2. fejezet - Lilimooo

A bár füstös volt, a zene pedig ordított. A srácokkal a pult közelében álltunk és röhögtünk… mindenen. Valószínűleg a második pohár felesnél járhattunk, mikor megragadtam Rev karját – ugyanis ő állt mellettem – és a táncoló tömegbe húztam.
- Hannah! – kiáltotta röhögve Rev, de követett engem.
Nevetve ’ rángatóztunk ’ a ritmusra és próbáltunk nem neki menni senkinek. Pár perc múlva Matt, Christ és Syn is hatalmas vigyorral a képükön jelentek meg mellettünk.
- Hol van Zacky? – kiabáltam Syn-nak, mivel ő táncolt előttem. A srác fejével a pult felé bökött, ahol Zacky ült és egy… lányra mosolygott.
- Syn… - a vállába kapaszkodtam, míg ő átfogta a derekamat. – Ki az a csaj?
Brian hátra nézett, majd megrántotta a vállát.
- Zacky biztos megint csajozik… - mondta mosolyogva.
A számnak vége lett, és mi elengedtük egymást.
Zacky nem egy menetre akarta azt a lányt. Láttam rajta, hiszen még a csábító mosolya visszafogottabb változatát vetette be.

- Srácok, nem megyünk más hová? – Christ Reven támaszkodott, kezében egy piával töltött pohár. – Kezd unalmas lenni…
- Oké… - bólintottam, és leraktam az én, meg Syn poharát a mellettünk lévő asztalra. – De valaki szóljon Zack-nek.
- Hé! Zachary! – Zacky hátra fordult Syn kiabálására. – Megyünk tovább! Gyere! – Zack biccentett, majd visszafordult a csajhoz.
Beszéltek valamit, miközben én türelmetlenül toporogtam.
- Zack gyerünk már! – Syn látta a kissé nevetséges viselkedésemet, ezért sietette a srácot, aki még babrált valamit a telefonjával – vagy a csaj nyomkodta az a telefont? – nem láttam tisztán.
Végül is sikerült kijutnunk a bárból, és egy kivilágított, már-már kihalt utca részen sétálgattunk. (Persze közben valakinek sikerült szereznie sört, de hogy honnan, azt nem láttam.)
Rágyújtottam a cigimre, és hatalmas füstfelhőket fújva röhögtem a többiekkel Rev és Christ őrült viselkedésén.
Elkezdtek énekelni az utcán, amihez Matt és Brian is csatlakozott, majd egymás vállát átkarolva sétáltak. A házak ablakából sokan kinéztek, voltak, akik mosolyogtak a srácok részegségén, voltak, akik káromkodva küldték el őket melegebb éghajlatra.
Az utcán nem csak mi voltunk jó hangulatban, több társasággal is találkoztunk, bár ők már szerintem a sárga földig itták magukat (csoda, hogy tudnak járni.)
Zacky és én mögöttük mentünk és szakadtunk a röhögéstől. Mindkettőnk kezében ott volt egy-egy sörös üveg, amiben már csak félig volt a pia.
- Szóval…– ittam belőle, majd halvány mosollyal az arcomon néztem Zack-re. – Ki volt az a csaj?
- Milyen csaj? – vagy tényleg részeg és már elfelejtette, vagy csak az agyamat húzza.
- Az, aki miatt nem akartál eljönni abból rohadt bárból. – arcomról eltűnt a mosoly, és inkább ittam a sörömből.
- Nem ismered. – és ezzel lezártnak tekintette az ügyet, mivel csatlakozott a srácokhoz, és ő is énekelni kezdett.
Bosszúsan lépkedtem mögöttük, majd a kiürült üvegemet az út szélén álló kukába dobtam. Nem voltam részeg. Amit most sajnáltam, mert már reggel is úgy keltem, hogy este berúgok. Hát nem jött össze…
- Gyere Hannah! – Syn szólt, és intett nekem. Mellé léptem, és hagytam, hogy belém karoljon.
Tovább énekeltek valami számomra ismeretlen dalt, miközben röhögtek. Én csak mosolyogtam a hülyeségükön.
- Srácok, szomjas vagyok! – kiáltottam el magam hirtelen.
Egyszerre álltak meg és némultak el. Körbe néztünk, hogy hol lehet valami bár vagy kocsma. Sehol se láttunk semmi ilyesmit, de legalább tudtuk hol vagyunk.
A közelben hangos zenét hallottunk, ezért arra vettük az irányt. Hamar megtaláltuk azt a bárt, és elfoglaltuk az egyik bokszot, majd röhögve piáltunk.

Másnap reggel 11-kor, enyhe fejfájással ébredtem. Halványan rémlett, hogy sikerült taxit fognunk, és úgy haza jutni.
Nagyot nyújtóztam, majd egy ásítás kíséretében felkaptam a köntösöm, és kimentem a konyhába. A telefonom az asztalon volt, és pityegett. Miközben felraktam főni a kávét, megnéztem. 2 SMS-em jött, az egyik Syn-tól, a másik pedig Rev-től. Mindketten azt akarták tudni, hogy hol és mikor találkozunk.
Megfőtt a kávém és kiöntöttem egy bögrébe. Raktam bele cukrot, majd találomra írtam nekik egy időpontot és hogy hozzám jöjjenek. Megittam a reggeli koffein adagomat, majd a fürdőbe mentem és fogat-arcot mostam. Utána kifésültem a félhosszú vörös hajamat és felkaptam egy farmer sortot meg egy sima, fekete trikót. Felkaptam a tornacipőm, majd magamhoz vettem a táskám és a napszemüvegem.
Mivel a fiúkat 3 utánra hívtam, bőven volt még időm. Elmentem sétálni, majd délben vettem egy hot dogot és a parkban leültem egy padra. Miután megettem, a szalvétát kidobtam a kukába és elindultam az úgynevezett munkahelyem felé, ami egy tetováló szalon volt. Mára nem volt senki bejelentkezve hozzám és amúgy is csak fél állásban dolgozom ott, de szerettem nézni, ahogy mások tetoválnak.
Fütyörészve léptem be az üzletbe.
- Szia Hannah! – köszönt Diana a pult mögül. – Hogy hogy itt?
- Szia! – levettem a napszemüvegem és a táskámba raktam. – Bejöttem megnézni, hogy mit csinálsz. – vigyorogtam.
- Várom, hogy a kliensem megérkezzen. – az egyébként mindig jókedvű lány most bosszús volt. – Már egy fél órája itt kéne lennie.
Lehuppantam a fekete bőr kanapéra, és hátra dőltem. Diana leült mellém és villámló szemekkel nézte az ajtót. Karján egy furcsa virág tekeredett végig, és a vállánál kivirágzott. Én is viseltem tetoválást; a jobb vállamon egy csillag volt. Többet akartam, de valahogy még nem tudtam dönteni, hogy milyet csináltassak.
Míg Diana dühösen fujtatott, én a falakat bámultam.
Az egész helyiség pirosra volt festve, és a falon mindenféle kép lógott. Persze az össze rajz vagy elkészült tetkóról készült. Volt olyan is, amit én készítettem. Arra voltam a legbüszkébb.
Egy kereszt volt, amin egy fekete rózsa futott fel.
Az ajtó kinyílt és a fölé akasztott kis csengő megszólalt.
- Végre! – sóhajtott fel Diana és átterelte a csajt a másik szobába, miközben megfordította az ajtón a ’ nyitva ’ táblát a ’ zárva ’- ra
Utánuk mentem és figyeltem, ahogyan Diana egy törött szívet tetovál a lány vállára. Aprólékosan ki volt dolgozva, Diana mindig is ügyesen csinálta ezt. Figyelmesen, minden apró kis vonásra perceket szánt, tökéletesre akarta.
Próbáltam ellesni néhány taktikát, amit majd a saját klienseimnél bevethetek.
A nagy figyelésből a telefonom kattogása szakított ki. Rev írt egy üzenetet, hogy fél óra múlva indulnak.
Sietve elköszöntem hát Dianától meg a csajtól és hazaindultam. Útközben megálltam egy kis boltban, vettem piát meg chipset és gyorsított tempóban sétáltam otthonom felé.
Hazaérve kiraktam az összes megtalált alkoholt és rágcsát, majd valamennyire összepakoltam, hogy még se a rendetlenségre lépjenek be.
Épp kész lettem, mikor benyitottak. Persze hogy nem csöngettek… Minek is van az?!
- Hello kislány! – köszönt Matt és játékosan összeborzolta a hajamat. Kezében egy karton sör volt, amit rögtön a konyhába vitt.
- Sziasztok! – köszöntem fintorogva, majd miután mindenki megölelt ledobták magukat az én kanapémra és harcot vívva az én távirányítómért bekapcsolták az én tévémet.
Fintorogva mentem Matt után a konyhába, aki segített behozni a kaját és piát a nappaliba.
- Látjátok? – mutattam a srácra. – Ő segít nekem, és nem itt döglődik, mint ti.
- Szeretünk Hannah, de meccs van. – Syn kiskutya szemekkel nézett rám pár másodpercig majd figyelmét újra lekötötte valami meccs.
Sóhajtva, de mosolyogva akartam lelökdösni Brian lábát az én asztalomról, de nem hagyta, helyette inkább az ölébe rántott.
- Hé! – kiáltottam, mikor megéreztem, hogy valaki húzni kezd lefelé, majd Syn vigyorgó képével találtam szembe magam.
Ezután kényelmesen elhelyezkedtem rajta, fejemet pedig a vállára hajtottam. A kosármeccs egyáltalán nem kötötte le. Nem is igazán figyeltem, inkább az egyik ablakon bámultam kifelé. Csak akkor észleltem fel, mikor a srácok felkiáltottak, és őrjöngve örültek, hogy a kedvenc csapatuk nyert. Szinte kiesetem Syn öléből, annyira ugrált.
Jimmy felállt, kiment a konyhába, majd pár perc múlva egy hatalmas tál popcornnal jött vissza. Mi közben szétosztottunk pár sört és én kimásztam Syn öléből és mellé ültem, majd röhögve nyújtózkodtunk Rev felé a kukoricáért.
- Ezt csak azt kapja, aki megérdemli! – vigyorgott, majd belemarkolt és jóízűen megette. – Vagy az, akinek van egy jó indoka. – itt elfintorodott.
- Itt lakom! – nevettem fel. Jimmy rám kacsintott, majd felém dobott egy marékkal, ami persze szerte szétszóródott a szobába.
Ezután, mindenki Jimmy-re ugrott, hogy elvegye, illetve hogy megdobáljuk egymást kukoricával. A nagy ’ csata ’ következménye az lett, hogy Rev hátra borult az én fotelommal, magával rántva Zacky-t és Mattet, Christ pedig utánuk vetődött, amiből hatalmas birkózás kerekedett.
Syn és én pedig már könnyeztünk a röhögéstől. A srácok hallották ezt, ezért pár másodpercnyi szünetet tartva, megdobáltak minket kukoricával.
Mi pedig a kanapé mögé másztunk, és ott nevettünk tovább, de annyira, hogy a hasam megfájdult. Fejemet neki döntöttem a bútor hátuljának, és Brian is így tett, miközben röhögött. Én meg csak halványan mosolyogtam, majd kifújtam a levegőt.
A fejünk nagyon közel volt egymáshoz, már-már összeért. Syn már csak mosolygott, ahogy egymás szemébe néztünk. Szívverésem a húszszorosára gyorsult, gyomromban éreztem azokat a bizonyos pillangókat. A fejemet pedig gyorsan rántottam el.
- Srácok, elmúlt a veszély! – hallottuk meg Zacky röhögését.
Syn intett a fejével, hogy bújjunk elő. Visszamásztunk a kanapéra, majd szétnéztünk. Szinte mindenhol kukorica maradványok voltak.
- Na, ezt én nem takarítom fel! – mondtam, és mosolyogva néztem a négy srácra. – Tudjátok, hogy hol a seprű.
Azzal felkaptam a sörömet, és meghúztam. Akaratlanul is elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha Zack nem szól nekünk. Vajon történt volna valami, ha nem rántom el a fejem?
A fiúk egész jól összetakarítottak, majd fogtak egy-egy sört és visszaültek a helyükre. Beszélgettünk és hülyéskedtünk, közben pedig zenét hallgattunk. Amikor megéheztünk Matt rendelt egy extra nagy pizzát, amit félóra várakozás után meg is kaptunk.
A srácok hajnali egy körül mentek el, és hagyták, hogy lefeküdjek.
- Nem alszotok itt? – kérdeztem, mikor szedelőzködni kezdtek. – Nem szeretem, ha így vezettek.
- Hannah, egy lélek sincs az utcán! – Rev mosolyogva ölelt, majd puszilt meg.
A többiek is elköszöntek, majd leléptek, én pedig egyből beestem az ágyamba. Még arra se pazaroltam az időmet, hogy pizsamát vegyek. Egyszerűen csak lehunytam a szemem.
Mindig is úgy barátkoztam fiúkkal, hogy egyikükbe se fogok menthetetlenül beleszeretni. Csak barátként, testvérként tekinteni rájuk. Eddig sikerült is, és nem most akarom ezt megszakítani.
Körülbelül egy órán át forgolódtam az ágyamban, mikor nem bírtam tovább. Kimentem a fürdőbe, és inkább lezuhanyoztam, hátha az altató hatással lesz rám. Hajat is mostam, de nem éreztem olyan sok változást. Egy törölközőbe csavartam magam, és lefeküdtem az ágyra.
Sikerült egy félóra sötétség bámulás után elaludnom.