8. rész - xLenorax

Vettem egy mély levegőt és lenyomtam a gombot, a fülemhez emeltem a telefont.

- Igen?- próbáltam minél nyugodtabban beszélni.
- Szia, Zacky vagyok, csak azért hívlak, hogy kések- hatalmas kő esett le a szívemről,- kicsit feltartottak, de sietek.
- Oké, rendben- mosolyogtam.
- Na, akkor nem sokára, szia.
- Szia-, kinyomtam, visszamentem a szobába és újból rágyújtottam.
- Ki volt az?
- Zacky.
- Lemondta?
- Csak késik, feltartották.
- Feltartották? Ki csoda?
- Honnan tudjam nem kérdeztem…
- Kellett volna… reméljük nem egy lány.
- Úristen- álltam fel szem forgatva.- Inkább nézd a tv-t…- azzal kimentem a konyhába.

Felsóhajtottam, ahogy beléptem. Nem fogom kibírni ezt a pár hetet… előre érzem, hogy romokban fog heverni az egész lakás mire elmegy. A konyhából hallgattam a tv-t, még egy napja sincs itt, de már elegem van belőle… Csöndben ültem és vártam, érjen már ide. Végre megszólalt a kaputelefon, szépen nyugodtan felálltam és oda sétáltam, a szívem ezerrel kalapált felvettem.

- Haló?
- Szia, Zacky vagyok.
- Szia, mindjárt lent vagyok.
- Rendben, szia.
- Szia.

Elengedtem a gombot, felkaptam a táskám és a kulcsaim.

- Akkor mentem. NE! Nyúlj semmihez a konyhámban! Majd jövök, szia- meg sem vártam a választ már mentem is ki.

Beszálltam a liftbe, eltettem a kulcsokat a táskámba. Leért a lift, gyorsan odamentem Fredhez és megkértem, hogy figyeljen oda a lakásra, mert anyám egyedül van, és nem akarom, hogy bármi történjen. Kiléptem a kapun, gyorsan végig pásztáztam az út szélén parkoló kocsikat. Egyből megpillantottam Zackyt, ahogy zsebre dugott kézzel támaszkodik a kocsijának, elmosolyodtam, elindultam felé, ellökte magát a kocsitól.

- Szia-, mosolyogtam és fél kézzel megöleltem.
- Szia-, visszaölelt, elengedtem.- Mehetünk?
- Persze-, mosolyogtam.

Kinyitotta a kocsi ajtót és beültem. Közel voltam hozzá, hogy kislányosan felsikítsak mikor megláttam, még jobban nézett ki, mint emlékeztem. A haja ugyan olyan tökéletes beállítva, a fehér ing és rajta a fekete kötött ujjatlan pulcsi és a narancssárga nyakkendő istenien állt rajta valami hihetetlen ez a pasi mennyire tökéletes számomra, legalább is így külsőleg, remélem lesz olyan értelmes és normális, mint első ránézésre.

- És hova megyünk?- kérdeztem.
- Étterembe- mosolygott, elmosolyodtam.
- És ki tartott fel, ha megkérdezhetem- ránéztem.
- Csak Hannah.
- Aha, oké-, ha anyámnak igaza lesz…
- Egy gyerekkori barát semmi komoly- mosolygott, nem szóltam semmit.- Tényleg csak egy barát- mosolygott.
- Oké elhiszem- mosolyogtam.

Mentünk még egy ideig, de nem igazán beszélgettünk. Leparkoltunk és egyből megszólalt a telefonom, Zacky kiszállt a kocsiból én gyorsan kivettem a telefont a táskámból, kinyomtam és kikapcsoltam. Zacky kinyitotta nekem a kocsi ajtót, úgy szálltam ki a kocsiból, ahogy nagyi tanította kiskoromban, térdek összezárva és minél kecsesebben, emlékszem addig kellett gyakorolnom, míg tökéletesen nem ment, és ennek most nagy hasznát vettem. Rámosolyogtam Zackyre, ahogy kiszálltam. Elindultunk az étterem felé, egymás mellett sétáltunk. Kinyitotta az ajtót és előre engedett, bementünk, a recepciós megkérdezte milyen névre foglaltunk asztalt, végre megtudtam a vezeték nevét, Baker, Zacky Baker nem is rossz név, kis aranyos. Leültünk az asztalhoz és megkaptuk az étlapokat. Kicsit puccos hely volt, nem szoktam ilyenekbe járkálni, nem a pénz miatt egyszerűen csak jobban szeretem a kis családias helyeket.

- És mióta laksz Los Angelesben?
- Kábé három éve költöztem ide Atlantából egy barátnőmmel. És te Huntington Beach-en nőttél fel?
- Igen, oda jártam suliba és ott ismerkedtem össze a barátaimmal- mosolygott.
- Akikkel a bárban voltál igaz?
- Igen. Van egy együttesünk.
- Együttes?- mosolyogtam.- Mit játszotok?
- Leginkább metált.
- Hallhattam már rólatok?
- Nem tudom lehetséges- vont vállat.
- Mi a nevetek?
- Avenged Sevenfold- mosolygott.
- Mi csoda?- mosolyogtam.
- Avenged Sevenfold- ismételte meg kicsit lassabban, de még mindig mosolygott.
- Érdekes név- mosolyogtam, odajött hozzánk egy pincér és felvette a rendelésünket.
- És te mit dolgozol?
- Van egy fodrászatom, egész jól keresek vele.
- És mindig fodrász akartál lenni?
- Nem, egy ideig katona akartam lenni, de apukám nem lelkesedett az ötletért, hogy a legkisebb lánya kimenjen a frontra, úgy hogy máson kezdtem el gondolkozni.
- És, hogy jött a fodrászat?
- Mindig is szerettem babrálni a hajammal. Különböző frizurákat csinálni magamnak és az egyik rokonom megkérdezte egyszer, hogy miért nem leszek fodrász és megtetszett az ötlet.
- Értem.
- És neked…- kihozták a kajánkat és lerakták elénk.- Honnan jött a zenélés?- folytattam.
- Hát nem is tudom…- elgondolkodott.- Magamtól tanultam meg gitározni, jobb kezes gitáron, ami kicsit nehezen ment mivel bal kezes vagyok, de sikerült- mosolygott.
- Szóval neked mindig is a zenélés volt az életcélod?
- Nem- megrázta a fejét.- Középiskolában baseball-oztam. Sportösztöndíj meg „hatalmas” karrier várt rám, mint baseball játékos, aztán a képbe jött ez az együttes dolog és inkább ezt választottam.
- Hát, ha a baseball-nál maradtál volna, akkor lehet, most a rajongód lennék- mosolyogtam.
- Szereted a baseball-t?- felcsillant a szeme.
- Pelenkás korom óta Red Sox szurkoló vagyok.
- Én is szeretem őket- mosolygott.
- Mondjuk nem szeretek ilyenekről pasikkal beszélgetni, mert nagyon bele tudok merülni és félek, hogy a végén elijesztem őket- elmosolyodott.
- Engem nem fogsz egy könnyen elijeszteni- kacsintott, finoman felnevettem.- És a családod is itt lakik?
- Nem, hát a nagycsalád Európában, apukám és a két testvérem pedig Hartford-ban laknak.
- Akkor te is Európában nőttél fel?

- Igen, 12 éves koromig Angliában laktam és aztán elkezdtünk minden fele költözni. Franciaország, Olaszország, Spanyolország, 18 éves koromig szinte egész Európát bejártam, volt ahova csak nyaralni mentünk. Aztán anyámnak jött az az ötlete, hogy költözzünk Amerikába, és hát úgy mond itt ragadtunk.
- És hol laktatok először Amerikában?
- New Jersey-ben, onnan költöztünk Atlantába, és innen már tudod- mosolyogtam.
- És anyukád? Őt nem említetted, hogy Hartford-ban lakna.
- Ohh igen. Ő összejött egy francia pasival és visszament Európába. És a te családod?
- Törzs gyökeres Amerikai vagyok- vigyorgott, elmosolyodtam.- Igaz nem csak Huntington Beachen vannak rokonaim, de a legtöbb itt él.
- Jó lehet, ha ilyen közel van hozzád a családod, sokszor szoktatok találkozni gondolom, nem?
- Hát annyira azért nem gyakran, de igen. Miért ti nem?
- Hát a távolság miatt inkább csak ilyen nagyobb ünnepekkor. Hálaadás, karácsony, meg évfordulók. Apámékkal se nagyon szoktam találkozni, pedig Amerikában laknak.
- Akkor gondolom, hiányozhatnak.
- Főleg az anyai nagymamám. Nagyon sok mindent tőle tanultam meg, helyes járás, ülés, főzés és társai.
- És anyukád?
- Hát Ő sose volt a nagymamám szeme fénye. Nem tudott főzni és folyton lázadott. Így én úgy mond egy kincs voltam számára. Nagyon sokat mesélt a fiatal koráról és imádtam hallgatni, mindig is rá akartam hasonlítani olyan gyönyörű és tehetséges.
- Mit dolgozott?
- Híres színésznő volt, amolyan példaképem volt régen.
- Most már nem?
- Hát mivel nem színésznő lettem- mosolyogtam.
- Ja, értem- mosolygott.

Egy csomót beszélgettünk, sok mindent megtudtam róla bár az együtteséről nem mesélt sokat, azon kívül, amit az elején mondott, de más érdekességeket megtudtam róla, például, hogy szeret és tud is rajzolni.

Elérkeztünk a kritikus ponthoz, a desszerthez… Én csak egy kávét kértem, Zacky meg is lepődött, de addig nem szólt semmit, míg ott volt a pincér.

- Kávé?- nézett rám.
- Nem szeretem az édességeket.
- Hogyhogy?
- Nem tudom- megrántottam a vállam.- Túl édesek, nem bírom őket, égetik a torkomat. Nem vagyok cukros vagy bármi ilyesmi tényleg. Egyszerűen csak nem vonzanak- zavartan mosolyogtam.
- Ilyet se éltem még, hogy egy lány ne szeresse az édességet.
- Hát itt az élő bizonyíték, hogy létezik ilyen- mosolyogtam.
- Jó ismerni ilyet- kacsintott.

Kihozták a kávém és Zacky sütiét. Beszélgettünk, ő közben evett én pedig lassan ittam a kávémat. Befejeztük a „desszertet” is. Még egy kicsit beszélgettünk az étteremben, majd Zacky fizetett és kimentünk. Nem volt messze a part az étteremtől és Zacky arra vette az irányt. Csendben sétáltunk egymás mellet, gyönyörű volt az ég, az összes csillag látszott és a hold is nagyon szép volt. Az egyik kezemben lóbáltam a magas sarkúm, mert nem tudtam normálisan menni benne a homokban. Megfogta a kezem, nagyot dobbant a szívem, ránéztem és elmosolyodtam. Megálltunk a parton és figyeltük a vizet, közben beszélgettünk. Felnevettünk egy viccen, amit Zacky mondott ránéztem, ő is engem nézett. Elkezdett közeledni felém és megcsókolt. A vállára raktam a kezem, átölelte a derekam és magához húzott. A szívem egyre gyorsabban vert. Elhúzódtam és rámosolyogtam, visszamosolygott.

Még kint maradtunk kicsit a parton, de kezdett hűvösödni és nem volt nálam kabát, így elindultunk vissza a kocsihoz. Útközben visszabújtam a magas sarkúmba. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Fél úton megfogta a kezem, de nem vette le a szemét az útról. Leparkolt a ház előtt, kiszállt a kocsiból és átsietett az én oldalamra, kinyitotta az ajtót és kiszálltam. Elkísért a kapuig ott megálltunk.

- Más esetben felhívnálak magamhoz, de anyám ma reggel állított be, hogy két hétig itt lesz nálam- elhúztam a szám.
- Semmi baj, majd legközelebb- mosolygott, elmosolyodtam.
- Jól éreztem magam.
- Én is- mosolygott.- Jó éjszakát- hozzám hajolt és megcsókolt.
- Jó éjszakát- elengedett és visszament a kocsihoz.

Bementem az épületbe és odamentem Fredhez.

- Minden rendben?- kérdeztem.
- Eddig nem történt semmi- mosolygott.- Meg kell jegyeznem a fiú arcát?- vigyorgott.
- Hát… nagyon remélem- mosolyogtam.- Jó éjszakát Fred- mosolyogtam és elindultam a lift felé.
- Jó éjszakát Ms. Bourbon.

Beszálltam a liftbe és megnyomtam a gombot. Besiettem a házba, minden csöndes volt, első utam a konyhába vezetett, szerencsére minden olyan volt, mint ahogy hagytam. Anya a kanapén aludt. Csöndben bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam és már be is feküdtem az ágyba.

*****

Anya végre haza ment, katasztrófa volt ez a két hét. Azt hittem belefojtom egy kiskanál vízbe. Zackyvel egész jól alakul a kapcsolatunk, holnap után találkozom a barátaival valami bárban, Hungtington Beach-en. Az ágyon ültem és rágtam a körmöm, amit csak akkor szoktam, ha elbambulok, és nagyon gondolkozok valamin. Felpattantam és a telefonomért nyúltam. Kikerestem Mark számát és felhívtam.

- Igen?- szólt bele álmosan.
- Szia, Mark, Abbey vagyok.

- Szia Pufóka- nevetett.
- Leállhatnál, már ezekkel nem vagyok 16…
- Jól van nyugi már- még mindig nevetett.
- Szeretnék veled beszélni.
- Miről?- komoly lett a hangja.
- Holnap után találkozom Zacky barátaival és lesz ott valami csaj is, aki állítólag a gyerekkori barátja.
- Félsz a csajtól?- hallottam, hogy mosolyog.
- Nem félek tőle, csak mi van, ha van, vagy volt valami közte és Zacky között?
- Hány fiú van?
- Barom!
- Nem azért kérdezem…
- Zackyn kívül négy.
- Na, nem lehetsz biztos benne, hogy pont Zacky jön be neki nem?
- De…
- Na, akkor meg? Ne parázz rá. Amúgy is csajnak több oka van félni tőled.
- Mert?- kérdeztem meglepődötten.
- Akaratod ellenére is képes vagy magadra vonni a körülötted lévők figyelmét. Lehet, ezt te nem veszed észre, de így van. Szegény csajt tuti el fogják hanyagolni, míg ott vagy.
- Ne mondj már hülyeségeket!
- Ez nem hülyeség ez így van. Amúgy mi van Zackyvel meg veled?
- Semmi- megrántottam a vállam.- Meg vagyunk.
- Érzel már valamit?
- Nem tudom- hátra dőltem az ágyon.- Ez most valahogy más, mint a többi.
- Belé tudnál szeretni? Vagy vele is csak játszani fogsz?- felültem.
- Ezt meg, hogy értsem?
- Hát úgy, hogy…- megszakadt a vonal.

Elemeltem a fülemtől a telefont, ránéztem a kijelzőre, be volt kapcsolva, akkor biztos Mark-é kapcsolt ki. Visszatettem a szekrényre és újra hátra dőltem az ágyon, az arcomra tettem a kezem. Félek ettől a találkozástól, furcsa előérzetem van.

Másnap reggelre áthívtam Alicia-t amolyan csajos napra, amiből az lett, hogy késő délután beállított Neillel és Willel az oldalán. Így az esténk egy kis otthoni sörözgetéssel kezdődött majd azon kaptuk magunkat, hogy Aliciaval valami szűk rucikba öltöztetnek minket a fiúk és már mentünk is egy Los Angeles-i bárba. Valami új hely volt, mert még sose láttam és elég kevesen voltak. Hangulatos kis hely volt, jó volt a zene és lehetett dohányozni, ami csak plusz pont egy bárnál. Befoglaltuk az egyik asztalt és sorra rendeltük a piákat. Kellett egy kis erő a másnapi találkozóhoz, és mi jobb annál, hogy a barátaiddal beülsz egy tök új bárba piálgatni egy kicsit. Allel helyes pasik után kutattunk, akiket rá tudtunk venni, hogy fizessenek nekünk pár piát, de semmi mást. Persze ezt a kiszemeltek nem tudták. Nekem ugye ott volt Zack, Alicia pedig most nem akart pasizni, nem volt olyan hangulatában, így hát csak simán hülyítettük a pasikat. Reggel furcsán éreztem magam, valahogy nem voltak rendben a végtagjaim. Kinyitottam a szemem és feltápászkodtam. A földön feküdtem az egyik lábam az ágyon a másik a földön, de szerencsére otthon voltam. Felálltam és nyújtóztam egyet, imádom, hogy nekem nincs fejfájásom másnaposan, csak nagy ritkán. Az ágyamon Neil és Al terpeszkedett. Hol van Will? Kimentem a nappaliba, a díványon aludt összegombócozódva. Jellemző rá… mindig egyedül alszik, ha együtt bulizunk. Kimentem a konyhába és feltettem egy jó erős kávét. Leültem az asztalhoz és rágyújtottam és elkezdtem olvasgatni egy újságot. Lépteket hallottam közeledni, felnéztem, Will jött be kócosan és fáradtan. Leült az asztalhoz és ásított.

- Jó reggelt- mondta.
- Neked is. Hogy aludtál a kanapén, mikor ott volt az ágy is?- mosolyogtam.
- Kényelmes volt a kanapéd- mosolygott és nyújtózott egyet.- Na, felkészültél a ma estére?
- Fel lehet készülni ilyenre egyáltalán?
- Hát csak a barátai és nem a szülei.

- Ebben van valami, de akkor is- elhúztam a szám.
- Jó lesz, hidd el- bátorítóan mosolygott.
- Köszi.

Lassan a többiek is kijöttek a konyhába. Neil és Will hamar leléptek Alicia viszont végig itt maradt velem, ugyan nem tudom minek, valószínűleg nem volt jobb dolga. Segített ruhát választani, egy régi mellett döntöttünk, amit már ki akartam dobni, szóval ez lesz a ruha utolsó estéje. Beszélgettünk meg filmet néztünk és alig tíz perccel indult haza, hogy Zacky megérkezett.