A pult mögött álltam, vártam, hogy jöjjön valaki. Diana hátul volt, és
egy srác tetoválását csinálta. Unottan lapozgattam egy magazint, miközben
megcsörrent a telefonom.
-
Szia, Hannah.
-
Szia, Zacky. – lapoztam, és tekintetem végig
futattam a sorokon.
-
Abbey a ma jönne, hogy megcsináld neki a tetkót.
-
Jöjjön. – újra lapoztam.
-
Ugye nem fogod neki drágábban csinálni? – kérdezte
Zacky gyanakvóan.
-
Nem Zack, de ha ennyire nem bízol bennem, akkor
gyere el te is! – mondtam kicsit türelmetlenül.
-
Tudod, hogy bízom benned, csak túlságosan forrófejű
vagy. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-
Király, akkor majd gyertek együtt, úgy nem téved
el. – morogtam.
-
Este találkozunk Hannah. – mondta.
-
Aha, persze.
Abbey előtt még bejött hozzám Brad, egy nagydarab csávó akivel
háromnegyed óra alatt végeztem. Miután kész lett, kiment Dianaához fizetni, én
pedig követtem.
Reméltem, hogy Abbey nem késik, szerettem volna minél hamarabb végezni vele. Miközben kiléptem az ajtón felkötöttem a hajam. Brad fizetett, utána pedig megölelt és lelépett.
Abbey az egyik fotelban ült, cigizett, közben pedig az egyik újságot olvasta. Felsóhajtottam, mire felpillantott.
Reméltem, hogy Abbey nem késik, szerettem volna minél hamarabb végezni vele. Miközben kiléptem az ajtón felkötöttem a hajam. Brad fizetett, utána pedig megölelt és lelépett.
Abbey az egyik fotelban ült, cigizett, közben pedig az egyik újságot olvasta. Felsóhajtottam, mire felpillantott.
-
Jól van, gyere. – megfordultam, és visszamentem a
szobába. Követett. – Vedd le a pólód. – becsukta az ajtót. - Már korábban
megcsináltam neked a mintát, unatkoztam.
Leült, és míg levetkőzött átírtam a mintát.
- Melyik
oldalra akarod?- kérdeztem.
- A baloldalra.
- Oké-a székkel odagurultam hozzá.- Ömm a melltartódat is vedd le.
- Rendben- levette a melltartóját.
- Előre szólók, ha nyafogni fogsz… - kezdtem.
- Nem fogok. Bírom a fájdalmat.
- Akkor jó. – helyes. Legalább nem fog mocorogni.
- A baloldalra.
- Oké-a székkel odagurultam hozzá.- Ömm a melltartódat is vedd le.
- Rendben- levette a melltartóját.
- Előre szólók, ha nyafogni fogsz… - kezdtem.
- Nem fogok. Bírom a fájdalmat.
- Akkor jó. – helyes. Legalább nem fog mocorogni.
Lemostam a
részt, ahová a tetkót akarja, és felraktam a sablont. Ahogy a tű a bőréhez ért,
először hallottam egy kis szisszenést, de utána csendben maradt.
- Hannah-
kezdte.
Komolyan
beszélgetni akar? Ha felidegesít, esküszöm elcseszem ezt a rohadt tetoválást.
- Hmm?
- Sajnálom a múltkorit, mikor megkérdeztem, hogy bejön-e neked Brian. Nem akartalak megbántani vagy bármi, csak azt hittem…
- Hinni a templomban kell… - morogtam.
- Tényleg bocs, nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a dolog. – mentegetőzött.
- Nem kavart fel a dolog, csak felbaszott, hogy ilyen alaptalan hülyeségeket feltételezel rólam.
- Nem hiszem, hogy annyira alaptalan lenne a feltételezésem, ha ennyire felkaptad rajta a vizet.
- És mi lenne akkor, ha igaz lenne? Neked ez miért számítana? Változtatna valamit az életeden? – tettem fel neki a kérdést.
- Nem számítana semmit, és nem változtatna semmit az életemen. Egyszerűen csak úgy láttam, hogy neked tetszik Brian.
- És még is miből gondolod?
- Hát, eléggé kiborultál azon, hogy ugyan olyan tetoválásunk van, meg, ahogy eddig láttam folyton a közelében vagy, persze ha éppen nem haragszol rá egy kis semmiség miatt. Zacky mondta, hogy sokat szoktatok együtt lenni, meghasonlók, de tényleg bocs, ha tévedtem. – sokat szoktam vele lenni? Zacky kihagyta azt a részt, hogy mielőtt barátnője lett, vele is elég sok időt töltöttem.
- Semmi gond- motyogtam.
- Hmm?
- Sajnálom a múltkorit, mikor megkérdeztem, hogy bejön-e neked Brian. Nem akartalak megbántani vagy bármi, csak azt hittem…
- Hinni a templomban kell… - morogtam.
- Tényleg bocs, nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a dolog. – mentegetőzött.
- Nem kavart fel a dolog, csak felbaszott, hogy ilyen alaptalan hülyeségeket feltételezel rólam.
- Nem hiszem, hogy annyira alaptalan lenne a feltételezésem, ha ennyire felkaptad rajta a vizet.
- És mi lenne akkor, ha igaz lenne? Neked ez miért számítana? Változtatna valamit az életeden? – tettem fel neki a kérdést.
- Nem számítana semmit, és nem változtatna semmit az életemen. Egyszerűen csak úgy láttam, hogy neked tetszik Brian.
- És még is miből gondolod?
- Hát, eléggé kiborultál azon, hogy ugyan olyan tetoválásunk van, meg, ahogy eddig láttam folyton a közelében vagy, persze ha éppen nem haragszol rá egy kis semmiség miatt. Zacky mondta, hogy sokat szoktatok együtt lenni, meghasonlók, de tényleg bocs, ha tévedtem. – sokat szoktam vele lenni? Zacky kihagyta azt a részt, hogy mielőtt barátnője lett, vele is elég sok időt töltöttem.
- Semmi gond- motyogtam.
Ezután
csendben maradt. Úgy egy óra alatt elkészült, és nem csak neki, de még nekem is
tetszett.
-
Nem lenne
gond, ha lefotóznám? – Diana bejött, hogy megnézze a kész tetkót.
-
Lefotózni? –
kerekedtek ki Abbey szemei.
-
Tudod, ki
akarja rakni a falra. – mondtam. – Az amolyan „dicsőség” fal. – ujjaimmal
idézőjeleket formáltam a levegőben. – Ahová kirakjuk a legszebbnek ítélt
tetoválásokat.
-
Hát, öhm…
Rendben. – egyezett bele végül.
Én
elpakoltam, Diana pedig megcsinálta a képet.
-
Hát, akkor
köszi mindent. – mosolygott Abbey, miután visszaöltözött.
Diana
kiment, én pedig bólintottam. Abbey fizetett, miközben én elraktam a pénzt
megkereste a táskáját, és indulni készült.
-
Ööö, Abbey,
Zacky szólt, hogy ma este elmegyünk piálni? – kérdeztem.
-
Oh… Nem, nem
szólt. – mondta elgondolkodva. – És Matt sem mondta.
-
Matt?
Korán kezdi
a kavarást.
-
Eljött
hozzám hajat vágatni. Ő hozott el idáig, már, mint csak mutatta az utat.
-
Aha… - jó
duma. Mondjuk azért Mattnek is lehetne több esze, hogy nem a legjobb haverja
csajával kavar.
-
És mikor
lesz ez az összejövetel?- kérdezte, én pedig az órára néztem.
-
Nem sokára.
-
És hol?
-
Hát… nem
hiszem, hogy ismered… szóval- vettem egy mély levegőt.- Együtt kéne mennünk…-
elkezdtem kapargatni az asztalt.
-
Aha… hát akkor menjünk, majd mutatod az utat
én meg megyek mögötted.
-
Diana hozott be. – mondtam, és elhúztam a
szám. Annyira tudtam, hogy a saját kocsimmal kéne jönnöm.
-
Ohh, értem. Hát akkor majd mondod, merre
menjek.
-
Rendben.
Gyorsan
összepakoltam, elköszöntem Dianatól és a kocsijához mentünk.
-
Melyik a
tiéd?- kérdeztem.
-
Az ott-
mutatott egy ezüst kocsira.
-
Chevrolet
Aveo-d van?- csodálkoztam
-
Aha- kinyitotta
a kocsit és beszálltunk.
-
Jól néz ki.
– mondtam.
-
Köszi.
Beindította
a kocsit, és bekapcsolta a rádiót. Gyorsan odaértünk a bárhoz, követte az
utasításaimat. Ahogy beléptünk a bárba, rögtön kiszúrtam a srácokat. Eléggé
meglepődtek, mikor megláttak minket együtt.
-
Hát ti? –
kérdezte kikerekedett szemmel Syn.
-
Nem kell
ennyire meglepődni. – válaszoltam neki. Újabb kört hoztak, és mindenki
mindenről dumált. – Attól, hogy nem kedvelem, bunkó még nem vagyok. – itt
elgondolkodtam. – annyira.
-
Annyira. –
rázta meg mosolyogva a fejét Syn.
Az egész
este piálással telt. Abbey és Zacky hamarabb leléptek, mi pedig olyan 2 óra
múlva követtük a példájukat.
Reggel enyhe fejfájással, arra keltem, hogy valakik „randalíroznak” a lakásomban. Jobban mondva max hangerőre veszik a tévét, és beszélgetnek.
Kimentem a nappaliba. A kanapén Syn és Matt ült, valami zenecsatornát üvöltettek.
Reggel enyhe fejfájással, arra keltem, hogy valakik „randalíroznak” a lakásomban. Jobban mondva max hangerőre veszik a tévét, és beszélgetnek.
Kimentem a nappaliba. A kanapén Syn és Matt ült, valami zenecsatornát üvöltettek.
-
Istenem,
hogy ti nem tudtok nyugton maradni. – morogtam, és levetettem magam az egyik
fotelba.
-
Neked is jó
reggelt. – köszöntek.
-
Komolyan,
néha elgondolkozom, hogy jó ötlet volt-e kulcsot adni nektek.
-
Szerintem jó
ötlet volt. – kacsintott Syn, mire elfintorodtam.
-
Egyébként,
azért jöttünk, mert megyünk Zackyékhez. – mondta Matt.
-
Mi van, egy
embert nem volt elég felébreszteni? – horkantam fel.
-
Nem. –
vágták rá kórusban.
Sóhajtva
mentem vissza a szobámba. Fogat és arcot mostam, felkötöttem a hajam. Felvettem
egy szakadt rövidgatyát, meg egy Yankees-es pólót, meg a fekete tornacipőm.
Beszálltunk Matt kocsijába, majd bementünk Zackyékhez. Leültünk a kanapéra, és vártuk, hogy valaki felébredjen. Tudtuk, hogy Abbey is itt van, én pedig abban is biztos voltam, hogyha meglát minket halálra rémül. És igazam is lett.
Miután Abbey visszament felébreszteni Zackyt, párperc múlva Zacky kirohant a szobából a konyha felé, vállán Abbey-vel.
Beszálltunk Matt kocsijába, majd bementünk Zackyékhez. Leültünk a kanapéra, és vártuk, hogy valaki felébredjen. Tudtuk, hogy Abbey is itt van, én pedig abban is biztos voltam, hogyha meglát minket halálra rémül. És igazam is lett.
Miután Abbey visszament felébreszteni Zackyt, párperc múlva Zacky kirohant a szobából a konyha felé, vállán Abbey-vel.
Ezután nem
hallottunk semmit, csak suttogást. Matt utánuk ment, hallottam a hűtőajtó
csapódását.
-
Megzavartunk
valamit? – kérdezte.
-
Igazából
nem. – válaszolt Abbey. – Csak reggelit akartam csinálni.
-
Ugye, Zacky
azt mondta, hogy jó szakács? – kérdeztem halkan Synt, aki elmosolyodott.
-
Valaki
reggelit emlegetett? – kérdezte ezután, és a konyhába ment.
-
Na jó,
csinálok mindenkinek kaját! – jelentette ki Abbey.
Abbey
elkezdte kiterelgetni a srácokat a konyhából.
-
Istennő
vagy. – hallottam meg Zacky hangját.
Vajon akkor
mit mond, ha kiderül, hogy közben Mattel találkozgat?
- Zacky
megtartod! – mondta Brian, és visszaült a kanapéra.