10. fejezet - xLenorax

Kedvesek voltak Zacky barátai, jó fejek főleg ez a Jimmy gyerek, meg a hülye kérdései, bár Hannah furcsán nézett rám, mintha elkövettem volna ellene valamit, de nem tudom mit. Éppen Jimmy újabb kérdésére adtam választ, mikor Hannah leöntött vodkával, nem tudom, hogy direkt, vagy véletlenül, de nem is nagyon érdekelt, úgy is untam már ezt a ruhát. Felnéztem és elmosolyodtam.

- Semmi baj, Hannah. Már amúgy is ki akartam dobni.
- Hát, akkor nincs mit sajnálnom- magára erőltetett egy mosoly félét, felállt és a bárpulthoz ment.
- Mindjárt jövök- mondta Zacky azzal felállt és Hannah után ment.
- Szép kis folt- mosolygott Jimmy a ruhámon éktelenkedő foltra.
- Van egy zsebitek?
- Tessék-, Matt felém tartott egyet, elvettem tőle.
- Köszi-, rámosolyogtam, elkezdtem törölgetni a ruhám.
- Nos, ott tartottunk, hogy- kezdett bele újra Jimmy.

Zacky visszajött és Synhez hajolt, mondott neki valamit, majd visszaült mellém, Syn pedig felállt és a pult felé vette az irányt.

- Eddig mi volt a legextrémebb hely ahol csináltad?- Jimmyre néztem, Zacky a combomra rakta a kezét és a hüvelykujjával simogatott, megfogtam a kezét.
- Hmm…- elgondolkoztam, közben még mindig törölgettem magam.- Talán… nem volt másik… ohh igen. Kb. két éve jártam a bátyám egyik „munkatársával”? Nem tudom, hogy hívják az ilyeneket a vadászrepülő pilótáknál. Na, mindegy, egyik este bevitt a gépekhez a srác, és az egyik gépben… nem volt a legkényelmesebb elhihetitek- mosolyogtam, a fiúk meg jót nevettek, Hannah és Syn visszaültek hozzánk
- Szerintem nekünk mennünk kéne- mondta Zacky és rám nézett, bólintottam.
- Mert? – pislogott Jimmy – Még most kezdődik a buli!
- Szerintem több piát már ne adjatok neki- mosolyogtam.
- Hát, ha te most gondolod ezt, akkor még nem láttad igazán részegen! – nevetett Johnny.

Felálltunk, Zacky kezet fogott a srácokkal, Hannaht pedig megölelte. Már mentem volna, de a fiúk nem hagyták, hogy köszönés nélkül távozzak végig öleltek mind a négyen, Matt-től kicsit fura érzés volt. Hannahra néztem egy percig nem tudtam eldönteni, hogy megöleljem-e vagy sem, végül csak intettem neki egyet.

- Örültem Hannah- biccentettem.

Nem válaszolt csak nézett, megfogtam Zacky kezét és kimentünk a bárból. Ahogy kiértünk rágyújtottam egy cigire, neki dőltem a falnak és magam elé bámultam, az egyik kezemet a mellem aláraktam és a másikkal rákönyököltem.

- Minden rendben?- végig simított az arcomon, felnéztem és egy féloldalas mosoly kíséretében bólintottam egyet.- Ne haragudj Hannahra, nem igazán kezeli jól az idegeneket…
- Semmi bajom- rámosolyogtam.- Kicsit fáj a fejem.

Közelebb lépett hozzám, átkarolta a derekam és közelebb húzott magához, elmosolyodtam, úgy igazán. Visszamosolygott és megcsókolt, belekapaszkodtam a vállába.

- Átjössz?- homlokát a homlokomnak támasztotta és úgy nézett a szemembe.
- Szeretnék haza menni- elhúzta a fejét, pár pillanatig fürkészte az arcom.
- Rendben.

Eldobtam a cigim, már úgy is leégett a fele, a kocsihoz mentünk, kinyitotta nekem az ajtót és beültem, átment a másik oldalra. Megbántottam… nem mutatta ki ugyan, de tudom, de ha egyszerűen most haza szeretnék menni… Ráadásul még Matt is… Miért pont Ő? És ez az egész… annyira nem értem, miért játszotta meg azt, hogy nem ismer? Hátradöntöttem a fejem és kibámultam a szélvédőn, figyeltem az utat. És Hannah? Miért utál úgy, hogy nem ismer? Annyira gyűlölöm az olyan embereket, akik külső alapján ítélnek. Zacky hirtelen megfogta a kezem, egy pillanatra megijedtem. Felé fordítottam a fejem és elmosolyodtam. „Belé tudnál szeretni?” A fejemben vízhangzottak Mark szavai. „Vagy vele is csak játszani fogsz?” Mintha bárki érzéseivel is játszadoztam volna életemben… Lehet, hogy mások így látnak kívülről? Egy lány, aki csak úgy dobálja el magától a srácokat, akiket megun? Pedig ez nem igaz. Nem azért volt kevés hosszú távú kapcsolatom, mert meguntam, egyszerűen csak nem éreztem jól magam azokkal. De Zacky más, valahogy más, mint az eddigi kapcsolataim. Igaz csak pár hete ismerem, de mégis olyan, mintha egész életemben mellettem lett volna. „Belé tudnál szeretni?” Igen, azt hiszem a válasz igen. Teljesen, akár örökre is. Megállt a kocsi.

- Megjöttünk- kinéztem az ablakon, valahogy most olyan hatalmasnak tűnt az épület, visszanéztem Zackyre, elmosolyodtam.
- Feljössz?- elgondolkodott.
- Ha szeretnéd- mosolygott.
- Szeretném- hozzá hajoltam és megcsókoltam.

A falnak nyomott és úgy csókolt, elmosolyodtam. Végig simított az oldalamon, kibújtam a magas sarkúmból és már is magasabb volt nálam. Kezeit a nyakamra rakta és úgy csókolt. Ellöktem magunkat a faltól és a háló felé vettem az irányt, közben lehámozta rólam a ruhám én pedig levettem róla a pólóját. Ledöntött az ágyamra, levette a nadrágját.

- Na, várj!- ültem fel.
- Mi az?- furcsán nézett rám.
- Fordulj háttal nekem.
- Minek?
- Csak csináld- megforult.- Hát ez nem igaz!
- Mi van?- visszafordult.
- Túl jó vagy, hogy igaz legyél!
- Pedig igaz vagyok- mosolygott,- de mit néztél?
- A testalkatodat.
- És milyen testalkatom van?
- Úszó és epekedek az úszótest alkatú pasikért- felálltam és megcsókoltam.
- Hmm, nem is tudtam, ha előbb mondod…- újra megcsókolt.

Megfordult és leült az ágy szélére, beleültem az ölébe, kikapcsolta a melltartóm. Hátra döntöttem és feljebb csúsztunk az ágyon. Lehúztam róla az alsó gatyáját, átfordult velem és levette a tangám. Egyik kezét az arcomra rakta és megcsókolt, belemarkoltam a lepedőbe.

A vállamat ölelte és simogatott, a fejem félig a mellkasán, félig a karján volt, mutatóujjammal a tetoválását rajzolgattam körbe.

- Zacky?
- Hmm?
- Ismerem Mattet. Már, mint régebbről- pár másodpercig csönd volt.
- Tudom… vagyis sejtettem. Mesélt egy lányról akit LA-ben ismert meg. Azt mondta Abbeynek hívják, sokszor ment el oda csak azért, hogy megint láthassa. Akkor is elgondolkodtam azon, hogy mi van, ha Te vagy az, de aztán elvetettem az ötlet, mivel biztosan sok Abbey mászkál Los Angeles-ben. Aztán most mikor bemutattalak a srácoknak, láttam az arcán, hogy megdöbbent mikor meglátott téged és egyből tudtam, hogy Te vagy az a lány, akiről mesélt.
- Ohh…
- Csak nem értem, hogy miért csináltatok úgy mintha nem ismernétek egymást.
- Ezt én se értettem. Matt nem mondta, hogy „Hé, én ismerlek.” gondoltam nem akarja, hogy tudjátok így hát én sem mondtam- vettem egy mély levegőt.- Nem tudod Hannahnak mi baja velem?
- Konkrétan nem tudom. De tényleg nem igazán bírja az ismeretleneket, főleg ha mi hozunk be valakit. Lehet, hogy azért mert fél, hogy elvesznek minket tőle, ami persze hülyeség, de szerintem így van.
- Szeretném, ha megkedvelne. Kedves lánynak tűnik alapból…
- Kicsit talán bizalmatlan az emberekkel szemben, de szerintem, ha jobban megismeritek egymást, akkor meg fog kedvelni téged.
- Remélem- közelebb bújtam hozzá.
- Szép álmokat- megpuszilta a fejem búbját.
- Neked is.

Lehunytam a szemem és pár perc múlva már aludtam is. Reggel már a mellkasán volt a fejem, fél karral ölelt magához a derekamnál. Óvatosan felkeltem, hogy ne keltsem fel. Felvettem egy szürke trikót és egy bugyit. Összekötöttem a hajam és kimentem a konyhába. Bekapcsoltam a rádiót és lehalkítottam, hogy csak háttér zaj legyen. A hűtőhöz mentem és elővettem, pár tojást, hagymást meg virslit. Elővettem egy serpenyőt és ráraktam a lapra, felvágtam a virslit és a hagymát közben énekeltem a rádióval. Épp a tojást öntöttem bele a serpenyőbe mikor karok fonódtak körém, kicsit megijedtem és majdnem félre ment a tojás.

- Úristen Zacky halálra rémítesz.
- Ne haragudj- egy puszit nyomott az arcomra és az állát a vállamra támasztotta.- Mi finomat csinálsz?
- Hagymás, virslis rántottát.
- Jó illata van- elmosolyodtam.

Kiraktam két tányérba a kaját és bementünk a nappaliba. Bekapcsoltam a tv-t és Zackyre dőlve néztem és ettem a reggelit.

- Elgondolkoztam azon, hogy- kezdtem miután befejeztem az evést,- szeretnék még egy tetkót.
- És hova?- nézett rám.
- Még fogalmam sincs- megrántottam a vállam.- De valami szöveget akarok.
- És gondolom, azt se tudod még, hogy mi legyen- mosolygott.
- Kezdesz kiismerni- mosolyogtam, feltérdeltem és megcsókoltam.
- Hannah megcsinálhatná neked- mondta mikor elengedtem.
- Hannah tetkós?- csodálkoztam.
- Aha.
- Hát…- elhúztam a szám,- nem igazán kedvel, nem hiszem, hogy megcsinálná. Amúgy is van „tetkósom” aki az előző kettőt is csinálta. Jól végzi a dolgát- megfogtam a tányérokat és a konyha felé vettem az irányt.
- Oké, én azért mondtam. Lehet, olcsóbban megcsinálná- jött utánam.
- Jó nekem, aki eddig is csinálta- mosolyogtam.- Amúgy sem vagyok jóban Hannahval, nem hiszem, hogy, csak azért mert a csajod vagyok, olcsóbban megcsinálná…
- Hát lehet még drágábban is- mosolygott és átölelte a derekam.- De mondom, te tudod én csak felajánlottam- átkaroltam a vállát.
- Köszönöm, de egyelőre nem élnék a lehetőséggel- megcsókoltam.

9.rész - Lilimooo

Zacky ma fogja bemutatni nekünk az új barátnőjét. Aki egy szőke, Los Angelesi, Red Sox szurkoló ribanc.
Úgy beszéltük meg, hogy fél8-kor találkozunk az egyik bárban, de mi a fiúkkal már 7-re odaértünk. Mindenki rendelt egy-egy vodkát, és leültünk az egyik sarokban álló asztalhoz.
- Nekem már nem szimpatikus ez a csaj. – sóhajtottam.
- Neked mikor szimpatikus az a lány, akivel Zacky járni kezd? – tette fel a költői kérdést Johnny.
- Helyesbítsünk: mikor szimpatikus bármelyik lány is, akivel egyikünk járni kezd? – kérdezte vigyorogva Matt.
- De, ha én nem vagyok, akkor az a Jasmine, vagy ki, még mindig rajtad lóg, miközben minden második nap megcsal téged. – néztem Johnnyra, mire elfintorodott.
- Mi is lenne velünk nélküled? – mosolyodott el.
Megittam a vodkám, és közben azt próbáltam kitalálni, hogy hogyan fog viselkedni ez a csaj, akinek még a nevét sem jegyeztem meg.
- Hannah, egy kicsit jobban figyelhettél volna Zackyre. – nevetett Jimmy. – Abbey a neve.
- Túlságosan be volt zsongva. – rántottam meg a vállam. – És lemaradtam ott, hogy milyen jó randijuk volt.
A fiúk csak a fejüket rázták, és újabb kört rendeltek. Azon gondolkoztam, hogy mivel lehetne elüldözni a csajt. Esetleg megmutatni neki azt az érdekes videót, amin Zacky van, hogy is mondjam… eléggé oldott hangulatban? Na, az lehet, hogy elijesztené.
- Késnek. – váltott témát Brian. – Bár Zackytől ezt már megszokhattuk nem? – vigyorodott el hirtelen.
Bólintottam, és ittam a vodkámból. A srácok elkezdtek beszélni valamiről, de annyira nem érdekelt, hogy azt se tudtam miről. Csak az ajtót figyeltem, hogy mikor lépnek be, és hogy hogyan fog viselkedni a csaj.
- Jimmy, szerintem tegyél fel neki kérdéseket. – röhögött Johnny. Előtte, és Rev előtt szép számban sorakoztak a poharak, én meg azt se tudtam, hogy mikor rendelték meg azokat.
Jimmy bőszen bólogatott, és láttam rajta, hogy már van egy csomó kérdése, amit fel fog neki tenni. Sóhajtva rendeltem magamnak egy újabb pohár vodkát, és tekintetemet az ajtóra emeltem.
Zacky belépett a bárba, oldalán egy lánnyal. A lány magas volt és vékony, haja ki volt engedve, arcán mosoly. Szemei csillogtak, de a keze ökölbe volt szorulva. Izgult. Vagy félt.
Jimmy követte a pillantásom, majd vad integetésbe kezdett, amit Zacky-ék rögtön kiszúrtak.
- Nos, lássuk kit sikerült becserkésznie. – billentette oldalra a fejét Syn, és végig mérte a csajt.
- Ha bemutatja nekünk, akkor még sokáig látni fogjuk. – Christ intett a pincércsajnak, hogy hozzon még 2 pohár vodkát.
- Sajnos. – morogtam.
Zacky és a csaj odaértek hozzánk, és leültek egymás mellé. A szemem sarkából láttam, hogy Matt szeme megvillan, ahogy a csajra néz, majd arca döbbenetről árulkodott.
Felé fordultam, és kérdőn néztem rá, de ő csak megrázta a fejét.
- Srácok, ő itt Abbey. – mondta, majd a mi nevünket is sorra elmondta. A fiúk – még Matt is - nevetve köszöntötték, nekem viszont csak egy halvány mosolyra futotta.
- Sokat hallottunk már rólad. – mondta Jimmy, mikor a rendelt italokat kihozták. – Zacky mesél. Soookat mesél. – belekortyolt a vodkájába, majd folytatta. – Főleg, ha részeg.
Elővettem a telefonom, és pötyögtem pár sort, majd üzenetben elküldtem Mattnek, hogy mi volt ez az előbb. A válasza egy szóból állt: semmi. Erre felhorkantam, de mintha senki se vette volna észre. Persze, mindenki a lányt figyelte.
- Remélem nem hittetek el semmit! – a csaj nevetését hallva felnéztem.
- Szóval azt tudjuk, hogy hiszel a mikulásban. – Jimmy előredőlt, szemét a lányra szegezte, aki hangosan nevetett. – Komolyan Zack mesélte! És hogy maga vagy az ördög, aki egy fodrász szalonban dolgozik.
- Hozzá fogsz szokni Abbey. – Zacky mosolygott. Láttam, hogy jobb kezével végig simít a csaj combján, aki erre még jobban elmosolyodott. Aha, szóval hosszú távra terveznek. – Ha nem mond igazat, akkor részeg.
- Néhány ember pont akkor nem hazudik, amikor részeg. – morogtam, de ezt csak Syn hallotta meg. Ő is csak futó pillantást vetett rám.
- Nos, mivel Zackyvel jársz, tudnunk kell néhány infót rólad. – biccentett Abbey felé Rev, és megitta a vodkáját. – Például első csók?
Abbey állta a tekintetét, és ivott a koktéljából – mikor rendelte azt meg? – majd megfontoltan válaszolt.
- 13 évesen, nyáron Olaszországban.
- Első részeg este?
- 16 évesen. Kizárólag vodkát ittam azon a bulin. – tekintete a távolba révedt, mintha visszaemlékezne.
- Szüzesség elvesztése? – Jimmy újabb kört rendelt.
- 17 voltam, és egy bulin. De nem emlékszem semmire. – itt elfintorodott.
Nagyot sóhajtottam, és egy húzásra megittam a vodkám. Egész este ez fog menni? Hallgatnom kell, hogy mi történt vele egész eddigi életében? Akkor elég unalmas éjszakának nézünk elébe…
- Ki megyek cigizni. – kivettem az asztalon heverő dobozból egy szálat, megfogtam a gyújtóm és kimentem a bárból. Nem vártam választ, sőt semmit.
Jólesett kimenni a friss levegőre, de hiba volt. Az levegő lehűlt, én meg szoknyában és topban voltam. Pulcsit pedig természetesen nem hoztam magammal.
- Szia. – Matt lépett mellém, és ő is rágyújtott. Biccentettem neki, majd fázósan toporogtam.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. – mondtam, miközben szívtam egyet a cigimből.
- Dehogynem.
- A semmi nem válasz. – felsóhajtottam. – Ha nem lenne semmi, akkor nem döbbentél volna le. – a szavamba akart vágni, de nem hagytam. – Egyébként tudtad, hogyha valaki azt mondja semmi, akkor tuti van valami?
- Te aztán makacs vagy! – mosolyodott el.
- Megszokhattad volna. – rántottam meg a vállam.
- Ismerem Abbeyt. – bökte ki.
Aha, ez leesett előbb is. Nem válaszoltam, csak ránéztem. Tudtam, hogy kérdezés nélkül is elmondja.
- Először véletlenül leöntöttem kávéval. Aztán meg együtt is ebédeltünk. – nagyot sóhajtott. – Álmomban sem hittem volna, hogy ő Zacky csaja!
Elnyomtam a cigit, és Matt ugyanígy tett.
- Leöntötted? – vigyorogtam rá.
- Hannah, véletlenül. Ráadásul valószínűleg a kedvenc pólóját, mert nagyon kiakadt. – játékosan összekócolta a hajam. – Gyere, menjünk be, mert mindjárt megfagysz.
A hajamat igazítva ültem vissza Syn mellé. Még mindig folyt a kérdezz-felelek, így hát neki dőltem Brian vállának, és megittam a megmaradt vodkám.
- Hány pasid volt eddig?
- Az egyéjszakás kalandokat leszámítva? – elgondolkozott. – Úgy igazi naagy dúl a love kapcsolatom 3 volt.
Felkönyököltem az asztalra, és a gyújtómmal játszottam. Kattant egyet, és meggyulladt, majd még egyet kattant, és kialudt.
- Hannah. – Syn kivette a kezemből a gyújtót és elrakta. Ezt viszont senki sem vette észre. Nem figyeltek, Abbey-t hallgatták. Csodálkoztam, hogy Brian meglátta azt, hogy mit csinálok. Felsóhajtottam.
Hirtelen cselekedtem. A kezem megindult, aprót billentettem a poharamon, és a tartalma, máris Abbey-re ömlött.
De ahelyett, hogy a lány sikítozva szaladt volna a mosdó felé, csak elmosolyodott. Király. Szóval nem ez a másik kedvenc ruhája.
- Semmi baj, Hannah. – mondta kedvesen. – Már amúgy is ki akartam dobni.
- Hát, akkor nincs mit sajnálnom. – mosolyt erőltettem az arcomra, és a pulthoz sétáltam, hogy a kiömlött piám helyett újat rendeljek. Miközben várakoztam, felpattantam az egyik székre.
- Hannah, mi bajod van? – Zacky leült mellém a másik bárszékre és kérdőn nézett rám.
- Mi lenne? – kérdeztem, és a pulton doboltam az ujjaimmal. Hol a francba van már az a vodka?!
- Direkt öntötted rá Abbey-re a piádat? – teljes testtel fordult felém, és amolyan mindent tudok – rólad pillantással mért végig.
- Honnan veszed? – intettem a csaposnak, hogy még mindig nem kaptam meg a vodkám.
- Hannah. – jelentőség teljes pillantást vetett rám. – Te ilyen vagy.
- Az új csajod vár! – mondtam gúnyosan, és gyilkosan néztem a csaposra, aki még mindig nem hozta a piámat. – Egyébként meg, így megtudtuk, hogy nem egy plázapicsa, aki allergiás arra, ha poros lesz az új rucija.
Zacky hangosan sóhajtott és ott hagyott. Lazítottam a testtartásomon, és abba hagytam a dobolást. Utáltam Zackyvel veszekedni, mert tudtam, hogy jogosan haragszik rám.
Csodák csodájára megkaptam a vodkám, és kortyoltam belőle.
- Hannah, mi történt? – Syn állt mögöttem, és finoman megérintette a hátam.
- Semmi. – rántottam meg a vállam, mire Syn elfoglalta azt a széket, amin előbb még Zacky ült.
- Ja, persze. – horkant fel. Intett a pultosnak, hogy ő is kér egy pohárral. – Zacky azt hitte, hogy jól ki fogtok majd jönni egymással.
- Syn. Nem ismerem ezt a csajt, de annyit tudok, hogy Zack-et és Mattet is átveri. És ez nekem kurvára nem tetszik.
- Hogy jön a képbe Matt? – ráncolta a homlokát Brian mikor megkapta a vodkáját.
- Mindegy. – felálltam. – Jössz?
Brian sóhajtva, és kissé értetlenkedve állt fel. Visszaültünk a többiekhez. Abbey egy zsebkendővel próbálta meg eltüntetni a foltot, de nem igazán sikerült neki.
- Szerintem nekünk mennünk kéne. – Zacky a csajra nézett, aki bólintott.
- Mert? – pislogott Jimmy – Még most kezdődik a buli!
- Szerintem több piát már ne adjatok neki. – mosolygott Abbey.
- Hát, ha te most gondolod ezt, akkor még nem láttad igazán részegen! – nevetett Johnny.
Zacky és Abbey felálltak. Zacky lekezelt a fiúkkal, engem pedig megölelt – de előtte fürkésző pillantással mért végig. A fiúk nem hagyták, hogy Abbey csak úgy lelépjen: megölelgették és így köszöntek el tőle.
Abbey tétován nézett rám, nem tudta, hogy engem megöleljen-e vagy sem. Végül is csak gyorsan intett.
- Örültem Hannah. – biccentett.
Nem válaszoltam, csak néztem, hogy kilépnek az ajtón. A fiúk most whiskyt rendeltek, és cigiztek. Már elmúlt egy óra, és nem voltak sokan – tehát megengedték, hogy rágyújtsunk.
Brian elővette az én gyújtómat, amivel ez előbb játszottam, és körbe adta. Mikor hozzám jutott volna, kikapta a kezemből.
- Hé! – kiáltottam fel. – Cigizni akarok. – kezemben tartottam a meggyújtatlan szálat.
Syn vigyorogva gyújtotta meg a cigimet. – Nem kapod vissza, mert képes vagy felgyújtani az egész bárt!
A fiúk jót röhögtek ezen – bár már volt bennük egy kis alkohol, szóval sok mindenen röhögtek – és újabb kört rendeltek.
- Amúgy Hannah. – Matt rám nézett. – Miért is öntötted le a ruháját?
Nem válaszoltam, csak durcásan, bosszankodva néztem magam elé. Miután kihozták a Bacardimat, szótlanul iszogattam.
- Tudom mi a baja! – Jimmy kiáltására néztem fel. – Féltékeny!
Kikerekedő szemekkel néztem rá. Hogy én? Erre a szőkére? Féltékeny? Ez megőrült?
- Féltékeny vagy, mert egy új csaj jön a csapatba. – aha, szóval már ott tartunk, hogy benne lesz a csapatban. Oké. – Attól fél, hogy nem foglalkozunk vele többet.
Syn rám nézett. Atyám, azok a szemek! Mintha belém látna. Vagy belém akarna látni.
- Én… - kezdtem.
- Tényleg azt hiszed, hogy, csak mert jön valaki, aki Zack csaja, téged elfelejtünk? – kérdezte Syn csendesen.
Nem tudtam válaszolni. A fiúk mind engem néztek. Az ajkamat harapdáltam.
- Hannah! – Matt nevetve ölelt át. – Nyugi már!
- Azt hiszed, itt hagynánk a szarban? – Christ rám vigyorgott.
- Hülye vagy. – Jimmy csak ennyit mondott. De ezzel elérte, hogy elmosolyodjak.
- Ebben igaza van. – Syn felemelte a poharát, és intett, hogy mi is tegyünk így. – Igyunk… - itt elgondolkodott. Valószínűleg beütött nála a sokadik vodka. – Ránk!
Koccintottunk, majd a fiúk egy huzamra megitták a vodkájukat. Én csak szürcsöltem a Bacardimat.
Tudtam, hogy ez a csaj más. Hogy Zacky nem csak egy éjszakára én nem is pár napra akarja.
Körülbelül hajnali 2-ig röhögcséltünk, mikor az egyik pincércsaj megkért, hogy távozzunk. Mi voltunk az utolsók, és a nő is fáradtnak tűnt.
Kimentünk a bár elé. Elköszöntem a fiúktól és le akartam inteni egy taxit.
- Haza kísérlek. – mondta Syn, miután megölelgettem Johnny-t. Elköszöntünk a többiektől, és gyalog indultunk haza.
Nevetgéltünk, majd mikor hozzám értünk, bekísért. Az ajtóban állt, és ment volna el, mikor elmosolyodott.
- Nem hiányzik valamid?
Elgondolkodva néztem rá. – A gyújtóm! – belenyúltam a dzsekije zsebébe, de nem találtam. – Kérem vissza! – követeltem nevetve.
- Keresd meg! – incselkedve vigyorgott rám.
Egész közel voltam hozzá, és átkutattam az összes zsebét. Végül az egyik farzsebben találtam meg az öngyújtóm. Nevetve fogta ökölbe szorított kezem, próbálta visszaszerezni az én gyújtóm.
- Túlságosan is makacs vagy. – nevetett, majd komolyan nézett rám (már amennyire tudott.) – De mi mindig itt leszünk Neked. Csak tudd.
Már csak pár centi volt köztünk. Elengedte a kezemet, feje pedig vészesen közelített felém. Aztán…
Homlokon puszilt.
- Jó éjt, Hannah! – mosolyogva lépett hátra, és fordult meg. Majd elment, én pedig automatikusan becsuktam utána az ajtót.
Visszamentem a szobámba, és ledőltem az ágyra. Nem volt kedvem átöltözni, vagy bármi mást csinálni, csak aludni akartam. Jó sokáig. Magamban pedig eldöntöttem, hogy ha valaki 11 előtt felmer ébreszteni, azt megnyúzom.

Érdekesség nektek.

Hey emberkék! Itt van nektek egy kis képecske:

Ő itt Duke egy cuki Pitbull kölyök, hát nem enni való a kis pofija? Hát DE! ^^♥
Jegyezzétek meg jól ezt a kis cuki pofit, mert a történetünkben nagy szerepe lesz később ennek a kis édes kutyuskának.
Hamarosan érkezik a két új rész, már készülőben vannak, de ezekben még nem lesz benne a kutyus, majd csak a későbbiekben. ^^
Puszika nektek, Lilimooo és Lenora :*

8. rész - xLenorax

Vettem egy mély levegőt és lenyomtam a gombot, a fülemhez emeltem a telefont.

- Igen?- próbáltam minél nyugodtabban beszélni.
- Szia, Zacky vagyok, csak azért hívlak, hogy kések- hatalmas kő esett le a szívemről,- kicsit feltartottak, de sietek.
- Oké, rendben- mosolyogtam.
- Na, akkor nem sokára, szia.
- Szia-, kinyomtam, visszamentem a szobába és újból rágyújtottam.
- Ki volt az?
- Zacky.
- Lemondta?
- Csak késik, feltartották.
- Feltartották? Ki csoda?
- Honnan tudjam nem kérdeztem…
- Kellett volna… reméljük nem egy lány.
- Úristen- álltam fel szem forgatva.- Inkább nézd a tv-t…- azzal kimentem a konyhába.

Felsóhajtottam, ahogy beléptem. Nem fogom kibírni ezt a pár hetet… előre érzem, hogy romokban fog heverni az egész lakás mire elmegy. A konyhából hallgattam a tv-t, még egy napja sincs itt, de már elegem van belőle… Csöndben ültem és vártam, érjen már ide. Végre megszólalt a kaputelefon, szépen nyugodtan felálltam és oda sétáltam, a szívem ezerrel kalapált felvettem.

- Haló?
- Szia, Zacky vagyok.
- Szia, mindjárt lent vagyok.
- Rendben, szia.
- Szia.

Elengedtem a gombot, felkaptam a táskám és a kulcsaim.

- Akkor mentem. NE! Nyúlj semmihez a konyhámban! Majd jövök, szia- meg sem vártam a választ már mentem is ki.

Beszálltam a liftbe, eltettem a kulcsokat a táskámba. Leért a lift, gyorsan odamentem Fredhez és megkértem, hogy figyeljen oda a lakásra, mert anyám egyedül van, és nem akarom, hogy bármi történjen. Kiléptem a kapun, gyorsan végig pásztáztam az út szélén parkoló kocsikat. Egyből megpillantottam Zackyt, ahogy zsebre dugott kézzel támaszkodik a kocsijának, elmosolyodtam, elindultam felé, ellökte magát a kocsitól.

- Szia-, mosolyogtam és fél kézzel megöleltem.
- Szia-, visszaölelt, elengedtem.- Mehetünk?
- Persze-, mosolyogtam.

Kinyitotta a kocsi ajtót és beültem. Közel voltam hozzá, hogy kislányosan felsikítsak mikor megláttam, még jobban nézett ki, mint emlékeztem. A haja ugyan olyan tökéletes beállítva, a fehér ing és rajta a fekete kötött ujjatlan pulcsi és a narancssárga nyakkendő istenien állt rajta valami hihetetlen ez a pasi mennyire tökéletes számomra, legalább is így külsőleg, remélem lesz olyan értelmes és normális, mint első ránézésre.

- És hova megyünk?- kérdeztem.
- Étterembe- mosolygott, elmosolyodtam.
- És ki tartott fel, ha megkérdezhetem- ránéztem.
- Csak Hannah.
- Aha, oké-, ha anyámnak igaza lesz…
- Egy gyerekkori barát semmi komoly- mosolygott, nem szóltam semmit.- Tényleg csak egy barát- mosolygott.
- Oké elhiszem- mosolyogtam.

Mentünk még egy ideig, de nem igazán beszélgettünk. Leparkoltunk és egyből megszólalt a telefonom, Zacky kiszállt a kocsiból én gyorsan kivettem a telefont a táskámból, kinyomtam és kikapcsoltam. Zacky kinyitotta nekem a kocsi ajtót, úgy szálltam ki a kocsiból, ahogy nagyi tanította kiskoromban, térdek összezárva és minél kecsesebben, emlékszem addig kellett gyakorolnom, míg tökéletesen nem ment, és ennek most nagy hasznát vettem. Rámosolyogtam Zackyre, ahogy kiszálltam. Elindultunk az étterem felé, egymás mellett sétáltunk. Kinyitotta az ajtót és előre engedett, bementünk, a recepciós megkérdezte milyen névre foglaltunk asztalt, végre megtudtam a vezeték nevét, Baker, Zacky Baker nem is rossz név, kis aranyos. Leültünk az asztalhoz és megkaptuk az étlapokat. Kicsit puccos hely volt, nem szoktam ilyenekbe járkálni, nem a pénz miatt egyszerűen csak jobban szeretem a kis családias helyeket.

- És mióta laksz Los Angelesben?
- Kábé három éve költöztem ide Atlantából egy barátnőmmel. És te Huntington Beach-en nőttél fel?
- Igen, oda jártam suliba és ott ismerkedtem össze a barátaimmal- mosolygott.
- Akikkel a bárban voltál igaz?
- Igen. Van egy együttesünk.
- Együttes?- mosolyogtam.- Mit játszotok?
- Leginkább metált.
- Hallhattam már rólatok?
- Nem tudom lehetséges- vont vállat.
- Mi a nevetek?
- Avenged Sevenfold- mosolygott.
- Mi csoda?- mosolyogtam.
- Avenged Sevenfold- ismételte meg kicsit lassabban, de még mindig mosolygott.
- Érdekes név- mosolyogtam, odajött hozzánk egy pincér és felvette a rendelésünket.
- És te mit dolgozol?
- Van egy fodrászatom, egész jól keresek vele.
- És mindig fodrász akartál lenni?
- Nem, egy ideig katona akartam lenni, de apukám nem lelkesedett az ötletért, hogy a legkisebb lánya kimenjen a frontra, úgy hogy máson kezdtem el gondolkozni.
- És, hogy jött a fodrászat?
- Mindig is szerettem babrálni a hajammal. Különböző frizurákat csinálni magamnak és az egyik rokonom megkérdezte egyszer, hogy miért nem leszek fodrász és megtetszett az ötlet.
- Értem.
- És neked…- kihozták a kajánkat és lerakták elénk.- Honnan jött a zenélés?- folytattam.
- Hát nem is tudom…- elgondolkodott.- Magamtól tanultam meg gitározni, jobb kezes gitáron, ami kicsit nehezen ment mivel bal kezes vagyok, de sikerült- mosolygott.
- Szóval neked mindig is a zenélés volt az életcélod?
- Nem- megrázta a fejét.- Középiskolában baseball-oztam. Sportösztöndíj meg „hatalmas” karrier várt rám, mint baseball játékos, aztán a képbe jött ez az együttes dolog és inkább ezt választottam.
- Hát, ha a baseball-nál maradtál volna, akkor lehet, most a rajongód lennék- mosolyogtam.
- Szereted a baseball-t?- felcsillant a szeme.
- Pelenkás korom óta Red Sox szurkoló vagyok.
- Én is szeretem őket- mosolygott.
- Mondjuk nem szeretek ilyenekről pasikkal beszélgetni, mert nagyon bele tudok merülni és félek, hogy a végén elijesztem őket- elmosolyodott.
- Engem nem fogsz egy könnyen elijeszteni- kacsintott, finoman felnevettem.- És a családod is itt lakik?
- Nem, hát a nagycsalád Európában, apukám és a két testvérem pedig Hartford-ban laknak.
- Akkor te is Európában nőttél fel?

- Igen, 12 éves koromig Angliában laktam és aztán elkezdtünk minden fele költözni. Franciaország, Olaszország, Spanyolország, 18 éves koromig szinte egész Európát bejártam, volt ahova csak nyaralni mentünk. Aztán anyámnak jött az az ötlete, hogy költözzünk Amerikába, és hát úgy mond itt ragadtunk.
- És hol laktatok először Amerikában?
- New Jersey-ben, onnan költöztünk Atlantába, és innen már tudod- mosolyogtam.
- És anyukád? Őt nem említetted, hogy Hartford-ban lakna.
- Ohh igen. Ő összejött egy francia pasival és visszament Európába. És a te családod?
- Törzs gyökeres Amerikai vagyok- vigyorgott, elmosolyodtam.- Igaz nem csak Huntington Beachen vannak rokonaim, de a legtöbb itt él.
- Jó lehet, ha ilyen közel van hozzád a családod, sokszor szoktatok találkozni gondolom, nem?
- Hát annyira azért nem gyakran, de igen. Miért ti nem?
- Hát a távolság miatt inkább csak ilyen nagyobb ünnepekkor. Hálaadás, karácsony, meg évfordulók. Apámékkal se nagyon szoktam találkozni, pedig Amerikában laknak.
- Akkor gondolom, hiányozhatnak.
- Főleg az anyai nagymamám. Nagyon sok mindent tőle tanultam meg, helyes járás, ülés, főzés és társai.
- És anyukád?
- Hát Ő sose volt a nagymamám szeme fénye. Nem tudott főzni és folyton lázadott. Így én úgy mond egy kincs voltam számára. Nagyon sokat mesélt a fiatal koráról és imádtam hallgatni, mindig is rá akartam hasonlítani olyan gyönyörű és tehetséges.
- Mit dolgozott?
- Híres színésznő volt, amolyan példaképem volt régen.
- Most már nem?
- Hát mivel nem színésznő lettem- mosolyogtam.
- Ja, értem- mosolygott.

Egy csomót beszélgettünk, sok mindent megtudtam róla bár az együtteséről nem mesélt sokat, azon kívül, amit az elején mondott, de más érdekességeket megtudtam róla, például, hogy szeret és tud is rajzolni.

Elérkeztünk a kritikus ponthoz, a desszerthez… Én csak egy kávét kértem, Zacky meg is lepődött, de addig nem szólt semmit, míg ott volt a pincér.

- Kávé?- nézett rám.
- Nem szeretem az édességeket.
- Hogyhogy?
- Nem tudom- megrántottam a vállam.- Túl édesek, nem bírom őket, égetik a torkomat. Nem vagyok cukros vagy bármi ilyesmi tényleg. Egyszerűen csak nem vonzanak- zavartan mosolyogtam.
- Ilyet se éltem még, hogy egy lány ne szeresse az édességet.
- Hát itt az élő bizonyíték, hogy létezik ilyen- mosolyogtam.
- Jó ismerni ilyet- kacsintott.

Kihozták a kávém és Zacky sütiét. Beszélgettünk, ő közben evett én pedig lassan ittam a kávémat. Befejeztük a „desszertet” is. Még egy kicsit beszélgettünk az étteremben, majd Zacky fizetett és kimentünk. Nem volt messze a part az étteremtől és Zacky arra vette az irányt. Csendben sétáltunk egymás mellet, gyönyörű volt az ég, az összes csillag látszott és a hold is nagyon szép volt. Az egyik kezemben lóbáltam a magas sarkúm, mert nem tudtam normálisan menni benne a homokban. Megfogta a kezem, nagyot dobbant a szívem, ránéztem és elmosolyodtam. Megálltunk a parton és figyeltük a vizet, közben beszélgettünk. Felnevettünk egy viccen, amit Zacky mondott ránéztem, ő is engem nézett. Elkezdett közeledni felém és megcsókolt. A vállára raktam a kezem, átölelte a derekam és magához húzott. A szívem egyre gyorsabban vert. Elhúzódtam és rámosolyogtam, visszamosolygott.

Még kint maradtunk kicsit a parton, de kezdett hűvösödni és nem volt nálam kabát, így elindultunk vissza a kocsihoz. Útközben visszabújtam a magas sarkúmba. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Fél úton megfogta a kezem, de nem vette le a szemét az útról. Leparkolt a ház előtt, kiszállt a kocsiból és átsietett az én oldalamra, kinyitotta az ajtót és kiszálltam. Elkísért a kapuig ott megálltunk.

- Más esetben felhívnálak magamhoz, de anyám ma reggel állított be, hogy két hétig itt lesz nálam- elhúztam a szám.
- Semmi baj, majd legközelebb- mosolygott, elmosolyodtam.
- Jól éreztem magam.
- Én is- mosolygott.- Jó éjszakát- hozzám hajolt és megcsókolt.
- Jó éjszakát- elengedett és visszament a kocsihoz.

Bementem az épületbe és odamentem Fredhez.

- Minden rendben?- kérdeztem.
- Eddig nem történt semmi- mosolygott.- Meg kell jegyeznem a fiú arcát?- vigyorgott.
- Hát… nagyon remélem- mosolyogtam.- Jó éjszakát Fred- mosolyogtam és elindultam a lift felé.
- Jó éjszakát Ms. Bourbon.

Beszálltam a liftbe és megnyomtam a gombot. Besiettem a házba, minden csöndes volt, első utam a konyhába vezetett, szerencsére minden olyan volt, mint ahogy hagytam. Anya a kanapén aludt. Csöndben bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam és már be is feküdtem az ágyba.

*****

Anya végre haza ment, katasztrófa volt ez a két hét. Azt hittem belefojtom egy kiskanál vízbe. Zackyvel egész jól alakul a kapcsolatunk, holnap után találkozom a barátaival valami bárban, Hungtington Beach-en. Az ágyon ültem és rágtam a körmöm, amit csak akkor szoktam, ha elbambulok, és nagyon gondolkozok valamin. Felpattantam és a telefonomért nyúltam. Kikerestem Mark számát és felhívtam.

- Igen?- szólt bele álmosan.
- Szia, Mark, Abbey vagyok.

- Szia Pufóka- nevetett.
- Leállhatnál, már ezekkel nem vagyok 16…
- Jól van nyugi már- még mindig nevetett.
- Szeretnék veled beszélni.
- Miről?- komoly lett a hangja.
- Holnap után találkozom Zacky barátaival és lesz ott valami csaj is, aki állítólag a gyerekkori barátja.
- Félsz a csajtól?- hallottam, hogy mosolyog.
- Nem félek tőle, csak mi van, ha van, vagy volt valami közte és Zacky között?
- Hány fiú van?
- Barom!
- Nem azért kérdezem…
- Zackyn kívül négy.
- Na, nem lehetsz biztos benne, hogy pont Zacky jön be neki nem?
- De…
- Na, akkor meg? Ne parázz rá. Amúgy is csajnak több oka van félni tőled.
- Mert?- kérdeztem meglepődötten.
- Akaratod ellenére is képes vagy magadra vonni a körülötted lévők figyelmét. Lehet, ezt te nem veszed észre, de így van. Szegény csajt tuti el fogják hanyagolni, míg ott vagy.
- Ne mondj már hülyeségeket!
- Ez nem hülyeség ez így van. Amúgy mi van Zackyvel meg veled?
- Semmi- megrántottam a vállam.- Meg vagyunk.
- Érzel már valamit?
- Nem tudom- hátra dőltem az ágyon.- Ez most valahogy más, mint a többi.
- Belé tudnál szeretni? Vagy vele is csak játszani fogsz?- felültem.
- Ezt meg, hogy értsem?
- Hát úgy, hogy…- megszakadt a vonal.

Elemeltem a fülemtől a telefont, ránéztem a kijelzőre, be volt kapcsolva, akkor biztos Mark-é kapcsolt ki. Visszatettem a szekrényre és újra hátra dőltem az ágyon, az arcomra tettem a kezem. Félek ettől a találkozástól, furcsa előérzetem van.

Másnap reggelre áthívtam Alicia-t amolyan csajos napra, amiből az lett, hogy késő délután beállított Neillel és Willel az oldalán. Így az esténk egy kis otthoni sörözgetéssel kezdődött majd azon kaptuk magunkat, hogy Aliciaval valami szűk rucikba öltöztetnek minket a fiúk és már mentünk is egy Los Angeles-i bárba. Valami új hely volt, mert még sose láttam és elég kevesen voltak. Hangulatos kis hely volt, jó volt a zene és lehetett dohányozni, ami csak plusz pont egy bárnál. Befoglaltuk az egyik asztalt és sorra rendeltük a piákat. Kellett egy kis erő a másnapi találkozóhoz, és mi jobb annál, hogy a barátaiddal beülsz egy tök új bárba piálgatni egy kicsit. Allel helyes pasik után kutattunk, akiket rá tudtunk venni, hogy fizessenek nekünk pár piát, de semmi mást. Persze ezt a kiszemeltek nem tudták. Nekem ugye ott volt Zack, Alicia pedig most nem akart pasizni, nem volt olyan hangulatában, így hát csak simán hülyítettük a pasikat. Reggel furcsán éreztem magam, valahogy nem voltak rendben a végtagjaim. Kinyitottam a szemem és feltápászkodtam. A földön feküdtem az egyik lábam az ágyon a másik a földön, de szerencsére otthon voltam. Felálltam és nyújtóztam egyet, imádom, hogy nekem nincs fejfájásom másnaposan, csak nagy ritkán. Az ágyamon Neil és Al terpeszkedett. Hol van Will? Kimentem a nappaliba, a díványon aludt összegombócozódva. Jellemző rá… mindig egyedül alszik, ha együtt bulizunk. Kimentem a konyhába és feltettem egy jó erős kávét. Leültem az asztalhoz és rágyújtottam és elkezdtem olvasgatni egy újságot. Lépteket hallottam közeledni, felnéztem, Will jött be kócosan és fáradtan. Leült az asztalhoz és ásított.

- Jó reggelt- mondta.
- Neked is. Hogy aludtál a kanapén, mikor ott volt az ágy is?- mosolyogtam.
- Kényelmes volt a kanapéd- mosolygott és nyújtózott egyet.- Na, felkészültél a ma estére?
- Fel lehet készülni ilyenre egyáltalán?
- Hát csak a barátai és nem a szülei.

- Ebben van valami, de akkor is- elhúztam a szám.
- Jó lesz, hidd el- bátorítóan mosolygott.
- Köszi.

Lassan a többiek is kijöttek a konyhába. Neil és Will hamar leléptek Alicia viszont végig itt maradt velem, ugyan nem tudom minek, valószínűleg nem volt jobb dolga. Segített ruhát választani, egy régi mellett döntöttünk, amit már ki akartam dobni, szóval ez lesz a ruha utolsó estéje. Beszélgettünk meg filmet néztünk és alig tíz perccel indult haza, hogy Zacky megérkezett.

7. fejezet - Lilimooo

Ki az a barom, aki ilyenkor hív?! A telefonom mellettem rezgett, én pedig kinyitottam a szemem. Egy ágyban feküdtem, ami kurvára nem az én szobámban volt. Aztán leesett, hogy hol vagyok. Ijedten néztem magamra, de a tegnapi ruhám rajtam volt. Oldalra pillantottam, Rev a kanapén feküdt. Elmosolyodtam, hogy miattam képes volt azon a kényelmetlen kanapén feküdni.
A telefon még mindig csörgött, ezért nem törődve az iszonyatos fejfájásommal, felvettem.
- Hallo? – szóltam bele morcosan.
- Szia Hannah, hol vagy? – Syn vidáman köszöntött.
- Hagyj békén Brian. – morogtam
- Otthon nem vagy, Zackynek este randija volt, Johnnyval már beszéltem, Matt Los Angelesbe ment, Diana pedig dolgozik. – sorolta. – Szóval Revnél vagy.
- Brian, hagyj békén! – mondtam hangosan. – Ha tegnap leléptél, akkor most se keress!
- Mindjárt ott vagyok! – nevetett és lerakta.
Puffogva dőltem vissza a párnákra és magamra rántottam a takarót. Jimmy szétvetett karokkal és lábakkal horkolt, majd mikor megszólalt a csengő felugrott. Felkapott egy pólót, és ajtót nyitott.
- Syn! – valószínűleg kezeltek. – Hannah nagyon dühös rád…
- Tudom. – hallottam nevetős hangját. – Ezért vagyok itt.
Elhallgattak, percekig csend volt. Aztán sietős léptek zaja, és valaki rám ugrott.
- Baszki Syn! – kiáltottam fel, és próbáltam lelökni magamról.
- Engem se hagyjatok ki! – és Jimmy is ránk ugrott.
Mind a ketten rajtam feküdtek, - majdnem agyon nyomtak - és csak percek múltán sikerült elérnem, hogy lemásszanak rólam, amit persze röhögve tettek meg.
- Bocs, PiroSSZka, ez kihagyhatatlan volt. – Jimmy a földön ülve röhögött. Syn az ágyon mellettem feküdt, és röhögött.
- Igen, PiroSSZka, tudod, hogy szereetünk rád ugrani. – Syn még mindig nevetett.
- 1. ne hívjatok így. – felálltam, megkerestem a cipőmet, és az ajtó felé indultam. – 2. rohadjatok meg!
Kiléptem az ajtón, és hazafelé indultam. Kezemben lóbáltam a cipőm, és nem érdekelt, hogy hogy nézek ki. Csak haza akartam érni, és újra aludni. Talán lezuhanyozni, és nem felkelni addig, amíg Diana nem hív fel, hogy húzzak dolgozni.
Amint haza értem, beálltam a zuhany alá, majd felvettem egy agyon szaggatott pólót, és befeküdtem az ágyba.
Még csak 10 óra, tehát aludhatok még legalább másfél órát…
Ahogy lehunytam a szemem, megcsörrent a telefonom. Nem foglalkoztam vele, de miután 5 percen keresztül csörgött, felvettem.
- Nem érdekel, mit akarsz Syn. – sóhajtottam fel.
- Aludni akartál ugye? – nevetett. – Pedig azt hittem dolgozni mész! Oda tartok, beugorjak érted?
- Majd ha Diana nagyon hiányol, akkor megyek. – leraktam a telefont és visszadőltem a párnákra.
Körülbelül 10 percet aludtam, mert a Diana felhívott. Naná, hogy be kellett mennem.
Felöltöztem, aztán beültem a kocsimba és a szalonhoz mentem. Leparkoltam, és besétáltam az üzletbe.
- Örülök, hogy óhajtottál bejönni. – mondta kissé gúnyosan Diana.
- Bocs. – biccentettem.
Fogalmam sem volt, hogy minek jöttem be. Senki se akart ma tetoválást csinálni, egy lélek se járt erre. Végül Diana és én inkább hamarabb zártunk be, és mentünk haza.
Otthon bekapcsoltam a rádiót, és ledőltem az ágyra. A fejemet a zene ritmusára ingattam, és lehunytam a szemem. Végül meguntam, hogy nem tudok elaludni, és bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, és hajat mostam. Egy törülközőbe csavartam magam, és mentem vissza a szobámba. Ujjaimmal átfésültem a hajam, miközben felvettem a csörgő telefonom.
- Egy félóra múlva ott vagyok érted. – Syn hangja nyugodt volt, a háttérben pedig valami ismeretlen zaj volt.
- Minek? – kérdeztem és leültem az ágyam szélére.
- Elmegyünk piálni. – üvöltés, majd Syn felröhögött.
- Hol vagy? – megigazítottam magam a törülközőt.
- Jimmyvel és Johnnyval kosarazni próbálunk, ami abból áll, hogy ők verekednek a labdáért, én meg röhögök rajtuk.
- Aha, az biztos jó… - motyogtam.
- Akkor hamarosan. – felnevetett valamin, és lerakta.
Felsóhajtva dobtam vissza a telefont az ágyamra, majd megszárítottam a hajam, kifésültem, és egy copfba kötöttem. Felvettem egy farmer, szaggatott sortot, meg egy fekete hátul kivágott felsőt.
Elraktam a telefonom, és a cigim, majd mikor meghallottam, hogy valaki fékez a ház előtt, a kocsihoz rohantam.
- Szia PiroSSZka! – Syn intett, hogy szálljak be mellé, én pedig bevágódtam az anyós ülésre.
- Hol vannak Jimmyék? – kérdeztem, és nem néztem rá.
- A bárnál várnak minket. – mondta, és elindultunk. – Rev mondta, hogy haragszol rám.
- Mert egy szemét vagy. – jelentettem ki, és szúrósan pislogtam.
- Pont ezt mondta az a szőke csaj tegnap! – nevetett fel Brian. – Ne haragudj! – kiskutya szemekkel nézett mikor megállt az egyik parkolóhelyen.
Elmosolyodtam és megráztam a fejem. Kiszálltam a kocsiból, és elindultam. Syn mellém ért, és átölelt. Átkaroltam a nyakát, ő pedig újra felnevetett.
- Csak te akadhatsz ki ezen is. – csóválta meg a fejét, és a bár felé indultunk.
Elfintorodtam, majd beléptünk a bárba. Megkerestük az asztalt ahol Jimmyék voltak, és leültünk hozzájuk. Kértünk magunknak egy-egy vodkát, és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.
- Kíváncsi vagyok, hogy hogy sikerült Zacky tegnapi randija. – mondta Johnny. – Egyébként már 20perce késik.
- Zakcy mindig késik. – mosolyodtam el.
- Pedig mikor hívtam, akkor már állítólag elindult. – sóhajtott Matt, és egy újabb kört rendelt.
- A mi esténk viszont jó volt, igaz Hannah? – kacsintott Jimmy, mire felnevettem.
- Persze, és ebben segített az az üveg Jim Beam. – mondtam.
Johnny, Matt és Syn elkezdtek dumálni valami meccsről, én pedig a poharamat piszkáltam, és közben Briant néztem. Nevetett valamin, szemében vidámság csillogott.
- Minden rendben? – Rev megérintette a vállamat, én pedig felé fordítottam a fejem.
- Persze, csak… elbambultam.
- Vettem észre. – horkant fel. – Elhiszem, hogy ijesztő volt az a film, de azért aludhattál volna…
- Nem is féltem tőle! – védekeztem, és kiegyenesedtem.
- Aha, szóval az nem félés, ha bebújsz a hátam mögé, mint valami kiscica? – kérdezte vigyorogva, felhúzott szemöldökkel.
Kinyújtottam rá a nyelvem, és kortyoltam a vodkámból. A körülöttünk lévő embereket figyeltem. Voltak, akik ivóversenyt tartottak, akik szimplán csak röhögcséltek, akik biliárdoztak, vagy kártyáztak valamelyik sarokban.
- Sziasztok! – Zacky mintha a semmiből termett volna előttem. Leült mellém, és rögtön szólt az egyik pincércsajnak, hogy hozzon neki valamilyen piát.
- Szia Vengeance! – köszönt Syn, majd az újonnan jött sorba lekezelt mindenkivel, engem pedig fél karral átölelt. – Na, hogy sikerült a randid?
Zacky szélesen elmosolyodott. Tehát jól sikerült az estéje.
- Elvittem vacsorázni, és… - kezdte volna, de Jimmy közbe vágott.
- Állj, állj… - emelte fel a kezeit Rev. – Mennyit is késtél? Mert tudjuk, hogy mindenhonnan késel.
- Fél órát késtem, de csak is Hannah miatt! – mondta Zacky, és rám nézett.
- Persze, fogd csak rám! – fintorodtam el, és ittam a vodkámból.
- Szóóval, elmentünk vacsorázni, és jó sok mindent megtudtam róla. 3éve költözött LA – be Atlantából egy barátnőjével, katona akart lenni, de most fodrász és van egy saját üzlete, és Red Sox szurkoló.
- Ribanc… - horkantam fel.
- Csak mert nem Yankees szurkoló, még nem ribanc, PiroSSZka… - fintorodott el Zacky, és összeborzolta a hajamat. – Egyébként én is Red Soxos vagyok.
- De neked még elnézem… - rendeltem egy újabb kört, és unottan felsóhajtottam.
Zacky egész este arról a csajról beszélt, de engem csak untatott. Ott elvesztettem a fonalat, hogy Európáról kezdett valamit magyarázni.
Elvettem az asztal közepéről az itallapot, és azt nézegettem. Végül rendeltem egy bacardi limont, csak a változatosság kedvéért.
Míg a piámra vártam, körül néztem, se sehol se láttam, hogy nem szabad cigizni, ezért rágyújtottam.
- Fura, Abbey is volt ilyesmi karszalag… - hümmögött Zacky, Matt csuklóját nézve, mikor egy percnyi szünetet tartott a mesélésben.
Matt értetlenül nézett, és ivott a vodkájából. Majd megrántotta a vállát, és morgott valami véletlen egybeesésről.
- Elnézést hölgyem, de idebent nem dohányozhat. – szólított meg az a csaj, aki kihozta a piámat.
Bosszúsan sóhajtottam fel. A fiúk rám néztek, de én csak megrántottam a vállam, és felálltam. Kimentem a bár elé, és leültem a járda szélére. Az elhaladó autókat figyeltem, és közben szívtam a cigim.
Lehet, hogy le kéne szoknom róla… De úgy se fogok. Ahhoz túl nagy a csábítás.
- Szia, kislány! – Syn lehuppant mellém, és ő is rágyújtott.
- Hello. – biccentettem. – Zacky még mindig a csajról áradozik?
- Persze, hogy róla. – mosolyodott el Brian. – Ki másról?
- Hát rólad tuti nem. – vigyorodtam el.
Syn elfintorodott. Fázósan öleltem át magam, tudtam, hogy hozni kéne egy pulcsit. Utáltam, hogy ilyenkor, este általában fúj a szél. Synnak persze volt esze, és hozott magával egy dzsekit.
- Fázol? – kérdezte mikor rám pillantott.
- Egy kicsit… - szólásra nyitotta a száját, de közbe vágtam. – És nem fogok vissza menni, mert annyira nem érdekel, hogy Zacky egy Red Sox imádó csajról dumál.
- Makacs vagy, mondták már? – csóválta meg nevetve a fejét Syn.
- Párszor.
Brian sóhajtva nyomta el a cigijét. Levette magáról a bőrkabátját, és a vállamra terítette.
- Megfázol. – mondtam neki.
- Vagy te, vagy én. – mutatott rá Syn a lényegre. – Szóval olyan mindegy. Egyébként, én nem fázom.
- Fűt a szerelem mi? – vigyorodtam el újra, és rá kacsintottam.
- Persze. – bólintott komolyan. – Azt hiszem beleszerettem a tegnap esti szőke kurvába.
- Ha tényleg így lenne, már nem élnél. – fintorodtam el.
- Komolyan megölnéd azt, aki neked adta a kabátját?! – kérdezte felháborodottan Syn.
Felálltam, és elnyomtam a cigimet. Szorosabban fogtam magamon a dzsekit, és kifésültem a szememből a hajamat.
- Talán nem. – nevettem fel.
Ő is elmosolyodott, és mellém lépett.
- Gyere, talán már van más témájuk…
Visszasétáltunk a bárba, és leültünk az asztalhoz. Visszaadtam Synnek a kabátját, majd magam elé vettem a bacardimat.
- Szóval akkor nem is kosaraztatok. – nevetett Zacky. Igen, találtak más témát.
- Azt én inkább birkózásnak mondtam volna. – kapcsolódott be a beszélgetésbe Syn. – Még videot is csináltam.
Ezután, a telefonján megmutatta, hogy Jimmy és Johnny hogyan nyúzzák egymást. Az eleje úgy indult, hogy egyszerre vetődtek a labdáért, de azt hamar elfelejtették, és inkább verekedni kezdtek. Nevetve néztük végig, majd mikor vége lett, újabb kört rendeltünk.
- Éhes vagyok. – jelentettem ki.
- Nem csak te. – sóhajtott fel Johnny. – Valaki hozzon valami kaját, mert, ahogy látom, itt olyat nem adnak.
- De, adnak, csak nem 11kor. – húztam el a szám.
- Oké, akkor ki jön el velem abba az éjjel-nappali büfébe, ami a sarkon van? – állt fel Matt.
- Én megyek! – mondta Jimmy, és megitta az utolsó korty vodkáját. – Addig ti rendeljetek valami erőset. Még nem vagyok teljesen részeg.
- Én is megyek! – kiáltott fel Johnny, és a srácok után indult.
- Én meg megrendelem azokat a hű de erős piákat. – mondta Syn, és a pulthoz sétált.
Zackyvel kettesben maradtunk, és csendben ültünk. Igyekeztem nem gondolni a mardosó éhségre, ami gyötört, ezért megittam az utolsó korty bacardimat is, ami utólag elég rossz öltetnek tűnt, mert csak éhesebb lettem tőle.
- Miért utálod már most Abbeyt? – kérdezte Zacky. – Még csak nem is ismered.
Felnéztem rá, ő a fejét megtámasztotta a kezével, és vizslatóan pislogott rám. Halkan, és lágyan beszélt, hangjában egy cseppnyi vádaskodás, vagy düh sem volt, inkább csak értetlenség.
- Talán… Csak félek, hogy átver téged. – mondtam, és elfordítottam a fejem. – És aztán nekünk kell majd felkaparnunk téged a padlóról.
- Ne már Hannah! – sóhajtott fel Zacky. – Ne vicceld el!
Nem válaszoltam, csak összeszorítottam a számat. Közben megérkezett Brian, kezében egy tálcával, amin 6pohár tequila, és egy üveg whisky volt.
Pár perc elteltével a többiek is visszatértek, és hoztak mindenkinek egy-egy hamburgert. Nevetve ettük meg, és próbáltam nem figyelni arra, hogy Zacky folyamatosan engem néz. Mintha belém akarna látni…
Már egy óra is elmúlhatott, mikor ott hagytuk a bárt, és hazaindultunk.
- Hazavigyelek Hannah? – kérdezte Syn.
- Lécci. – pislogtam rá kiskutya szemekkel.
Elköszöntünk a többiektől, majd a kocsijához mentünk. Az út alatt nem beszélgettünk, egy hullának éreztem magam. Fejemet hátra döntöttem, és lehunytam a szemem.
Arra keltem fel, hogy Syn a karjaiban vagyok, hogy a fejem a vállának van döntve, és hogy épp kinyílik az ajtó.
- Syn? – kérdeztem álmosan.
- Itt vagyok. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Letett az ágyamra, és betakargatott. Az oldalamra fordultam, a szemem nem nyitottam ki. El akart menni, de megfogtam a kezét, és visszahúztam.
- Várd meg, míg elalszok. – kértem halkan.
Brian felnevetett, de nem válaszolt. Leült az ágy szélére, és a hajamat simogatta. Lehajolt, és nyomott egy jó éjt puszit az arcomra.
- Jó éjt, Hannah. – mondta csendesen.
- Jó éjt, Brian… - válaszoltam, majd újra elaludtam.