10. fejezet - xLenorax

Kedvesek voltak Zacky barátai, jó fejek főleg ez a Jimmy gyerek, meg a hülye kérdései, bár Hannah furcsán nézett rám, mintha elkövettem volna ellene valamit, de nem tudom mit. Éppen Jimmy újabb kérdésére adtam választ, mikor Hannah leöntött vodkával, nem tudom, hogy direkt, vagy véletlenül, de nem is nagyon érdekelt, úgy is untam már ezt a ruhát. Felnéztem és elmosolyodtam.

- Semmi baj, Hannah. Már amúgy is ki akartam dobni.
- Hát, akkor nincs mit sajnálnom- magára erőltetett egy mosoly félét, felállt és a bárpulthoz ment.
- Mindjárt jövök- mondta Zacky azzal felállt és Hannah után ment.
- Szép kis folt- mosolygott Jimmy a ruhámon éktelenkedő foltra.
- Van egy zsebitek?
- Tessék-, Matt felém tartott egyet, elvettem tőle.
- Köszi-, rámosolyogtam, elkezdtem törölgetni a ruhám.
- Nos, ott tartottunk, hogy- kezdett bele újra Jimmy.

Zacky visszajött és Synhez hajolt, mondott neki valamit, majd visszaült mellém, Syn pedig felállt és a pult felé vette az irányt.

- Eddig mi volt a legextrémebb hely ahol csináltad?- Jimmyre néztem, Zacky a combomra rakta a kezét és a hüvelykujjával simogatott, megfogtam a kezét.
- Hmm…- elgondolkoztam, közben még mindig törölgettem magam.- Talán… nem volt másik… ohh igen. Kb. két éve jártam a bátyám egyik „munkatársával”? Nem tudom, hogy hívják az ilyeneket a vadászrepülő pilótáknál. Na, mindegy, egyik este bevitt a gépekhez a srác, és az egyik gépben… nem volt a legkényelmesebb elhihetitek- mosolyogtam, a fiúk meg jót nevettek, Hannah és Syn visszaültek hozzánk
- Szerintem nekünk mennünk kéne- mondta Zacky és rám nézett, bólintottam.
- Mert? – pislogott Jimmy – Még most kezdődik a buli!
- Szerintem több piát már ne adjatok neki- mosolyogtam.
- Hát, ha te most gondolod ezt, akkor még nem láttad igazán részegen! – nevetett Johnny.

Felálltunk, Zacky kezet fogott a srácokkal, Hannaht pedig megölelte. Már mentem volna, de a fiúk nem hagyták, hogy köszönés nélkül távozzak végig öleltek mind a négyen, Matt-től kicsit fura érzés volt. Hannahra néztem egy percig nem tudtam eldönteni, hogy megöleljem-e vagy sem, végül csak intettem neki egyet.

- Örültem Hannah- biccentettem.

Nem válaszolt csak nézett, megfogtam Zacky kezét és kimentünk a bárból. Ahogy kiértünk rágyújtottam egy cigire, neki dőltem a falnak és magam elé bámultam, az egyik kezemet a mellem aláraktam és a másikkal rákönyököltem.

- Minden rendben?- végig simított az arcomon, felnéztem és egy féloldalas mosoly kíséretében bólintottam egyet.- Ne haragudj Hannahra, nem igazán kezeli jól az idegeneket…
- Semmi bajom- rámosolyogtam.- Kicsit fáj a fejem.

Közelebb lépett hozzám, átkarolta a derekam és közelebb húzott magához, elmosolyodtam, úgy igazán. Visszamosolygott és megcsókolt, belekapaszkodtam a vállába.

- Átjössz?- homlokát a homlokomnak támasztotta és úgy nézett a szemembe.
- Szeretnék haza menni- elhúzta a fejét, pár pillanatig fürkészte az arcom.
- Rendben.

Eldobtam a cigim, már úgy is leégett a fele, a kocsihoz mentünk, kinyitotta nekem az ajtót és beültem, átment a másik oldalra. Megbántottam… nem mutatta ki ugyan, de tudom, de ha egyszerűen most haza szeretnék menni… Ráadásul még Matt is… Miért pont Ő? És ez az egész… annyira nem értem, miért játszotta meg azt, hogy nem ismer? Hátradöntöttem a fejem és kibámultam a szélvédőn, figyeltem az utat. És Hannah? Miért utál úgy, hogy nem ismer? Annyira gyűlölöm az olyan embereket, akik külső alapján ítélnek. Zacky hirtelen megfogta a kezem, egy pillanatra megijedtem. Felé fordítottam a fejem és elmosolyodtam. „Belé tudnál szeretni?” A fejemben vízhangzottak Mark szavai. „Vagy vele is csak játszani fogsz?” Mintha bárki érzéseivel is játszadoztam volna életemben… Lehet, hogy mások így látnak kívülről? Egy lány, aki csak úgy dobálja el magától a srácokat, akiket megun? Pedig ez nem igaz. Nem azért volt kevés hosszú távú kapcsolatom, mert meguntam, egyszerűen csak nem éreztem jól magam azokkal. De Zacky más, valahogy más, mint az eddigi kapcsolataim. Igaz csak pár hete ismerem, de mégis olyan, mintha egész életemben mellettem lett volna. „Belé tudnál szeretni?” Igen, azt hiszem a válasz igen. Teljesen, akár örökre is. Megállt a kocsi.

- Megjöttünk- kinéztem az ablakon, valahogy most olyan hatalmasnak tűnt az épület, visszanéztem Zackyre, elmosolyodtam.
- Feljössz?- elgondolkodott.
- Ha szeretnéd- mosolygott.
- Szeretném- hozzá hajoltam és megcsókoltam.

A falnak nyomott és úgy csókolt, elmosolyodtam. Végig simított az oldalamon, kibújtam a magas sarkúmból és már is magasabb volt nálam. Kezeit a nyakamra rakta és úgy csókolt. Ellöktem magunkat a faltól és a háló felé vettem az irányt, közben lehámozta rólam a ruhám én pedig levettem róla a pólóját. Ledöntött az ágyamra, levette a nadrágját.

- Na, várj!- ültem fel.
- Mi az?- furcsán nézett rám.
- Fordulj háttal nekem.
- Minek?
- Csak csináld- megforult.- Hát ez nem igaz!
- Mi van?- visszafordult.
- Túl jó vagy, hogy igaz legyél!
- Pedig igaz vagyok- mosolygott,- de mit néztél?
- A testalkatodat.
- És milyen testalkatom van?
- Úszó és epekedek az úszótest alkatú pasikért- felálltam és megcsókoltam.
- Hmm, nem is tudtam, ha előbb mondod…- újra megcsókolt.

Megfordult és leült az ágy szélére, beleültem az ölébe, kikapcsolta a melltartóm. Hátra döntöttem és feljebb csúsztunk az ágyon. Lehúztam róla az alsó gatyáját, átfordult velem és levette a tangám. Egyik kezét az arcomra rakta és megcsókolt, belemarkoltam a lepedőbe.

A vállamat ölelte és simogatott, a fejem félig a mellkasán, félig a karján volt, mutatóujjammal a tetoválását rajzolgattam körbe.

- Zacky?
- Hmm?
- Ismerem Mattet. Már, mint régebbről- pár másodpercig csönd volt.
- Tudom… vagyis sejtettem. Mesélt egy lányról akit LA-ben ismert meg. Azt mondta Abbeynek hívják, sokszor ment el oda csak azért, hogy megint láthassa. Akkor is elgondolkodtam azon, hogy mi van, ha Te vagy az, de aztán elvetettem az ötlet, mivel biztosan sok Abbey mászkál Los Angeles-ben. Aztán most mikor bemutattalak a srácoknak, láttam az arcán, hogy megdöbbent mikor meglátott téged és egyből tudtam, hogy Te vagy az a lány, akiről mesélt.
- Ohh…
- Csak nem értem, hogy miért csináltatok úgy mintha nem ismernétek egymást.
- Ezt én se értettem. Matt nem mondta, hogy „Hé, én ismerlek.” gondoltam nem akarja, hogy tudjátok így hát én sem mondtam- vettem egy mély levegőt.- Nem tudod Hannahnak mi baja velem?
- Konkrétan nem tudom. De tényleg nem igazán bírja az ismeretleneket, főleg ha mi hozunk be valakit. Lehet, hogy azért mert fél, hogy elvesznek minket tőle, ami persze hülyeség, de szerintem így van.
- Szeretném, ha megkedvelne. Kedves lánynak tűnik alapból…
- Kicsit talán bizalmatlan az emberekkel szemben, de szerintem, ha jobban megismeritek egymást, akkor meg fog kedvelni téged.
- Remélem- közelebb bújtam hozzá.
- Szép álmokat- megpuszilta a fejem búbját.
- Neked is.

Lehunytam a szemem és pár perc múlva már aludtam is. Reggel már a mellkasán volt a fejem, fél karral ölelt magához a derekamnál. Óvatosan felkeltem, hogy ne keltsem fel. Felvettem egy szürke trikót és egy bugyit. Összekötöttem a hajam és kimentem a konyhába. Bekapcsoltam a rádiót és lehalkítottam, hogy csak háttér zaj legyen. A hűtőhöz mentem és elővettem, pár tojást, hagymást meg virslit. Elővettem egy serpenyőt és ráraktam a lapra, felvágtam a virslit és a hagymát közben énekeltem a rádióval. Épp a tojást öntöttem bele a serpenyőbe mikor karok fonódtak körém, kicsit megijedtem és majdnem félre ment a tojás.

- Úristen Zacky halálra rémítesz.
- Ne haragudj- egy puszit nyomott az arcomra és az állát a vállamra támasztotta.- Mi finomat csinálsz?
- Hagymás, virslis rántottát.
- Jó illata van- elmosolyodtam.

Kiraktam két tányérba a kaját és bementünk a nappaliba. Bekapcsoltam a tv-t és Zackyre dőlve néztem és ettem a reggelit.

- Elgondolkoztam azon, hogy- kezdtem miután befejeztem az evést,- szeretnék még egy tetkót.
- És hova?- nézett rám.
- Még fogalmam sincs- megrántottam a vállam.- De valami szöveget akarok.
- És gondolom, azt se tudod még, hogy mi legyen- mosolygott.
- Kezdesz kiismerni- mosolyogtam, feltérdeltem és megcsókoltam.
- Hannah megcsinálhatná neked- mondta mikor elengedtem.
- Hannah tetkós?- csodálkoztam.
- Aha.
- Hát…- elhúztam a szám,- nem igazán kedvel, nem hiszem, hogy megcsinálná. Amúgy is van „tetkósom” aki az előző kettőt is csinálta. Jól végzi a dolgát- megfogtam a tányérokat és a konyha felé vettem az irányt.
- Oké, én azért mondtam. Lehet, olcsóbban megcsinálná- jött utánam.
- Jó nekem, aki eddig is csinálta- mosolyogtam.- Amúgy sem vagyok jóban Hannahval, nem hiszem, hogy, csak azért mert a csajod vagyok, olcsóbban megcsinálná…
- Hát lehet még drágábban is- mosolygott és átölelte a derekam.- De mondom, te tudod én csak felajánlottam- átkaroltam a vállát.
- Köszönöm, de egyelőre nem élnék a lehetőséggel- megcsókoltam.