OLVASD

Na jó! Mielőtt bárki bármit csinálna az oldalon! Vedd figyelembe, hogy ezt a blogot ketten vezetjük, Lilimooo és Lenora. Szóval, ha esetleg írsz nekünk a chat-be kérlek többes számban tedd pl. 'Sziasztok!' 'Blogotok'. Ha szeretnél nekünk díjat adni, vagy megszeretnéd említeni az oldalunk valahol azt is úgy tedd, hogy mindkettőnk nevét oda írod, nem csak az egyikünkét pl 'Lilimooo és Lenora' vagy 'Lenora és Lilimooo'. Ez nem lecseszés egyszerűen csak egy szimpla kérés, mert már mindkettőnket nagyon idegesít, hogy folyton egyesszámban írtok.
Köszi, hogy elolvastad.
Puszi, Lilimooo és Lenora

2012. március 1., csütörtök

7. fejezet - Lilimooo

Ki az a barom, aki ilyenkor hív?! A telefonom mellettem rezgett, én pedig kinyitottam a szemem. Egy ágyban feküdtem, ami kurvára nem az én szobámban volt. Aztán leesett, hogy hol vagyok. Ijedten néztem magamra, de a tegnapi ruhám rajtam volt. Oldalra pillantottam, Rev a kanapén feküdt. Elmosolyodtam, hogy miattam képes volt azon a kényelmetlen kanapén feküdni.
A telefon még mindig csörgött, ezért nem törődve az iszonyatos fejfájásommal, felvettem.
- Hallo? – szóltam bele morcosan.
- Szia Hannah, hol vagy? – Syn vidáman köszöntött.
- Hagyj békén Brian. – morogtam
- Otthon nem vagy, Zackynek este randija volt, Johnnyval már beszéltem, Matt Los Angelesbe ment, Diana pedig dolgozik. – sorolta. – Szóval Revnél vagy.
- Brian, hagyj békén! – mondtam hangosan. – Ha tegnap leléptél, akkor most se keress!
- Mindjárt ott vagyok! – nevetett és lerakta.
Puffogva dőltem vissza a párnákra és magamra rántottam a takarót. Jimmy szétvetett karokkal és lábakkal horkolt, majd mikor megszólalt a csengő felugrott. Felkapott egy pólót, és ajtót nyitott.
- Syn! – valószínűleg kezeltek. – Hannah nagyon dühös rád…
- Tudom. – hallottam nevetős hangját. – Ezért vagyok itt.
Elhallgattak, percekig csend volt. Aztán sietős léptek zaja, és valaki rám ugrott.
- Baszki Syn! – kiáltottam fel, és próbáltam lelökni magamról.
- Engem se hagyjatok ki! – és Jimmy is ránk ugrott.
Mind a ketten rajtam feküdtek, - majdnem agyon nyomtak - és csak percek múltán sikerült elérnem, hogy lemásszanak rólam, amit persze röhögve tettek meg.
- Bocs, PiroSSZka, ez kihagyhatatlan volt. – Jimmy a földön ülve röhögött. Syn az ágyon mellettem feküdt, és röhögött.
- Igen, PiroSSZka, tudod, hogy szereetünk rád ugrani. – Syn még mindig nevetett.
- 1. ne hívjatok így. – felálltam, megkerestem a cipőmet, és az ajtó felé indultam. – 2. rohadjatok meg!
Kiléptem az ajtón, és hazafelé indultam. Kezemben lóbáltam a cipőm, és nem érdekelt, hogy hogy nézek ki. Csak haza akartam érni, és újra aludni. Talán lezuhanyozni, és nem felkelni addig, amíg Diana nem hív fel, hogy húzzak dolgozni.
Amint haza értem, beálltam a zuhany alá, majd felvettem egy agyon szaggatott pólót, és befeküdtem az ágyba.
Még csak 10 óra, tehát aludhatok még legalább másfél órát…
Ahogy lehunytam a szemem, megcsörrent a telefonom. Nem foglalkoztam vele, de miután 5 percen keresztül csörgött, felvettem.
- Nem érdekel, mit akarsz Syn. – sóhajtottam fel.
- Aludni akartál ugye? – nevetett. – Pedig azt hittem dolgozni mész! Oda tartok, beugorjak érted?
- Majd ha Diana nagyon hiányol, akkor megyek. – leraktam a telefont és visszadőltem a párnákra.
Körülbelül 10 percet aludtam, mert a Diana felhívott. Naná, hogy be kellett mennem.
Felöltöztem, aztán beültem a kocsimba és a szalonhoz mentem. Leparkoltam, és besétáltam az üzletbe.
- Örülök, hogy óhajtottál bejönni. – mondta kissé gúnyosan Diana.
- Bocs. – biccentettem.
Fogalmam sem volt, hogy minek jöttem be. Senki se akart ma tetoválást csinálni, egy lélek se járt erre. Végül Diana és én inkább hamarabb zártunk be, és mentünk haza.
Otthon bekapcsoltam a rádiót, és ledőltem az ágyra. A fejemet a zene ritmusára ingattam, és lehunytam a szemem. Végül meguntam, hogy nem tudok elaludni, és bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, és hajat mostam. Egy törülközőbe csavartam magam, és mentem vissza a szobámba. Ujjaimmal átfésültem a hajam, miközben felvettem a csörgő telefonom.
- Egy félóra múlva ott vagyok érted. – Syn hangja nyugodt volt, a háttérben pedig valami ismeretlen zaj volt.
- Minek? – kérdeztem és leültem az ágyam szélére.
- Elmegyünk piálni. – üvöltés, majd Syn felröhögött.
- Hol vagy? – megigazítottam magam a törülközőt.
- Jimmyvel és Johnnyval kosarazni próbálunk, ami abból áll, hogy ők verekednek a labdáért, én meg röhögök rajtuk.
- Aha, az biztos jó… - motyogtam.
- Akkor hamarosan. – felnevetett valamin, és lerakta.
Felsóhajtva dobtam vissza a telefont az ágyamra, majd megszárítottam a hajam, kifésültem, és egy copfba kötöttem. Felvettem egy farmer, szaggatott sortot, meg egy fekete hátul kivágott felsőt.
Elraktam a telefonom, és a cigim, majd mikor meghallottam, hogy valaki fékez a ház előtt, a kocsihoz rohantam.
- Szia PiroSSZka! – Syn intett, hogy szálljak be mellé, én pedig bevágódtam az anyós ülésre.
- Hol vannak Jimmyék? – kérdeztem, és nem néztem rá.
- A bárnál várnak minket. – mondta, és elindultunk. – Rev mondta, hogy haragszol rám.
- Mert egy szemét vagy. – jelentettem ki, és szúrósan pislogtam.
- Pont ezt mondta az a szőke csaj tegnap! – nevetett fel Brian. – Ne haragudj! – kiskutya szemekkel nézett mikor megállt az egyik parkolóhelyen.
Elmosolyodtam és megráztam a fejem. Kiszálltam a kocsiból, és elindultam. Syn mellém ért, és átölelt. Átkaroltam a nyakát, ő pedig újra felnevetett.
- Csak te akadhatsz ki ezen is. – csóválta meg a fejét, és a bár felé indultunk.
Elfintorodtam, majd beléptünk a bárba. Megkerestük az asztalt ahol Jimmyék voltak, és leültünk hozzájuk. Kértünk magunknak egy-egy vodkát, és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.
- Kíváncsi vagyok, hogy hogy sikerült Zacky tegnapi randija. – mondta Johnny. – Egyébként már 20perce késik.
- Zakcy mindig késik. – mosolyodtam el.
- Pedig mikor hívtam, akkor már állítólag elindult. – sóhajtott Matt, és egy újabb kört rendelt.
- A mi esténk viszont jó volt, igaz Hannah? – kacsintott Jimmy, mire felnevettem.
- Persze, és ebben segített az az üveg Jim Beam. – mondtam.
Johnny, Matt és Syn elkezdtek dumálni valami meccsről, én pedig a poharamat piszkáltam, és közben Briant néztem. Nevetett valamin, szemében vidámság csillogott.
- Minden rendben? – Rev megérintette a vállamat, én pedig felé fordítottam a fejem.
- Persze, csak… elbambultam.
- Vettem észre. – horkant fel. – Elhiszem, hogy ijesztő volt az a film, de azért aludhattál volna…
- Nem is féltem tőle! – védekeztem, és kiegyenesedtem.
- Aha, szóval az nem félés, ha bebújsz a hátam mögé, mint valami kiscica? – kérdezte vigyorogva, felhúzott szemöldökkel.
Kinyújtottam rá a nyelvem, és kortyoltam a vodkámból. A körülöttünk lévő embereket figyeltem. Voltak, akik ivóversenyt tartottak, akik szimplán csak röhögcséltek, akik biliárdoztak, vagy kártyáztak valamelyik sarokban.
- Sziasztok! – Zacky mintha a semmiből termett volna előttem. Leült mellém, és rögtön szólt az egyik pincércsajnak, hogy hozzon neki valamilyen piát.
- Szia Vengeance! – köszönt Syn, majd az újonnan jött sorba lekezelt mindenkivel, engem pedig fél karral átölelt. – Na, hogy sikerült a randid?
Zacky szélesen elmosolyodott. Tehát jól sikerült az estéje.
- Elvittem vacsorázni, és… - kezdte volna, de Jimmy közbe vágott.
- Állj, állj… - emelte fel a kezeit Rev. – Mennyit is késtél? Mert tudjuk, hogy mindenhonnan késel.
- Fél órát késtem, de csak is Hannah miatt! – mondta Zacky, és rám nézett.
- Persze, fogd csak rám! – fintorodtam el, és ittam a vodkámból.
- Szóóval, elmentünk vacsorázni, és jó sok mindent megtudtam róla. 3éve költözött LA – be Atlantából egy barátnőjével, katona akart lenni, de most fodrász és van egy saját üzlete, és Red Sox szurkoló.
- Ribanc… - horkantam fel.
- Csak mert nem Yankees szurkoló, még nem ribanc, PiroSSZka… - fintorodott el Zacky, és összeborzolta a hajamat. – Egyébként én is Red Soxos vagyok.
- De neked még elnézem… - rendeltem egy újabb kört, és unottan felsóhajtottam.
Zacky egész este arról a csajról beszélt, de engem csak untatott. Ott elvesztettem a fonalat, hogy Európáról kezdett valamit magyarázni.
Elvettem az asztal közepéről az itallapot, és azt nézegettem. Végül rendeltem egy bacardi limont, csak a változatosság kedvéért.
Míg a piámra vártam, körül néztem, se sehol se láttam, hogy nem szabad cigizni, ezért rágyújtottam.
- Fura, Abbey is volt ilyesmi karszalag… - hümmögött Zacky, Matt csuklóját nézve, mikor egy percnyi szünetet tartott a mesélésben.
Matt értetlenül nézett, és ivott a vodkájából. Majd megrántotta a vállát, és morgott valami véletlen egybeesésről.
- Elnézést hölgyem, de idebent nem dohányozhat. – szólított meg az a csaj, aki kihozta a piámat.
Bosszúsan sóhajtottam fel. A fiúk rám néztek, de én csak megrántottam a vállam, és felálltam. Kimentem a bár elé, és leültem a járda szélére. Az elhaladó autókat figyeltem, és közben szívtam a cigim.
Lehet, hogy le kéne szoknom róla… De úgy se fogok. Ahhoz túl nagy a csábítás.
- Szia, kislány! – Syn lehuppant mellém, és ő is rágyújtott.
- Hello. – biccentettem. – Zacky még mindig a csajról áradozik?
- Persze, hogy róla. – mosolyodott el Brian. – Ki másról?
- Hát rólad tuti nem. – vigyorodtam el.
Syn elfintorodott. Fázósan öleltem át magam, tudtam, hogy hozni kéne egy pulcsit. Utáltam, hogy ilyenkor, este általában fúj a szél. Synnak persze volt esze, és hozott magával egy dzsekit.
- Fázol? – kérdezte mikor rám pillantott.
- Egy kicsit… - szólásra nyitotta a száját, de közbe vágtam. – És nem fogok vissza menni, mert annyira nem érdekel, hogy Zacky egy Red Sox imádó csajról dumál.
- Makacs vagy, mondták már? – csóválta meg nevetve a fejét Syn.
- Párszor.
Brian sóhajtva nyomta el a cigijét. Levette magáról a bőrkabátját, és a vállamra terítette.
- Megfázol. – mondtam neki.
- Vagy te, vagy én. – mutatott rá Syn a lényegre. – Szóval olyan mindegy. Egyébként, én nem fázom.
- Fűt a szerelem mi? – vigyorodtam el újra, és rá kacsintottam.
- Persze. – bólintott komolyan. – Azt hiszem beleszerettem a tegnap esti szőke kurvába.
- Ha tényleg így lenne, már nem élnél. – fintorodtam el.
- Komolyan megölnéd azt, aki neked adta a kabátját?! – kérdezte felháborodottan Syn.
Felálltam, és elnyomtam a cigimet. Szorosabban fogtam magamon a dzsekit, és kifésültem a szememből a hajamat.
- Talán nem. – nevettem fel.
Ő is elmosolyodott, és mellém lépett.
- Gyere, talán már van más témájuk…
Visszasétáltunk a bárba, és leültünk az asztalhoz. Visszaadtam Synnek a kabátját, majd magam elé vettem a bacardimat.
- Szóval akkor nem is kosaraztatok. – nevetett Zacky. Igen, találtak más témát.
- Azt én inkább birkózásnak mondtam volna. – kapcsolódott be a beszélgetésbe Syn. – Még videot is csináltam.
Ezután, a telefonján megmutatta, hogy Jimmy és Johnny hogyan nyúzzák egymást. Az eleje úgy indult, hogy egyszerre vetődtek a labdáért, de azt hamar elfelejtették, és inkább verekedni kezdtek. Nevetve néztük végig, majd mikor vége lett, újabb kört rendeltünk.
- Éhes vagyok. – jelentettem ki.
- Nem csak te. – sóhajtott fel Johnny. – Valaki hozzon valami kaját, mert, ahogy látom, itt olyat nem adnak.
- De, adnak, csak nem 11kor. – húztam el a szám.
- Oké, akkor ki jön el velem abba az éjjel-nappali büfébe, ami a sarkon van? – állt fel Matt.
- Én megyek! – mondta Jimmy, és megitta az utolsó korty vodkáját. – Addig ti rendeljetek valami erőset. Még nem vagyok teljesen részeg.
- Én is megyek! – kiáltott fel Johnny, és a srácok után indult.
- Én meg megrendelem azokat a hű de erős piákat. – mondta Syn, és a pulthoz sétált.
Zackyvel kettesben maradtunk, és csendben ültünk. Igyekeztem nem gondolni a mardosó éhségre, ami gyötört, ezért megittam az utolsó korty bacardimat is, ami utólag elég rossz öltetnek tűnt, mert csak éhesebb lettem tőle.
- Miért utálod már most Abbeyt? – kérdezte Zacky. – Még csak nem is ismered.
Felnéztem rá, ő a fejét megtámasztotta a kezével, és vizslatóan pislogott rám. Halkan, és lágyan beszélt, hangjában egy cseppnyi vádaskodás, vagy düh sem volt, inkább csak értetlenség.
- Talán… Csak félek, hogy átver téged. – mondtam, és elfordítottam a fejem. – És aztán nekünk kell majd felkaparnunk téged a padlóról.
- Ne már Hannah! – sóhajtott fel Zacky. – Ne vicceld el!
Nem válaszoltam, csak összeszorítottam a számat. Közben megérkezett Brian, kezében egy tálcával, amin 6pohár tequila, és egy üveg whisky volt.
Pár perc elteltével a többiek is visszatértek, és hoztak mindenkinek egy-egy hamburgert. Nevetve ettük meg, és próbáltam nem figyelni arra, hogy Zacky folyamatosan engem néz. Mintha belém akarna látni…
Már egy óra is elmúlhatott, mikor ott hagytuk a bárt, és hazaindultunk.
- Hazavigyelek Hannah? – kérdezte Syn.
- Lécci. – pislogtam rá kiskutya szemekkel.
Elköszöntünk a többiektől, majd a kocsijához mentünk. Az út alatt nem beszélgettünk, egy hullának éreztem magam. Fejemet hátra döntöttem, és lehunytam a szemem.
Arra keltem fel, hogy Syn a karjaiban vagyok, hogy a fejem a vállának van döntve, és hogy épp kinyílik az ajtó.
- Syn? – kérdeztem álmosan.
- Itt vagyok. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Letett az ágyamra, és betakargatott. Az oldalamra fordultam, a szemem nem nyitottam ki. El akart menni, de megfogtam a kezét, és visszahúztam.
- Várd meg, míg elalszok. – kértem halkan.
Brian felnevetett, de nem válaszolt. Leült az ágy szélére, és a hajamat simogatta. Lehajolt, és nyomott egy jó éjt puszit az arcomra.
- Jó éjt, Hannah. – mondta csendesen.
- Jó éjt, Brian… - válaszoltam, majd újra elaludtam.

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Biztos jó volt a "kosármeccs".XD
    Olyan aranyos ez a Zacky, bááh.^^
    Azért remélem, hogy Hannah és Abbey kijönnek majd egymással. :D
    Nagyon tetszett!*-*
    Puszszii
    Bonnie

    VálaszTörlés