1. fejezet - . xLenorax

Ahogy Aliciaval ültünk a bárban és nézelődtünk meg pillantottam egy srácot. Fehér ing volt rajta egy fekete farmerrel. Sötét volt a haja és az ajkai… az alsó ajka telt volt és két piercing volt benne, a haja gondosan beállítva csak elől volt felzselézve és iszonyat jól állt neki. Teljesen elkalandoztam a testén. A könyökéig feltűrt ingujjai alól kilátszottak a tetoválásai. Megnéztem az ujjait, azokon is volt tetoválás és szerencsére semmi gyűrű, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs barátnője, de felesége biztosan nincs szóval… Az inge a mellkasánál ki volt gombolva és ott is volt egy tetoválás, de nem láttam rendesen. A szemöldöke szépen ívelt volt, és azok a szemek, magukkal ragadtak bár nem néztek felém, de beléjük estem. Egy wishkys poharat tartott és a haverjaival dumált és mikor egy viccen elmosolyodott, úristen azt hittem ott olvadok le a székről.

- Abbey!- hallottam barátnőm hangját, de nem törődtem vele máshol jártam.- Abbey! Abigel!- oldalba bökött.
- Mi van?- néztem rá.
- Úgy ülsz itt, mint aki szerelembe esett. Kit látsz?- kajánul elmosolyodott és felhúzta a szemöldökét.
- Ott- mutattam a srác felé.- Hát nem tökély?
- Hmm… nem rossz, de a másik csávó jobban néz ki.
- Melyik?
- Az a nagyon felzselézett hajú bőrdzsekiben.
- Ohh hát Ő is jó, de a másik- sóhajtottam egyet.
- Menjünk oda!
- Mi? Dehogy is! Az tök gáz.
- Miért? Majd kitalálunk valamit.
- És mit? Elfogyott a pénzünk nem hívnátok meg valamire?- mondtam gúnyosan.
- Na, ez például tök jó ötlet.
- Jól van, álljál le.
- De így sose lesz pasid.
- Felénk se néz! Meg amúgy is miért jönnék be neki?
- Ne kezd megint! Szép vagy, jó az alakod és ráadásul ma különösen szép vagy. És! Egy kibaszott jó ruha van rajtad.
- Köszi, kedves vagy, de akkor is- újra a srác felé néztem.- Basszus, ha kiderül, hogy úszótestalkata van…
- Ezt egy féleképpen tudjuk kideríteni- mosolygott.
- Mondom, hogy nem fogok oda menni Al! Max… úgyis nem mesze a bárpulttól állnak arra felé megyek… hátha rám néz vagy valami.
- Na, tessék! De egyedül mész.
- Csak el ne essek.
- Na, menj már- lökdösött a barátnőm.
- Jól van- lehajtottam a maradék martinim és megigazítottam a ruhám.

Felálltam és dobogó szívvel indultam a bárpult felé még egy martiniért, vagy lehet, hogy wishky lesz belőle esetleg valami koktél. Na, jó le kell nyugodnom. Maga biztos léptekkel haladtam előre és megpróbáltam nem a srácra nézni, de képtelen voltam megállni mikor már csak pár lépésre voltam tőlük. Csak egy röpke pillantást akartam vetni rá, de pont akkor nézett rám mikor én is rá. A zöld szemek egyből rabul ejtettek, pár lépés után sikerült észbe kapnom és elfordítottam a tekintettem. Megálltam a pultnál és rendeltem egy wishkyt jéggel. Megállt mellettem valaki.

- Még egy wishkyt- mondta, kicsit idegesen topogtam a lábammal, a szemem sarkából láttam, hogy az a valaki arccal felém fordul.- Helló- köszönt, oda néztem és a szívem, majd kiugrott a helyéről, mosolygott és csak rám.
- Helló- köszöntem mosolyogva.
- Mi újság?- elém rakták az italom, basszus martinit kellett volna, kérjek.
- Köszönöm- mondtam a pultosnak.- Semmi különös- fordultam vissza a sráchoz.- Veled?
- Csak iszogatom a barátaimmal. És te? Egyedül?
- Ohh nem egy barátnőmmel vagyok itt.
- És, hogy hívnak?
- Abigel, de az Abbeyt jobban szeretem.
- Én Zacky vagyok- nyújtott kezet.
- Örülök- kezet fogtunk.
- És sokszor szoktatok ide járni Abbey?
- Igazából én most vagyok itt először.
- És hogy tetszik a hely?
- A tiéd? Mert akkor nem fikázom- mosolyogtam.
- Nem, dehogy is- nevetett istenem az a mosoly, az a nevetés.- Csak az egyik kedvenc helyem, gondoltam megkérdezem.
- Hát egész kis hangulatos, jó a zene is szóval- megrántottam a vállam.
- Akkor tetszik?
- Tetszik- bólintottam, és nem csak a hely tetszik, mondtam magamban.
- Hé! Zachary!- Zacky hátra fordult.- Megyünk tovább! Gyere!- visszafordult hozzám.
- Zachary a teljes neved?- kuncogtam.
- Talán viccesnek találod?- mosolygott.
- Nem csak kicsit furcsa név- mosolyogtam.
- Zack gyerünk már!- hallottuk újra.
- Megadod a számod?
- Meg persze-, elővette a telefonját, kivettem a kezéből és bepötyögtem a számom.- Tessék-, adtam vissza neki.
- Köszi-, megfogta az italát és lehajtotta.- Akkor majd hívlak- hozzám hajolt és nyomott egy puszit az arcomra.- Szia-, elbűvölően mosolygott.
- Szia-, elbűvölten mosolyogtam.

Ahogy távolabb ért megfogtam a poharam és elindultam vissza Alhoz. Próbáltam nem összeesni az izgalomtól. Tátott szájjal ültem vissza az asztalhoz.

- Azt a jó büdös kurva életbe!- mondta Al, ránéztem.- Kurvára bejöttél neki!- mosolygott.
- Azt mondod?- az ajkamba haraptam.
- Mit írtál a telefonjába?- gúnyos volt a hangja.
- Jó oké. Bejöttem neki. De mi van, ha csak egy menetre kellek neki?
- Akkor nem most vitt volna?- felhúzta a szemöldökét.
- Oké jogos. Ahjj remélem hívni fog- lehúztam a wishkyt.- Ahh ez még mindig ugyan olyan borzalmasan szar.
- Az lehet, de finom.
- Igaz- nevettünk.

Reggel a tv zajára keltem, felültem az ágyamban. Al ült az ágyam előtt és a tv-t bámulta. Megfogtam az egyik párnám és hozzá vágtam. Egyből vette a célzást és lejjebb húzta a tv-t. Nem értem miért alszik folyton itt, ha elmegyünk egy bárba… Ez már a második napja volt, hogy elmentünk bulizni. Visszadőltem a párnámra és a fejemre húztam a takarót. Visszagondoltam a tegnapelőtti srácra, elmosolyodtam és az ajkamba haraptam. Annyira szerettem volna… Akartam! Hogy felhívjon. Nagyon helyes és még vicces is és a mosolya úristen teljesen belezúgtam. Lerántottam magamról a takarót és bementem a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam és magamra kaptam egy világos farmer sortot és egy rövid lenge pólót, amiből kint volt a hasam és a Red Sox felírat díszelgett rajta. Összefogtam a hajam és visszamentem a szobámba. Al még mindig a tv-t bámulta, de már átkapcsolta a zenecsatornára. Leültem mellé és vele néztem. Váltott a zene és az egyik kedvenc együttesem számát rakták be, bár annyira nem vagyok odaértük, de ezt a számukat kifejezetten szerettem, olyan Queen-esre sikerült, ami csak plusz pont.

- Ezt még mindig játsszák?- bámultam a tv-t.
- A My Chem jó banda szóval…
- De akkor is ez már tavalyi szám.
- A Welcome to the Balck Parade király!- kiáltott közben hülye fejet vágott, nevettem.- Dolgozol ma?- újra a tv felé fordult.
- Van egy festésem és Neil jön egy vágásra. Szóval, ja.
- Hát, de rossz neked- önelégült mosoly ült ki az arcára.
- Bocs, hogy nekem saját vállalkozásom van és hétvégén is munkám van, nem egy úgy, mint te, aki egy újság kiadó cégnél végzel csicska hopp munkát- gonoszan mosolyogtam.
- Héé!- rám nézett.- Nem vagyok csicska, csak asszisztens- büszkén kihúzta magát,- még hozzá a főszerkesztőé szóval befoghatod.
- Jól van- felálltam és elindultam a konyha felé.- Kérsz valami reggelit?
- Köszi, nem már ettem.
- Ohh bocs.

Kimentem a konyhába és csináltam magamnak valami reggeli félét. Leültem az asztalhoz és szépen kényelmesen befalatoztam. Még volt egy órám az első vendégig szóval ráértem. Visszamentem Aliciahoz és beszélgettünk egy ideig majd tovább állt. Kicsit rendet pakoltam a lakásban, majd fogtam a táskám és belebújtam a tornacipőmbe és kocsival elindultam a fodrászatomhoz. Leparkoltam és kinyitottam az üzletet. Kicsit itt is össze és szétpakoltam a cuccokat, bekapcsoltam a rádiót, majd leültem a pult mögötti székre és ábrándozni kezdtem a srácról. Az ajtó nyitódása zavart fel, Lexi jött be az ajtón, már vagy két éve ide jár hozzám hajat festetni.

- Szia-, köszönt.
- Szia, ülj le nyugodtan egy perc és összekeverem a festéket.
- Rendben.

Elővettem a festéshez szükséges dolgokat, összekevertem és már kezdtem is neki. Közben beszélgettünk. Mikor végeztem vele, pár percre bezártam, szükségét éreztem egy kávénak. Elmentem a legközelebbi Starbucks-ba, vettem egy kávét és leültem az egyik asztalhoz a sarokba. Figyeltem az embereket, közben a telefonomat is figyeltem hátha megszólal végre. Négy óra volt mikor úgy döntöttem ideje visszamenni, már álltam volna fel, de megpillantottam egy srácot. Magas volt, izmos, ujjatlan póló volt rajta és a karja tele volt tetoválva, egy Ray Ban Aviator napszemüveget viselt, pont olyat, mint az enyém. Nagyon ismerős volt valahonnan, de nem jutott eszembe. Végül fogtam magam és felálltam elindultam a kijárat felé, újra elmerültem a gondolataimban és nem figyeltem előre és persze neki mentem valakinek. Persze nem is én lennék, ha ez nem történt volna meg. Valami meleget éreztem a mellkasomon, fantasztikus leöntött kávéval.

- Úristen ne haragudj véletlen volt- egy mély hang szólalt meg előttem, felnéztem és a fehér pólós srác volt előttem.
- Semmi baj…- végig néztem magamon, még a hasamon is folyt le a kávé, oda a kedvenc Red Sox pólóm.
- Tényleg sajnálom.
- Nincs semmi baj- fogtam egy szalvétát és letöröltem magam.
- Valahogy jóvá tudnám tenni? Mondjuk, fizetek neked egy kávét.
- Nem szükséges tényleg. De bocsi most sietnem kell, vár a munka- azzal kikerültem és megrohamoztam az ajtót.

Beültem a kocsiba és elővettem pár zsebit, végig nyomkodtam a pólómon, hogy azért valamennyire még is csak kijöjjön a kávé. Kopogtak az ablakon én meg ugrottam egyet ijedtembe, az ablak felé néztem. Az a srác nézett be, rajta aki leöntött, letekertem az ablakot.

- Tényleg nagyon sajnálom, szeretném, ha elfogadnád- felém nyújtott egy kávét és egy rózsaszín cukor mázas fánkot.
- Ohh hát…
- Kérlek.
- Oké… de a fánkot nem kérem, nem ehetek ilyeneket.
- Hogyhogy? Fogyózol?- mosolygott.
- Nem… igazából csak nem nagyon vagyok oda értük.
- Nem baj azért én oda adom.
- Hát legyen- sóhajtottam, elvettem tőle a kávét és a fánkot.- De most tényleg mennem kell, szia.
- Szia…- félre állt én meg beindítottam a kocsit és a szélvédőn ki bámulva hagytam el a parkolót.

Az egyik pirosnál gyorsan elővettem a táskámból egy cigit és rágyújtottam. Lehúztam az ablakot, hogy kimenjen a füst. Kicsit felidegesített ez a srác, jó aranyos volt, kedves volt tőle, hogy ki akart engesztelni, de akkor is. Idegel ha valaki ennyire nyomul. Leparkoltam az üzlet előtt. A bejárat felé néztem Neil már ott várt, mosolygott közben szívta a cigijét. Kiszálltam a kocsimból és elindultam felé.

- Drágám, ha kávé foltos pólóban nyomod egy pasinak se fogsz bejönni- elnyomta a cigijét.
- Ne is mond…- kinyitottam az ajtót és bementünk.- Csak egészségügyi vágás lesz igaz?
- Ühüm-, leült a hajmosóhoz.- Na de mi is történt veled?
- Elmentem egy kávézóba- elkezdtem mosni a haját,- és volt ott egy srác, aki nagyon ismerős volt valahonnan, aztán elindultam a kijárathoz és nem figyeltem és neki mentem a srácnak és szépen rám borította a kávéját. Bocsánatot kért persze és venni akart nekem egy kávét, de mondtam, hogy nem kell, kimentem és beültem a kocsimba, megpróbáltam valamennyire felitatni a kávét, mikor bekopogott az ablakon, gyere, ülj át- felállt és átült a másik székbe.- Megint elkezdte, hogy mennyire sajnálja, aranyos volt csak nagyon rámenős és végül elfogadtam a kávét meg a fánkot.
- Fánkot is kaptál?- csillant fel a szeme, felnevettem.
- Igen, ha kell még meg van, ha végeztem szívesen oda adom.
- Köszi, de vigyáznom kell az alakomra, nem akarom, hogy Willnek elmenjen tőlem a kedve.
- Jaj, ugyan egy fánktól nem lesz semmi bajod! Rózsaszín- mosolyogtam.
- Ahjj direkt csinálod!
- Nem csak nem eszek ilyeneket tudod.
- Hát jó, ha ennyire akarod- mosolygott.
- De a legrosszabb, hogy oda a kedvenc Red Sox-os pólóm… Remélem, kijön a mosással.
- Ha nem akkor keresek neked egy újat.
- Édes vagy, köszönöm.

Befejeztem a vágást, beszárítottam a haját és leültünk beszélgetni, közben oda adtam neki a fánkot, amit jó ízűen majszolgatott. Olyan édes volt mikor evett, mint egy kis gyerek, aki két hete nem kapott semmi kaját.

- Mesélj volt valami tegnap este meg előtte a bárokban?
- Találkoztam egy iszonyat dögös pasival! Olyan szép mosolya volt és azok a zöld szemek- újra olvadozni kezdtem, ahogy visszagondoltam rá.
- Hogy nézett ki?- felcsillant a szeme.
- Magas volt, bár annyira azért nem, de nálam magasabb. Sötét haja volt, amit csak elől zselézett fel. Volt egy csomó tetkója, és két piercing a szájában, és a mosolya… a mosolya egyszerűen meghalok, tőle olyan édesen mosolyog.
- És mi volt?
- Hát messziről csodáltam először aztán Al unszolásának hála elmentem a bárpult felé, hogy pont mellette haladjak el. Találkozott a tekintetünk…
- Várj! Te néztél el először vagy Ő?
- Én…
- Oké folytasd!
- Aztán kértem egy wishkyt és mellém jött, rám köszönt, beszélgettünk aztán hívták a haverjai, hogy mennek tovább, elkérte a számom aztán mikor búcsúzott el megpuszilt- sóhajtottam egyet és boldogan mosolyogtam.
- Juj és milyen volt? Puha volt az ajka?
- Igen és annyira, úristen szavakkal le se tudom írni!
- Hát drágám, Te fülig belezúgtál ebbe a srácba, amúgy, hogy hívják?
- Zacky.
- És mi a vezeték neve?
- Hát azt nem mondta… de én se mondtam szóval…
- Akkor gondolom tegnap is és ma is egész nap a hívását várod.
- Hát igen, de eddig semmi.
- Én három napot vártam mire Will felhívott.
- Nem akarok három napot várni!
- Jaj, ne legyél türelmetlen- megszólalt a telefonom, Neil-re néztem és elmosolyodtam.- Lehet, hogy?
- Ha nem nézed, meg nem tudod meg- mosolygott, a telefonomért nyúltam, ismeretlen szám, felvettem.
- Igen?- szóltam bele, egy másodpercig csönd volt a vonal másik végén.
- Szia, Zacky vagyok, múltkor találkoztunk egy bárban.
- Ohh igen, szia-, Neil mutatta, hogy hangosítsam ki, gyorsan meg is tettem.
- Hogy vagy?
- Meg vagyok és te?- a szívem ezerrel vert a kezem meg remegett.
- Én is- újabb rövid csönd.
- Azért hívtalak, hogy nem lenne-e kedved találkozni valamikor?
- Mikor?- intettem Neilnek, hogy adja oda a határidőnaplóm, gyorsan oda is adta.
- Mondjuk… szerda hat óra?- gyorsan a szerdához lapoztam, basszus pont van egy időpontom ötkor.
- Öhh… nem lehetne hét óra? Mert előtte van egy kis dolgom, amit nem tudok elhalasztani.
- De persze jó az is. Akkor hétkor, mondjunk, találkozzunk a bevásárló központ előtt?
- Hát én Los Angelesben lakom szóval így a bevásárló központ tágfogalom.
- Akkor, hogyhogy tegnap Huntington Beach-en voltál?
- Hát mivel nincs messze LA-től, meg mondtam is, hogy először vagyok ott. A barátnőm volt már ott párszor és mondta, hogy jó hely így hát elmentünk.
- Ohh értem, hát akkor, ha megadod a címed elmegyek érted.
- Rendben- Neil véletlenül leverte az egyik hajsprét, ahogy visszarakta a határidőnaplóm.
- Baszd meg bocsi…- mondta halkan, megráztam a fejem.
- Minden rendben?- kérdezte Zacky.
- Igen persze, csak leesett egy hajspré- gyorsan elmondtam neki a címem.
- Jól van. Akkor szerdán.
- Igen- mosolyogtam.
- Akkor… szia.
- Szia-, kinyomtam.- Úristen!- sikítottam és felpattantam a székből, elkezdtem ugrálni.- Randira hívott- megfogtam Neil kezét és együtt ugráltunk.
- Na, jó elég lesz- abba hagyta az ugrálást és mosolygott.
- Igazad van, nem viselkedhetek úgy, mint egy 16 éves.
- Kedden átmegyünk hozzád Aliciaval és kiválasztjuk a ruhádat!- mosolygott.
- Ahjj annyira boldog vagyok- magamhoz szorítottam.

Amint haza értem bedobtam egy mosást a pólómmal együtt, bekapcsoltam a rádiót és hangosra vettem, nem érdekeltek a szomszédok. A mosógép előtt ültem és az Agnes Ceciliat olvastam már vagy ezredére, közben magamban imádkoztam, hogy kijöjjön a kávé folt kedvenc pólómból. Mikor végzet a mosógép első dolgom volt, hogy kivettem a pólóm és alaposan átvizsgáltam. Semmi! Istenem, de boldog voltam! Este boldogan feküdtem le az ágyamba és újra Zackyről ábrándoztam.