? Neked ez miért számítana? Változtatna valamit az életeden?
- Nem számítana semmit, és nem változtatna semmit az életemen. Egyszerűen csak úgy láttam, hogy neked tetszik Brian.
- És még is miből gondolod?
- Hát, eléggé kiborultál azon, hogy ugyan olyan tetoválásunk van, meg, ahogy eddig láttam folyton a közelében vagy, persze ha éppen nem haragszol rá egy kis semmiség miatt. Zacky mondta, hogy sokat szoktatok együtt lenni, meghasonlók, de tényleg bocs, ha tévedtem.
- Semmi gond- alig észrevehetően megráztam a fejem és elmosolyodtam.

Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak hallgattam a gép zúgását és elkalandoztam. Úgy egy óra alatt készen is volt vele és elámultam, hogy milyen jó munkát végzet, iszonyatosan tetszett a tetoválásom.

- Nem lenne gond, ha lefotóznám?- kérdezte Diana miután bejött és ő is megcsodálta az új tetkóm.
- Lefotózni?- kikerekedtek a szemeim.
- Tudod, ki akarja rakni a falra,- mondta Hannah.- Az amolyan „dicsőség” fal- az ujjaival kis idézőjeleket mutatott.- Ahová kirakjuk a legszebbnek ítélt tetoválásokat.
- Hát öhm… Rendben- mondtam végül, Diana gyorsan lefotózta én pedig már öltöztem is vissza.- Hát, akkor, köszi, mindent- mosolyogtam.

Kifizettem Hannah és már fogtam is a táskám, hogy indulok, mikor Hannah megszólalt.

- Ööö, Abbey, Zacky szólt, hogy ma este elmegyünk piálni?- kérdezte.
- Ohh- megigazítottam a vállamon a táskám,- nem, nem szólt- elgondolkodtam,- és Matt sem mondta- ezt inkább magamnak mondtam, Hannah még is egyből rákérdezett.
- Matt?
- Igen, eljött hozzám hajat vágatni. Ő hozott el idáig, már, mint csak mutatta az utat.
- Aha…- furcsa arcot vágott, amit nem tudtam hova tenni.
- És mikor lesz ez az összejövetel?- kérdeztem végül, felpillantott az órára.
- Nem sokára- rám nézett.
- És hol?
- Hát… nem hiszem, hogy ismered… szóval- vett egy mély levegőt.- Együtt kéne mennünk…- elkezdte kapargatni az asztalt.
- Aha… hát akkor menjünk, majd mutatod az utat én meg megyek mögötted.
- Diana hozott be.
- Ohh, értem. Hát akkor majd mondod, merre menjek.
- Rendben.

Összeszedte a cuccát, elköszöntünk Diana-tól és kimentünk a szalonból.

- Melyik a tiéd?- nézett körbe.
- Az ott- mutattam egy ezüst kocsira.
- Chevrolet Aveo-d van?- csodálkozott.
- Aha- kinyitottam a kocsit és beszálltunk.
- Jól néz ki.
- Köszi.

Beindítottam a kocsit és bekapcsoltam a rádiót. Hannah elnavigált a bárig. Leparkoltam a legközelebbi szabadhelyen és bementünk. Végig pásztáztuk az asztalokat, Hannah egyből megtalálta a fiúkat, elindultunk feléjük. Eléggé elképedtek mikor meglátták, hogy együtt érkeztünk Hannahval, de hamar el is felejtették, ahogy egymás után rendelték az italokat. Zackyvel pár óra alatt eluntuk a többieket és elindultunk hozzá.
Mikor felkeltem Zacky még aludt, az ágyszélére ültem és felvettem a bugyim meg az ingét a földről, nem gomboltam be csak belebújtam. Felálltam és kinyújtóztam, kimentem a szobából közben a szememet dörzsöltem, mikor kinyitottam három szempár szegeződött rám a kanapéról.

- Jézus úristen- összehúztam magamon az inget.
- Helló Abbey- mosolygott Syn, Hannah megvetően horkantott egyet, Matt meg mintha egy kicsit zavarban lett volna, inkább másfelé nézett.
- Ti meg mit…? Én azt hiszem inkább… megyek felkeltem Zacky-t- azzal sarkon fordultam és visszamentem a szobába.

Becsuktam magam mögött az ajtót, arra az oldalra mentem, ahol Zacky aludt, ráugrottam, egyből felkelt és elmosolyodott.

- Helló- a hátára fordult.
- Szia-, lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.- Vendégeid vannak- egyenesedtem fel.
- Kik?- felkönyökölt és összehúzta a szemöldökét.
- Matt, Brian és Hannah.
- Nem is mondták, hogy jönnek.
- Mintha ti bármikor is szólnátok egymásnak, hogy átmentek a másikhoz- mosolyogtam és leszálltam róla.
- Van benne valami- az ágyszélére ült.- És így mentél ki?- mosolygott rám.
- Igen…- megsemmisülve hajtottam le a fejem és elkezdtem összegombolni az inget.
- És mit szóltak?- vigyorgott közben magára húzott egy nadrágot.
- Syn mosolygott és köszönt, Hannah szokásához híven megvetően nézett rám, Matt meg… nem is tudom, mintha zavarba jött volna…- elgondolkoztam közben felvettem a rövid nadrágom.
- Aha… na, gyere- elindult felém és a vállára kapott.
- Ne, úristen tegyél le- egyszerre nevettem és sikítoztam.
- Nem teszlek le- elindult az ajtó felé.
- Ne már lécci Zacky. Tegyél le- közben már kint voltunk a szobából, a kezemmel eltakartam az arcom és hagytam hadd vigyen, bár nem igazán örültem neki.
- Hali- köszönt a többieknek.
- Reggelt- mondták.

Bevitt a konyhába és letett a pultra, majd hosszan megcsókolt.

- Minek kellett a válladon kihoznod?- kérdeztem halkan.
- Mert miért ne- mosolygott.
- Nem tudom- megrántottam a vállam és a padlót néztem.
- Nem lett semmi bajod igaz?- a lábamra rakta a kezét.
- Nem, de… nem szeretem, ha valaki csak úgy felkap- a szemébe néztem.
- Miért?
- Nem tudom, csak nem szeretem, ennyi.
- Jól van- megcsókolt közben hallottam, hogy valaki bejön a konyhába és kinyitja a hűtőt.
- Megzavartunk valamit?- hallottam Matt mosolygós hangját.
- Igazából nem- elhúzódtam Zackytől.- Csak reggelit akartam csinálni- megrántottam a vállam.
- Ágyba reggeli?- mosolygott rám Zacky.
- Valaki reggelit emlegetett?- jött be Brian is.
- Aha- mondtam.- Na, jó- leugrottam a pultról,- menjetek ki és csinálok mindenkinek kaját.
- Istennő vagy- Zacky egy puszit nyomott az arcomra.
- Zacky, megtartod!- mutatott rám Brian azzal kimentek a konyhából én pedig neki láttam a reggeli elkészítéséhez.