OLVASD

Na jó! Mielőtt bárki bármit csinálna az oldalon! Vedd figyelembe, hogy ezt a blogot ketten vezetjük, Lilimooo és Lenora. Szóval, ha esetleg írsz nekünk a chat-be kérlek többes számban tedd pl. 'Sziasztok!' 'Blogotok'. Ha szeretnél nekünk díjat adni, vagy megszeretnéd említeni az oldalunk valahol azt is úgy tedd, hogy mindkettőnk nevét oda írod, nem csak az egyikünkét pl 'Lilimooo és Lenora' vagy 'Lenora és Lilimooo'. Ez nem lecseszés egyszerűen csak egy szimpla kérés, mert már mindkettőnket nagyon idegesít, hogy folyton egyesszámban írtok.
Köszi, hogy elolvastad.
Puszi, Lilimooo és Lenora

2012. május 2., szerda

14. fejezet - Lilimooo


A pult mögött álltam, vártam, hogy jöjjön valaki. Diana hátul volt, és egy srác tetoválását csinálta. Unottan lapozgattam egy magazint, miközben megcsörrent a telefonom.
-         Szia, Hannah.
-         Szia, Zacky. – lapoztam, és tekintetem végig futattam a sorokon.
-         Abbey a ma jönne, hogy megcsináld neki a tetkót.
-         Jöjjön. – újra lapoztam.
-         Ugye nem fogod neki drágábban csinálni? – kérdezte Zacky gyanakvóan.
-         Nem Zack, de ha ennyire nem bízol bennem, akkor gyere el te is! – mondtam kicsit türelmetlenül.
-         Tudod, hogy bízom benned, csak túlságosan forrófejű vagy. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-         Király, akkor majd gyertek együtt, úgy nem téved el. – morogtam.
-         Este találkozunk Hannah. – mondta.
-         Aha, persze.

Abbey előtt még bejött hozzám Brad, egy nagydarab csávó akivel háromnegyed óra alatt végeztem. Miután kész lett, kiment Dianaához fizetni, én pedig követtem.
Reméltem, hogy Abbey nem késik, szerettem volna minél hamarabb végezni vele. Miközben kiléptem az ajtón felkötöttem a hajam. Brad fizetett, utána pedig megölelt és lelépett.
Abbey az egyik fotelban ült, cigizett, közben pedig az egyik újságot olvasta. Felsóhajtottam, mire felpillantott.
-         Jól van, gyere. – megfordultam, és visszamentem a szobába. Követett. – Vedd le a pólód. – becsukta az ajtót. - Már korábban megcsináltam neked a mintát, unatkoztam.
Leült, és míg levetkőzött átírtam a mintát.
- Melyik oldalra akarod?- kérdeztem.
- A baloldalra.
- Oké-a székkel odagurultam hozzá.- Ömm a melltartódat is vedd le.
- Rendben- levette a melltartóját.
- Előre szólók, ha nyafogni fogsz… - kezdtem.
- Nem fogok. Bírom a fájdalmat.
- Akkor jó. – helyes. Legalább nem fog mocorogni.

Lemostam a részt, ahová a tetkót akarja, és felraktam a sablont. Ahogy a tű a bőréhez ért, először hallottam egy kis szisszenést, de utána csendben maradt.

- Hannah- kezdte.
Komolyan beszélgetni akar? Ha felidegesít, esküszöm elcseszem ezt a rohadt tetoválást.
- Hmm?
- Sajnálom a múltkorit, mikor megkérdeztem, hogy bejön-e neked Brian. Nem akartalak megbántani vagy bármi, csak azt hittem…
- Hinni a templomban kell… - morogtam.
- Tényleg bocs, nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a dolog. – mentegetőzött.
- Nem kavart fel a dolog, csak felbaszott, hogy ilyen alaptalan hülyeségeket feltételezel rólam.
- Nem hiszem, hogy annyira alaptalan lenne a feltételezésem, ha ennyire felkaptad rajta a vizet.
- És mi lenne akkor, ha igaz lenne? Neked ez miért számítana? Változtatna valamit az életeden? – tettem fel neki a kérdést.
- Nem számítana semmit, és nem változtatna semmit az életemen. Egyszerűen csak úgy láttam, hogy neked tetszik Brian.
- És még is miből gondolod?
- Hát, eléggé kiborultál azon, hogy ugyan olyan tetoválásunk van, meg, ahogy eddig láttam folyton a közelében vagy, persze ha éppen nem haragszol rá egy kis semmiség miatt. Zacky mondta, hogy sokat szoktatok együtt lenni, meghasonlók, de tényleg bocs, ha tévedtem. – sokat szoktam vele lenni? Zacky kihagyta azt a részt, hogy mielőtt barátnője lett, vele is elég sok időt töltöttem.
- Semmi gond- motyogtam.
Ezután csendben maradt. Úgy egy óra alatt elkészült, és nem csak neki, de még nekem is tetszett.
-         Nem lenne gond, ha lefotóznám? – Diana bejött, hogy megnézze a kész tetkót.
-         Lefotózni? – kerekedtek ki Abbey szemei.
-         Tudod, ki akarja rakni a falra. – mondtam. – Az amolyan „dicsőség” fal. – ujjaimmal idézőjeleket formáltam a levegőben. – Ahová kirakjuk a legszebbnek ítélt tetoválásokat.
-         Hát, öhm… Rendben. – egyezett bele végül.
Én elpakoltam, Diana pedig megcsinálta a képet.
-         Hát, akkor köszi mindent. – mosolygott Abbey, miután visszaöltözött.
Diana kiment, én pedig bólintottam. Abbey fizetett, miközben én elraktam a pénzt megkereste a táskáját, és indulni készült.
-         Ööö, Abbey, Zacky szólt, hogy ma este elmegyünk piálni? – kérdeztem.
-         Oh… Nem, nem szólt. – mondta elgondolkodva. – És Matt sem mondta.
-         Matt?
Korán kezdi a kavarást.
-         Eljött hozzám hajat vágatni. Ő hozott el idáig, már, mint csak mutatta az utat.
-         Aha… - jó duma. Mondjuk azért Mattnek is lehetne több esze, hogy nem a legjobb haverja csajával kavar.
-         És mikor lesz ez az összejövetel?- kérdezte, én pedig az órára néztem.
-         Nem sokára.
-         És hol?
-         Hát… nem hiszem, hogy ismered… szóval- vettem egy mély levegőt.- Együtt kéne mennünk…- elkezdtem kapargatni az asztalt.
-          Aha… hát akkor menjünk, majd mutatod az utat én meg megyek mögötted.
-          Diana hozott be. – mondtam, és elhúztam a szám. Annyira tudtam, hogy a saját kocsimmal kéne jönnöm.
-          Ohh, értem. Hát akkor majd mondod, merre menjek.
-          Rendben.
Gyorsan összepakoltam, elköszöntem Dianatól és a kocsijához mentünk.
-         Melyik a tiéd?- kérdeztem.
-         Az ott- mutatott egy ezüst kocsira.
-         Chevrolet Aveo-d van?- csodálkoztam
-         Aha- kinyitotta a kocsit és beszálltunk.
-         Jól néz ki. – mondtam.
-         Köszi.
Beindította a kocsit, és bekapcsolta a rádiót. Gyorsan odaértünk a bárhoz, követte az utasításaimat. Ahogy beléptünk a bárba, rögtön kiszúrtam a srácokat. Eléggé meglepődtek, mikor megláttak minket együtt.
-         Hát ti? – kérdezte kikerekedett szemmel Syn.
-         Nem kell ennyire meglepődni. – válaszoltam neki. Újabb kört hoztak, és mindenki mindenről dumált. – Attól, hogy nem kedvelem, bunkó még nem vagyok. – itt elgondolkodtam. – annyira.
-         Annyira. – rázta meg mosolyogva a fejét Syn.
Az egész este piálással telt. Abbey és Zacky hamarabb leléptek, mi pedig olyan 2 óra múlva követtük a példájukat.
Reggel enyhe fejfájással, arra keltem, hogy valakik „randalíroznak” a lakásomban. Jobban mondva max hangerőre veszik a tévét, és beszélgetnek.
Kimentem a nappaliba. A kanapén Syn és Matt ült, valami zenecsatornát üvöltettek.
-         Istenem, hogy ti nem tudtok nyugton maradni. – morogtam, és levetettem magam az egyik fotelba.
-         Neked is jó reggelt. – köszöntek.
-         Komolyan, néha elgondolkozom, hogy jó ötlet volt-e kulcsot adni nektek.
-         Szerintem jó ötlet volt. – kacsintott Syn, mire elfintorodtam.
-         Egyébként, azért jöttünk, mert megyünk Zackyékhez. – mondta Matt.
-         Mi van, egy embert nem volt elég felébreszteni? – horkantam fel.
-         Nem. – vágták rá kórusban.
Sóhajtva mentem vissza a szobámba. Fogat és arcot mostam, felkötöttem a hajam. Felvettem egy szakadt rövidgatyát, meg egy Yankees-es pólót, meg a fekete tornacipőm.
Beszálltunk Matt kocsijába, majd bementünk Zackyékhez. Leültünk a kanapéra, és vártuk, hogy valaki felébredjen. Tudtuk, hogy Abbey is itt van, én pedig abban is biztos voltam, hogyha meglát minket halálra rémül. És igazam is lett.
Miután Abbey visszament felébreszteni Zackyt, párperc múlva Zacky kirohant a szobából a konyha felé, vállán Abbey-vel.
Ezután nem hallottunk semmit, csak suttogást. Matt utánuk ment, hallottam a hűtőajtó csapódását.
-         Megzavartunk valamit? – kérdezte.
-         Igazából nem. – válaszolt Abbey. – Csak reggelit akartam csinálni.
-         Ugye, Zacky azt mondta, hogy jó szakács? – kérdeztem halkan Synt, aki elmosolyodott.
-         Valaki reggelit emlegetett? – kérdezte ezután, és a konyhába ment.
-         Na jó, csinálok mindenkinek kaját! – jelentette ki Abbey.
Abbey elkezdte kiterelgetni a srácokat a konyhából.
-         Istennő vagy. – hallottam meg Zacky hangját.
Vajon akkor mit mond, ha kiderül, hogy közben Mattel találkozgat?
 Zacky megtartod! – mondta Brian, és visszaült a kanapéra. 


2 megjegyzés:

  1. Szerintem a legjobb ha megint őszinte vagyok.
    Nekem nem annyira jön be, h ugyanazt olvastam 2 fejezeten keresztül csak más szemszögből. Ami nem is lenne baj, de túl sok információ vagy bármi nem derült ki Hannah részéről, vagy hogy mit gondol, vagy valami a Matt-eset kivéve. De ettől függetlenül jó lett:)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Egyet értek Pletyussal, nekem sem jött be, hogy ugyanarról olvastam kétszer. Meg lehetett volna oldani úgy is, hogy pl kivágod a beszélgetéseket - amik az előzőben benne voltak - és csak odaírod, hogy Hannah-ból mit váltott ki Abbey kombinálása, vagy úgy hogy folytatod a kajálós résszel - mondjuk megnéztem volna Hannah reakcióját a kajára.:PP
    Ettől függetlenül tetszett a fejezet és azért ha Hannah magába nézne egy kicsit, ugyan azt csinálja, mint mikor Abbey összepárosította őt Synnel. Ítélkezik, holott nem is ismeri a tényeket...
    Várom a folytatást!!^^
    Puszszii
    Bonnie

    VálaszTörlés