Köszönet

Új fejlécünk lett mint láthatjátok, amit drága Pletyusunknak köszönhetünk! ^^
Ezer hála érte! Imádunk! ^^♥

The Reverend will Neverend

Rev emlékére készült fanmade videó magyarok által. Fantasztikus lett! ((: 

2. fejezet - Lilimooo

A bár füstös volt, a zene pedig ordított. A srácokkal a pult közelében álltunk és röhögtünk… mindenen. Valószínűleg a második pohár felesnél járhattunk, mikor megragadtam Rev karját – ugyanis ő állt mellettem – és a táncoló tömegbe húztam.
- Hannah! – kiáltotta röhögve Rev, de követett engem.
Nevetve ’ rángatóztunk ’ a ritmusra és próbáltunk nem neki menni senkinek. Pár perc múlva Matt, Christ és Syn is hatalmas vigyorral a képükön jelentek meg mellettünk.
- Hol van Zacky? – kiabáltam Syn-nak, mivel ő táncolt előttem. A srác fejével a pult felé bökött, ahol Zacky ült és egy… lányra mosolygott.
- Syn… - a vállába kapaszkodtam, míg ő átfogta a derekamat. – Ki az a csaj?
Brian hátra nézett, majd megrántotta a vállát.
- Zacky biztos megint csajozik… - mondta mosolyogva.
A számnak vége lett, és mi elengedtük egymást.
Zacky nem egy menetre akarta azt a lányt. Láttam rajta, hiszen még a csábító mosolya visszafogottabb változatát vetette be.

- Srácok, nem megyünk más hová? – Christ Reven támaszkodott, kezében egy piával töltött pohár. – Kezd unalmas lenni…
- Oké… - bólintottam, és leraktam az én, meg Syn poharát a mellettünk lévő asztalra. – De valaki szóljon Zack-nek.
- Hé! Zachary! – Zacky hátra fordult Syn kiabálására. – Megyünk tovább! Gyere! – Zack biccentett, majd visszafordult a csajhoz.
Beszéltek valamit, miközben én türelmetlenül toporogtam.
- Zack gyerünk már! – Syn látta a kissé nevetséges viselkedésemet, ezért sietette a srácot, aki még babrált valamit a telefonjával – vagy a csaj nyomkodta az a telefont? – nem láttam tisztán.
Végül is sikerült kijutnunk a bárból, és egy kivilágított, már-már kihalt utca részen sétálgattunk. (Persze közben valakinek sikerült szereznie sört, de hogy honnan, azt nem láttam.)
Rágyújtottam a cigimre, és hatalmas füstfelhőket fújva röhögtem a többiekkel Rev és Christ őrült viselkedésén.
Elkezdtek énekelni az utcán, amihez Matt és Brian is csatlakozott, majd egymás vállát átkarolva sétáltak. A házak ablakából sokan kinéztek, voltak, akik mosolyogtak a srácok részegségén, voltak, akik káromkodva küldték el őket melegebb éghajlatra.
Az utcán nem csak mi voltunk jó hangulatban, több társasággal is találkoztunk, bár ők már szerintem a sárga földig itták magukat (csoda, hogy tudnak járni.)
Zacky és én mögöttük mentünk és szakadtunk a röhögéstől. Mindkettőnk kezében ott volt egy-egy sörös üveg, amiben már csak félig volt a pia.
- Szóval…– ittam belőle, majd halvány mosollyal az arcomon néztem Zack-re. – Ki volt az a csaj?
- Milyen csaj? – vagy tényleg részeg és már elfelejtette, vagy csak az agyamat húzza.
- Az, aki miatt nem akartál eljönni abból rohadt bárból. – arcomról eltűnt a mosoly, és inkább ittam a sörömből.
- Nem ismered. – és ezzel lezártnak tekintette az ügyet, mivel csatlakozott a srácokhoz, és ő is énekelni kezdett.
Bosszúsan lépkedtem mögöttük, majd a kiürült üvegemet az út szélén álló kukába dobtam. Nem voltam részeg. Amit most sajnáltam, mert már reggel is úgy keltem, hogy este berúgok. Hát nem jött össze…
- Gyere Hannah! – Syn szólt, és intett nekem. Mellé léptem, és hagytam, hogy belém karoljon.
Tovább énekeltek valami számomra ismeretlen dalt, miközben röhögtek. Én csak mosolyogtam a hülyeségükön.
- Srácok, szomjas vagyok! – kiáltottam el magam hirtelen.
Egyszerre álltak meg és némultak el. Körbe néztünk, hogy hol lehet valami bár vagy kocsma. Sehol se láttunk semmi ilyesmit, de legalább tudtuk hol vagyunk.
A közelben hangos zenét hallottunk, ezért arra vettük az irányt. Hamar megtaláltuk azt a bárt, és elfoglaltuk az egyik bokszot, majd röhögve piáltunk.

Másnap reggel 11-kor, enyhe fejfájással ébredtem. Halványan rémlett, hogy sikerült taxit fognunk, és úgy haza jutni.
Nagyot nyújtóztam, majd egy ásítás kíséretében felkaptam a köntösöm, és kimentem a konyhába. A telefonom az asztalon volt, és pityegett. Miközben felraktam főni a kávét, megnéztem. 2 SMS-em jött, az egyik Syn-tól, a másik pedig Rev-től. Mindketten azt akarták tudni, hogy hol és mikor találkozunk.
Megfőtt a kávém és kiöntöttem egy bögrébe. Raktam bele cukrot, majd találomra írtam nekik egy időpontot és hogy hozzám jöjjenek. Megittam a reggeli koffein adagomat, majd a fürdőbe mentem és fogat-arcot mostam. Utána kifésültem a félhosszú vörös hajamat és felkaptam egy farmer sortot meg egy sima, fekete trikót. Felkaptam a tornacipőm, majd magamhoz vettem a táskám és a napszemüvegem.
Mivel a fiúkat 3 utánra hívtam, bőven volt még időm. Elmentem sétálni, majd délben vettem egy hot dogot és a parkban leültem egy padra. Miután megettem, a szalvétát kidobtam a kukába és elindultam az úgynevezett munkahelyem felé, ami egy tetováló szalon volt. Mára nem volt senki bejelentkezve hozzám és amúgy is csak fél állásban dolgozom ott, de szerettem nézni, ahogy mások tetoválnak.
Fütyörészve léptem be az üzletbe.
- Szia Hannah! – köszönt Diana a pult mögül. – Hogy hogy itt?
- Szia! – levettem a napszemüvegem és a táskámba raktam. – Bejöttem megnézni, hogy mit csinálsz. – vigyorogtam.
- Várom, hogy a kliensem megérkezzen. – az egyébként mindig jókedvű lány most bosszús volt. – Már egy fél órája itt kéne lennie.
Lehuppantam a fekete bőr kanapéra, és hátra dőltem. Diana leült mellém és villámló szemekkel nézte az ajtót. Karján egy furcsa virág tekeredett végig, és a vállánál kivirágzott. Én is viseltem tetoválást; a jobb vállamon egy csillag volt. Többet akartam, de valahogy még nem tudtam dönteni, hogy milyet csináltassak.
Míg Diana dühösen fujtatott, én a falakat bámultam.
Az egész helyiség pirosra volt festve, és a falon mindenféle kép lógott. Persze az össze rajz vagy elkészült tetkóról készült. Volt olyan is, amit én készítettem. Arra voltam a legbüszkébb.
Egy kereszt volt, amin egy fekete rózsa futott fel.
Az ajtó kinyílt és a fölé akasztott kis csengő megszólalt.
- Végre! – sóhajtott fel Diana és átterelte a csajt a másik szobába, miközben megfordította az ajtón a ’ nyitva ’ táblát a ’ zárva ’- ra
Utánuk mentem és figyeltem, ahogyan Diana egy törött szívet tetovál a lány vállára. Aprólékosan ki volt dolgozva, Diana mindig is ügyesen csinálta ezt. Figyelmesen, minden apró kis vonásra perceket szánt, tökéletesre akarta.
Próbáltam ellesni néhány taktikát, amit majd a saját klienseimnél bevethetek.
A nagy figyelésből a telefonom kattogása szakított ki. Rev írt egy üzenetet, hogy fél óra múlva indulnak.
Sietve elköszöntem hát Dianától meg a csajtól és hazaindultam. Útközben megálltam egy kis boltban, vettem piát meg chipset és gyorsított tempóban sétáltam otthonom felé.
Hazaérve kiraktam az összes megtalált alkoholt és rágcsát, majd valamennyire összepakoltam, hogy még se a rendetlenségre lépjenek be.
Épp kész lettem, mikor benyitottak. Persze hogy nem csöngettek… Minek is van az?!
- Hello kislány! – köszönt Matt és játékosan összeborzolta a hajamat. Kezében egy karton sör volt, amit rögtön a konyhába vitt.
- Sziasztok! – köszöntem fintorogva, majd miután mindenki megölelt ledobták magukat az én kanapémra és harcot vívva az én távirányítómért bekapcsolták az én tévémet.
Fintorogva mentem Matt után a konyhába, aki segített behozni a kaját és piát a nappaliba.
- Látjátok? – mutattam a srácra. – Ő segít nekem, és nem itt döglődik, mint ti.
- Szeretünk Hannah, de meccs van. – Syn kiskutya szemekkel nézett rám pár másodpercig majd figyelmét újra lekötötte valami meccs.
Sóhajtva, de mosolyogva akartam lelökdösni Brian lábát az én asztalomról, de nem hagyta, helyette inkább az ölébe rántott.
- Hé! – kiáltottam, mikor megéreztem, hogy valaki húzni kezd lefelé, majd Syn vigyorgó képével találtam szembe magam.
Ezután kényelmesen elhelyezkedtem rajta, fejemet pedig a vállára hajtottam. A kosármeccs egyáltalán nem kötötte le. Nem is igazán figyeltem, inkább az egyik ablakon bámultam kifelé. Csak akkor észleltem fel, mikor a srácok felkiáltottak, és őrjöngve örültek, hogy a kedvenc csapatuk nyert. Szinte kiesetem Syn öléből, annyira ugrált.
Jimmy felállt, kiment a konyhába, majd pár perc múlva egy hatalmas tál popcornnal jött vissza. Mi közben szétosztottunk pár sört és én kimásztam Syn öléből és mellé ültem, majd röhögve nyújtózkodtunk Rev felé a kukoricáért.
- Ezt csak azt kapja, aki megérdemli! – vigyorgott, majd belemarkolt és jóízűen megette. – Vagy az, akinek van egy jó indoka. – itt elfintorodott.
- Itt lakom! – nevettem fel. Jimmy rám kacsintott, majd felém dobott egy marékkal, ami persze szerte szétszóródott a szobába.
Ezután, mindenki Jimmy-re ugrott, hogy elvegye, illetve hogy megdobáljuk egymást kukoricával. A nagy ’ csata ’ következménye az lett, hogy Rev hátra borult az én fotelommal, magával rántva Zacky-t és Mattet, Christ pedig utánuk vetődött, amiből hatalmas birkózás kerekedett.
Syn és én pedig már könnyeztünk a röhögéstől. A srácok hallották ezt, ezért pár másodpercnyi szünetet tartva, megdobáltak minket kukoricával.
Mi pedig a kanapé mögé másztunk, és ott nevettünk tovább, de annyira, hogy a hasam megfájdult. Fejemet neki döntöttem a bútor hátuljának, és Brian is így tett, miközben röhögött. Én meg csak halványan mosolyogtam, majd kifújtam a levegőt.
A fejünk nagyon közel volt egymáshoz, már-már összeért. Syn már csak mosolygott, ahogy egymás szemébe néztünk. Szívverésem a húszszorosára gyorsult, gyomromban éreztem azokat a bizonyos pillangókat. A fejemet pedig gyorsan rántottam el.
- Srácok, elmúlt a veszély! – hallottuk meg Zacky röhögését.
Syn intett a fejével, hogy bújjunk elő. Visszamásztunk a kanapéra, majd szétnéztünk. Szinte mindenhol kukorica maradványok voltak.
- Na, ezt én nem takarítom fel! – mondtam, és mosolyogva néztem a négy srácra. – Tudjátok, hogy hol a seprű.
Azzal felkaptam a sörömet, és meghúztam. Akaratlanul is elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha Zack nem szól nekünk. Vajon történt volna valami, ha nem rántom el a fejem?
A fiúk egész jól összetakarítottak, majd fogtak egy-egy sört és visszaültek a helyükre. Beszélgettünk és hülyéskedtünk, közben pedig zenét hallgattunk. Amikor megéheztünk Matt rendelt egy extra nagy pizzát, amit félóra várakozás után meg is kaptunk.
A srácok hajnali egy körül mentek el, és hagyták, hogy lefeküdjek.
- Nem alszotok itt? – kérdeztem, mikor szedelőzködni kezdtek. – Nem szeretem, ha így vezettek.
- Hannah, egy lélek sincs az utcán! – Rev mosolyogva ölelt, majd puszilt meg.
A többiek is elköszöntek, majd leléptek, én pedig egyből beestem az ágyamba. Még arra se pazaroltam az időmet, hogy pizsamát vegyek. Egyszerűen csak lehunytam a szemem.
Mindig is úgy barátkoztam fiúkkal, hogy egyikükbe se fogok menthetetlenül beleszeretni. Csak barátként, testvérként tekinteni rájuk. Eddig sikerült is, és nem most akarom ezt megszakítani.
Körülbelül egy órán át forgolódtam az ágyamban, mikor nem bírtam tovább. Kimentem a fürdőbe, és inkább lezuhanyoztam, hátha az altató hatással lesz rám. Hajat is mostam, de nem éreztem olyan sok változást. Egy törölközőbe csavartam magam, és lefeküdtem az ágyra.
Sikerült egy félóra sötétség bámulás után elaludnom.

1. fejezet - . xLenorax

Ahogy Aliciaval ültünk a bárban és nézelődtünk meg pillantottam egy srácot. Fehér ing volt rajta egy fekete farmerrel. Sötét volt a haja és az ajkai… az alsó ajka telt volt és két piercing volt benne, a haja gondosan beállítva csak elől volt felzselézve és iszonyat jól állt neki. Teljesen elkalandoztam a testén. A könyökéig feltűrt ingujjai alól kilátszottak a tetoválásai. Megnéztem az ujjait, azokon is volt tetoválás és szerencsére semmi gyűrű, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs barátnője, de felesége biztosan nincs szóval… Az inge a mellkasánál ki volt gombolva és ott is volt egy tetoválás, de nem láttam rendesen. A szemöldöke szépen ívelt volt, és azok a szemek, magukkal ragadtak bár nem néztek felém, de beléjük estem. Egy wishkys poharat tartott és a haverjaival dumált és mikor egy viccen elmosolyodott, úristen azt hittem ott olvadok le a székről.

- Abbey!- hallottam barátnőm hangját, de nem törődtem vele máshol jártam.- Abbey! Abigel!- oldalba bökött.
- Mi van?- néztem rá.
- Úgy ülsz itt, mint aki szerelembe esett. Kit látsz?- kajánul elmosolyodott és felhúzta a szemöldökét.
- Ott- mutattam a srác felé.- Hát nem tökély?
- Hmm… nem rossz, de a másik csávó jobban néz ki.
- Melyik?
- Az a nagyon felzselézett hajú bőrdzsekiben.
- Ohh hát Ő is jó, de a másik- sóhajtottam egyet.
- Menjünk oda!
- Mi? Dehogy is! Az tök gáz.
- Miért? Majd kitalálunk valamit.
- És mit? Elfogyott a pénzünk nem hívnátok meg valamire?- mondtam gúnyosan.
- Na, ez például tök jó ötlet.
- Jól van, álljál le.
- De így sose lesz pasid.
- Felénk se néz! Meg amúgy is miért jönnék be neki?
- Ne kezd megint! Szép vagy, jó az alakod és ráadásul ma különösen szép vagy. És! Egy kibaszott jó ruha van rajtad.
- Köszi, kedves vagy, de akkor is- újra a srác felé néztem.- Basszus, ha kiderül, hogy úszótestalkata van…
- Ezt egy féleképpen tudjuk kideríteni- mosolygott.
- Mondom, hogy nem fogok oda menni Al! Max… úgyis nem mesze a bárpulttól állnak arra felé megyek… hátha rám néz vagy valami.
- Na, tessék! De egyedül mész.
- Csak el ne essek.
- Na, menj már- lökdösött a barátnőm.
- Jól van- lehajtottam a maradék martinim és megigazítottam a ruhám.

Felálltam és dobogó szívvel indultam a bárpult felé még egy martiniért, vagy lehet, hogy wishky lesz belőle esetleg valami koktél. Na, jó le kell nyugodnom. Maga biztos léptekkel haladtam előre és megpróbáltam nem a srácra nézni, de képtelen voltam megállni mikor már csak pár lépésre voltam tőlük. Csak egy röpke pillantást akartam vetni rá, de pont akkor nézett rám mikor én is rá. A zöld szemek egyből rabul ejtettek, pár lépés után sikerült észbe kapnom és elfordítottam a tekintettem. Megálltam a pultnál és rendeltem egy wishkyt jéggel. Megállt mellettem valaki.

- Még egy wishkyt- mondta, kicsit idegesen topogtam a lábammal, a szemem sarkából láttam, hogy az a valaki arccal felém fordul.- Helló- köszönt, oda néztem és a szívem, majd kiugrott a helyéről, mosolygott és csak rám.
- Helló- köszöntem mosolyogva.
- Mi újság?- elém rakták az italom, basszus martinit kellett volna, kérjek.
- Köszönöm- mondtam a pultosnak.- Semmi különös- fordultam vissza a sráchoz.- Veled?
- Csak iszogatom a barátaimmal. És te? Egyedül?
- Ohh nem egy barátnőmmel vagyok itt.
- És, hogy hívnak?
- Abigel, de az Abbeyt jobban szeretem.
- Én Zacky vagyok- nyújtott kezet.
- Örülök- kezet fogtunk.
- És sokszor szoktatok ide járni Abbey?
- Igazából én most vagyok itt először.
- És hogy tetszik a hely?
- A tiéd? Mert akkor nem fikázom- mosolyogtam.
- Nem, dehogy is- nevetett istenem az a mosoly, az a nevetés.- Csak az egyik kedvenc helyem, gondoltam megkérdezem.
- Hát egész kis hangulatos, jó a zene is szóval- megrántottam a vállam.
- Akkor tetszik?
- Tetszik- bólintottam, és nem csak a hely tetszik, mondtam magamban.
- Hé! Zachary!- Zacky hátra fordult.- Megyünk tovább! Gyere!- visszafordult hozzám.
- Zachary a teljes neved?- kuncogtam.
- Talán viccesnek találod?- mosolygott.
- Nem csak kicsit furcsa név- mosolyogtam.
- Zack gyerünk már!- hallottuk újra.
- Megadod a számod?
- Meg persze-, elővette a telefonját, kivettem a kezéből és bepötyögtem a számom.- Tessék-, adtam vissza neki.
- Köszi-, megfogta az italát és lehajtotta.- Akkor majd hívlak- hozzám hajolt és nyomott egy puszit az arcomra.- Szia-, elbűvölően mosolygott.
- Szia-, elbűvölten mosolyogtam.

Ahogy távolabb ért megfogtam a poharam és elindultam vissza Alhoz. Próbáltam nem összeesni az izgalomtól. Tátott szájjal ültem vissza az asztalhoz.

- Azt a jó büdös kurva életbe!- mondta Al, ránéztem.- Kurvára bejöttél neki!- mosolygott.
- Azt mondod?- az ajkamba haraptam.
- Mit írtál a telefonjába?- gúnyos volt a hangja.
- Jó oké. Bejöttem neki. De mi van, ha csak egy menetre kellek neki?
- Akkor nem most vitt volna?- felhúzta a szemöldökét.
- Oké jogos. Ahjj remélem hívni fog- lehúztam a wishkyt.- Ahh ez még mindig ugyan olyan borzalmasan szar.
- Az lehet, de finom.
- Igaz- nevettünk.

Reggel a tv zajára keltem, felültem az ágyamban. Al ült az ágyam előtt és a tv-t bámulta. Megfogtam az egyik párnám és hozzá vágtam. Egyből vette a célzást és lejjebb húzta a tv-t. Nem értem miért alszik folyton itt, ha elmegyünk egy bárba… Ez már a második napja volt, hogy elmentünk bulizni. Visszadőltem a párnámra és a fejemre húztam a takarót. Visszagondoltam a tegnapelőtti srácra, elmosolyodtam és az ajkamba haraptam. Annyira szerettem volna… Akartam! Hogy felhívjon. Nagyon helyes és még vicces is és a mosolya úristen teljesen belezúgtam. Lerántottam magamról a takarót és bementem a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam és magamra kaptam egy világos farmer sortot és egy rövid lenge pólót, amiből kint volt a hasam és a Red Sox felírat díszelgett rajta. Összefogtam a hajam és visszamentem a szobámba. Al még mindig a tv-t bámulta, de már átkapcsolta a zenecsatornára. Leültem mellé és vele néztem. Váltott a zene és az egyik kedvenc együttesem számát rakták be, bár annyira nem vagyok odaértük, de ezt a számukat kifejezetten szerettem, olyan Queen-esre sikerült, ami csak plusz pont.

- Ezt még mindig játsszák?- bámultam a tv-t.
- A My Chem jó banda szóval…
- De akkor is ez már tavalyi szám.
- A Welcome to the Balck Parade király!- kiáltott közben hülye fejet vágott, nevettem.- Dolgozol ma?- újra a tv felé fordult.
- Van egy festésem és Neil jön egy vágásra. Szóval, ja.
- Hát, de rossz neked- önelégült mosoly ült ki az arcára.
- Bocs, hogy nekem saját vállalkozásom van és hétvégén is munkám van, nem egy úgy, mint te, aki egy újság kiadó cégnél végzel csicska hopp munkát- gonoszan mosolyogtam.
- Héé!- rám nézett.- Nem vagyok csicska, csak asszisztens- büszkén kihúzta magát,- még hozzá a főszerkesztőé szóval befoghatod.
- Jól van- felálltam és elindultam a konyha felé.- Kérsz valami reggelit?
- Köszi, nem már ettem.
- Ohh bocs.

Kimentem a konyhába és csináltam magamnak valami reggeli félét. Leültem az asztalhoz és szépen kényelmesen befalatoztam. Még volt egy órám az első vendégig szóval ráértem. Visszamentem Aliciahoz és beszélgettünk egy ideig majd tovább állt. Kicsit rendet pakoltam a lakásban, majd fogtam a táskám és belebújtam a tornacipőmbe és kocsival elindultam a fodrászatomhoz. Leparkoltam és kinyitottam az üzletet. Kicsit itt is össze és szétpakoltam a cuccokat, bekapcsoltam a rádiót, majd leültem a pult mögötti székre és ábrándozni kezdtem a srácról. Az ajtó nyitódása zavart fel, Lexi jött be az ajtón, már vagy két éve ide jár hozzám hajat festetni.

- Szia-, köszönt.
- Szia, ülj le nyugodtan egy perc és összekeverem a festéket.
- Rendben.

Elővettem a festéshez szükséges dolgokat, összekevertem és már kezdtem is neki. Közben beszélgettünk. Mikor végeztem vele, pár percre bezártam, szükségét éreztem egy kávénak. Elmentem a legközelebbi Starbucks-ba, vettem egy kávét és leültem az egyik asztalhoz a sarokba. Figyeltem az embereket, közben a telefonomat is figyeltem hátha megszólal végre. Négy óra volt mikor úgy döntöttem ideje visszamenni, már álltam volna fel, de megpillantottam egy srácot. Magas volt, izmos, ujjatlan póló volt rajta és a karja tele volt tetoválva, egy Ray Ban Aviator napszemüveget viselt, pont olyat, mint az enyém. Nagyon ismerős volt valahonnan, de nem jutott eszembe. Végül fogtam magam és felálltam elindultam a kijárat felé, újra elmerültem a gondolataimban és nem figyeltem előre és persze neki mentem valakinek. Persze nem is én lennék, ha ez nem történt volna meg. Valami meleget éreztem a mellkasomon, fantasztikus leöntött kávéval.

- Úristen ne haragudj véletlen volt- egy mély hang szólalt meg előttem, felnéztem és a fehér pólós srác volt előttem.
- Semmi baj…- végig néztem magamon, még a hasamon is folyt le a kávé, oda a kedvenc Red Sox pólóm.
- Tényleg sajnálom.
- Nincs semmi baj- fogtam egy szalvétát és letöröltem magam.
- Valahogy jóvá tudnám tenni? Mondjuk, fizetek neked egy kávét.
- Nem szükséges tényleg. De bocsi most sietnem kell, vár a munka- azzal kikerültem és megrohamoztam az ajtót.

Beültem a kocsiba és elővettem pár zsebit, végig nyomkodtam a pólómon, hogy azért valamennyire még is csak kijöjjön a kávé. Kopogtak az ablakon én meg ugrottam egyet ijedtembe, az ablak felé néztem. Az a srác nézett be, rajta aki leöntött, letekertem az ablakot.

- Tényleg nagyon sajnálom, szeretném, ha elfogadnád- felém nyújtott egy kávét és egy rózsaszín cukor mázas fánkot.
- Ohh hát…
- Kérlek.
- Oké… de a fánkot nem kérem, nem ehetek ilyeneket.
- Hogyhogy? Fogyózol?- mosolygott.
- Nem… igazából csak nem nagyon vagyok oda értük.
- Nem baj azért én oda adom.
- Hát legyen- sóhajtottam, elvettem tőle a kávét és a fánkot.- De most tényleg mennem kell, szia.
- Szia…- félre állt én meg beindítottam a kocsit és a szélvédőn ki bámulva hagytam el a parkolót.

Az egyik pirosnál gyorsan elővettem a táskámból egy cigit és rágyújtottam. Lehúztam az ablakot, hogy kimenjen a füst. Kicsit felidegesített ez a srác, jó aranyos volt, kedves volt tőle, hogy ki akart engesztelni, de akkor is. Idegel ha valaki ennyire nyomul. Leparkoltam az üzlet előtt. A bejárat felé néztem Neil már ott várt, mosolygott közben szívta a cigijét. Kiszálltam a kocsimból és elindultam felé.

- Drágám, ha kávé foltos pólóban nyomod egy pasinak se fogsz bejönni- elnyomta a cigijét.
- Ne is mond…- kinyitottam az ajtót és bementünk.- Csak egészségügyi vágás lesz igaz?
- Ühüm-, leült a hajmosóhoz.- Na de mi is történt veled?
- Elmentem egy kávézóba- elkezdtem mosni a haját,- és volt ott egy srác, aki nagyon ismerős volt valahonnan, aztán elindultam a kijárathoz és nem figyeltem és neki mentem a srácnak és szépen rám borította a kávéját. Bocsánatot kért persze és venni akart nekem egy kávét, de mondtam, hogy nem kell, kimentem és beültem a kocsimba, megpróbáltam valamennyire felitatni a kávét, mikor bekopogott az ablakon, gyere, ülj át- felállt és átült a másik székbe.- Megint elkezdte, hogy mennyire sajnálja, aranyos volt csak nagyon rámenős és végül elfogadtam a kávét meg a fánkot.
- Fánkot is kaptál?- csillant fel a szeme, felnevettem.
- Igen, ha kell még meg van, ha végeztem szívesen oda adom.
- Köszi, de vigyáznom kell az alakomra, nem akarom, hogy Willnek elmenjen tőlem a kedve.
- Jaj, ugyan egy fánktól nem lesz semmi bajod! Rózsaszín- mosolyogtam.
- Ahjj direkt csinálod!
- Nem csak nem eszek ilyeneket tudod.
- Hát jó, ha ennyire akarod- mosolygott.
- De a legrosszabb, hogy oda a kedvenc Red Sox-os pólóm… Remélem, kijön a mosással.
- Ha nem akkor keresek neked egy újat.
- Édes vagy, köszönöm.

Befejeztem a vágást, beszárítottam a haját és leültünk beszélgetni, közben oda adtam neki a fánkot, amit jó ízűen majszolgatott. Olyan édes volt mikor evett, mint egy kis gyerek, aki két hete nem kapott semmi kaját.

- Mesélj volt valami tegnap este meg előtte a bárokban?
- Találkoztam egy iszonyat dögös pasival! Olyan szép mosolya volt és azok a zöld szemek- újra olvadozni kezdtem, ahogy visszagondoltam rá.
- Hogy nézett ki?- felcsillant a szeme.
- Magas volt, bár annyira azért nem, de nálam magasabb. Sötét haja volt, amit csak elől zselézett fel. Volt egy csomó tetkója, és két piercing a szájában, és a mosolya… a mosolya egyszerűen meghalok, tőle olyan édesen mosolyog.
- És mi volt?
- Hát messziről csodáltam először aztán Al unszolásának hála elmentem a bárpult felé, hogy pont mellette haladjak el. Találkozott a tekintetünk…
- Várj! Te néztél el először vagy Ő?
- Én…
- Oké folytasd!
- Aztán kértem egy wishkyt és mellém jött, rám köszönt, beszélgettünk aztán hívták a haverjai, hogy mennek tovább, elkérte a számom aztán mikor búcsúzott el megpuszilt- sóhajtottam egyet és boldogan mosolyogtam.
- Juj és milyen volt? Puha volt az ajka?
- Igen és annyira, úristen szavakkal le se tudom írni!
- Hát drágám, Te fülig belezúgtál ebbe a srácba, amúgy, hogy hívják?
- Zacky.
- És mi a vezeték neve?
- Hát azt nem mondta… de én se mondtam szóval…
- Akkor gondolom tegnap is és ma is egész nap a hívását várod.
- Hát igen, de eddig semmi.
- Én három napot vártam mire Will felhívott.
- Nem akarok három napot várni!
- Jaj, ne legyél türelmetlen- megszólalt a telefonom, Neil-re néztem és elmosolyodtam.- Lehet, hogy?
- Ha nem nézed, meg nem tudod meg- mosolygott, a telefonomért nyúltam, ismeretlen szám, felvettem.
- Igen?- szóltam bele, egy másodpercig csönd volt a vonal másik végén.
- Szia, Zacky vagyok, múltkor találkoztunk egy bárban.
- Ohh igen, szia-, Neil mutatta, hogy hangosítsam ki, gyorsan meg is tettem.
- Hogy vagy?
- Meg vagyok és te?- a szívem ezerrel vert a kezem meg remegett.
- Én is- újabb rövid csönd.
- Azért hívtalak, hogy nem lenne-e kedved találkozni valamikor?
- Mikor?- intettem Neilnek, hogy adja oda a határidőnaplóm, gyorsan oda is adta.
- Mondjuk… szerda hat óra?- gyorsan a szerdához lapoztam, basszus pont van egy időpontom ötkor.
- Öhh… nem lehetne hét óra? Mert előtte van egy kis dolgom, amit nem tudok elhalasztani.
- De persze jó az is. Akkor hétkor, mondjunk, találkozzunk a bevásárló központ előtt?
- Hát én Los Angelesben lakom szóval így a bevásárló központ tágfogalom.
- Akkor, hogyhogy tegnap Huntington Beach-en voltál?
- Hát mivel nincs messze LA-től, meg mondtam is, hogy először vagyok ott. A barátnőm volt már ott párszor és mondta, hogy jó hely így hát elmentünk.
- Ohh értem, hát akkor, ha megadod a címed elmegyek érted.
- Rendben- Neil véletlenül leverte az egyik hajsprét, ahogy visszarakta a határidőnaplóm.
- Baszd meg bocsi…- mondta halkan, megráztam a fejem.
- Minden rendben?- kérdezte Zacky.
- Igen persze, csak leesett egy hajspré- gyorsan elmondtam neki a címem.
- Jól van. Akkor szerdán.
- Igen- mosolyogtam.
- Akkor… szia.
- Szia-, kinyomtam.- Úristen!- sikítottam és felpattantam a székből, elkezdtem ugrálni.- Randira hívott- megfogtam Neil kezét és együtt ugráltunk.
- Na, jó elég lesz- abba hagyta az ugrálást és mosolygott.
- Igazad van, nem viselkedhetek úgy, mint egy 16 éves.
- Kedden átmegyünk hozzád Aliciaval és kiválasztjuk a ruhádat!- mosolygott.
- Ahjj annyira boldog vagyok- magamhoz szorítottam.

Amint haza értem bedobtam egy mosást a pólómmal együtt, bekapcsoltam a rádiót és hangosra vettem, nem érdekeltek a szomszédok. A mosógép előtt ültem és az Agnes Ceciliat olvastam már vagy ezredére, közben magamban imádkoztam, hogy kijöjjön a kávé folt kedvenc pólómból. Mikor végzet a mosógép első dolgom volt, hogy kivettem a pólóm és alaposan átvizsgáltam. Semmi! Istenem, de boldog voltam! Este boldogan feküdtem le az ágyamba és újra Zackyről ábrándoztam.

Betekintés

Most egy rövid kis betekintést nyerhetsz két lány fangirlmódjának bekapcsolása által létre jött történetbe, ahol szerelem, veszekedés és izgalom vár. Nos akkor lássuk miről is fog szólni ez a kis fanfic:

Abbey a Los Angelesi lány betér egy Huntington Beach-i bárba, ahol megismerkedik egy kedves, aranyos, helyes sráccal. Pár randi után összejönnek és boldogan telnek napjaik, de persze azért nem minden felhőtlen a lány életében.
Hannah tőzsgyökeres Huntington Beach-i, itt vannak a barátai, itt van az élete. Boldog, hisz mindene meg van, amit csak akart. De az érzései zavarosak, és nem tudja, hogy képes-e elválasztani a barátságot a szerelemtől.

Heyho!

Helloszia!
Üdv. Lilimooo és . xLenorax(azazén^^) közös blogján.
Nem rég jött egy remek ötlet, hogy közösen írunk egy Avenged Sevenfold fanficet, az egész lényegében annyi lesz, hogy mindketten két különböző szereplő szemszögéből fogjuk írni a történetet. Ha sikerül mindent rendesen csinálni akkor felváltva fognak jönni a részek, tehát egyszer Lilimooo-é egyszer pedig az enyém vagy fordítva még nem tudjuk.
Nos hát nem sokára jön a bevezető(?), ismertető(?) ki minek hívja. Addig is puszi mindenki és enjoy!
Puszi . xLenorax