- Köszi, hogy megcsináltad. – mosolyogtam Dianára, miután kész lett.
- Máskor is.
Indulóban voltam, úgy beszéltük meg, hogy ma hamarabb elmehetek. Elköszöntem tőle, aztán beszálltam a kocsimba, és hazáig meg sem álltam. Ahogy haza értem kinyitottam a hűtőt, de semmi ehetőt nem találtam.
A telefonom az asztalon rezegni kezdett, majd belekezdett a srácok egyik számába.
- Szia, Matt. – vettem fel.
- Szia, nem akarsz eljönni velünk ebédelni? – kérdezte.
- De, persze, hol vagytok? – bevágtam a hűtő ajtót, és felvettem az asztalról a kulcsaimat.
- Mindjárt nálad, most fordultunk be a sarkon.
Kinyomtam, és leszaladtam a lépcsőn. Intettem a portásnak, aki az ebéd gyanánt szolgáló szendvicsét majszolta. Kiértem az épületből és körül néztem. Pár perccel később Jimmy kocsija fékezett le előttem. A kormánynál ő ült, mellette Matt, és a hátsó ülésen pedig Johnny. Bevágódtam Christ mellé, még be se csuktam az ajtót, mikor Rev padlógázzal elindult.
- A többiek? – kérdeztem.
- Syn szerintem még alszik, vagy ki tudja, Zacky meg Abbeynél van. – mondta Matt.
Hátra dőltem az ülésen, és becsatoltam a biztonsági övemet – Rev vezetése mellett nem árt.
- Látom megcsináltattad az új tetkód. – Johnny a derekamra pillantott.
Feljebb húztam a pólómat, hogy jobban lássa a két sort: Fall down seven times, stand up eight!
- Egyébként kaja után meg átmehetnénk Synhez. Hívhatnánk Zackyéket is... – mondta Jimmy, mikor leparkoltunk egy gyorsétterem előtt.
Felhorkantam, de a srácok csak mosolyogva rázták a fejüket. Kiszálltunk a kocsiból, és a kajálda felé mentünk.
- Lehet, hogy Abbey nem is ér rá. – mondta Johnny.
- Tuti, hogy jön. – jelentette ki Rev, és mellém lépett.
- Király. – fintorodtam el.
Beléptünk a kajáldába, és mind egy-egy hamburgert rendeltünk, a fiúk extra nagyot, amit rögtön befaltak, én meg a sajátommal se bírtam, pedig az volt a legkisebb.
Miután végeztünk Jimmy küldött egy SMSt Synnek, hogy megyünk, és felhívta Zackyt.
- Hello, Zacky, átmegyünk Synhez, nem jössz? Abbeyt is hozhatod. – vigyorgott a telefonba Rev, mikor beültünk a kocsiba.
Morgás, majd Jimmy bejelentette, hogy Zackyék jönnek. Elindultunk, majd attól az utcától nem messze, ahol Syn lakik leparkoltunk, és Johnny meg Matt pedig bementek egy boltba valami piáért, én meg Jimmy viszont a kocsiban maradtunk.
- Szóval, mi a helyzet? – kérdezte Rev, és hátra fordult.
- Mi lenne? – lehúztam az ablakot, majd Jimmyre néztem.
- Tudod te. – forgatta meg a szemét. – Pletykákat akarok.
- Még is miről? – mosolyodtam el.
- Mindegy. Bármiről, csak mesélj valamit. – szépen pislogott, én pedig felnevettem.
- Nem tudok semmit.
- Mit nem tudsz? – a kocsi ajtaja hirtelen kivágódott, és a srácok gyorsan beugrottak.
- Semmit. – fintorogtam, és hátra dőltem.
Rev újra elindult, majd Syn házáig meg se álltunk.
Kopogás nélkül rontottunk be hozzá, majd egyből a nappaliba mentünk, és elhelyezkedtünk a kanapén illetve a fotelokban. Nevetve beszélgettünk, és söröztünk, vártuk, hogy Syn végre előjöjjön.
- Titeket ki a fasz, engedett be?! – a hálószobából, morcosan, és elég másnaposan jött elő.
Kifelé menet vette fel a pólóját, és összehúzott szemekkel méregetett minket.
- Van kulcsunk. – elővettem az említett tárgyat a zsebemből, és megmutattam neki. – Rémlik, hogy adtál egyet?
- Szerintem neki az se rémlik ki vagy. – rántotta meg a vállát Johnny, és ivott a söréből.
- Küldtünk neked egy SMSt, hogy jövünk. – tette hozzá Jimmy.
Syn pislogott párat, úgy tűnt nincs magánál. Elvett az asztalról egy üveg sört, majd ledobta magát az utolsó szabad fotelba. Megdörzsölte a szemét, majd kibontotta a piáját.
- Zacky? – kérdezte, miután jobban szemügyre vett minket.
- Los Angelesben van. – válaszolt Matt. – De már elindultak.
- Indultak? – értetlenkedett Brian.
- Hozza a csaját is. – mondtam.
- Abbey ugye?
A fiúk bólogattak, én viszont csak megrántottam a vállam. Valahogy reméltem, hogy mégse jön, de mikor Zacky belépett az ajtón a csajjal a nyomában, az arcomról valahogy eltűnt a mosoly.
- Sziasztok! – Zacky kezelt a fiúkkal, majd megölelt.
Abbey is belépett a szobába, és körül nézett. Köszönt nekünk, végig ölelgette a fiúkat, majd mivel csak mellettem volt hely, leültek a kanapéra. Persze, hogy Abbey mellé kerültem.
- Hannah, kérhetnék egy szívességet? – kérdezte Zacky, úgy egy óra elteltével.
Mindenki sörözött, Abbey pedig kiment cigizni Johnnyval. A többiek egymáson röhögtek, én viszont csak ültem Zacky mellett, és kitudja hányadik üvegsörömet ittam.
- Mond. – néztem rá, és elvettem egy újabb üveget.
- Abbey tetkót akar, és gondoltam csinálhatnád te… - felemeltem a kezemet, és a fejemet ráztam.
- Nem! Zacky nem fogom megcsinálni neki, így is már egy csomó embert elvállaltam…
- Hannah, kérlek! – Zacky könyörgően pislogott. – A mellére akar egy feliratot, és az eddig tetkósa pasi, szóval…
Hangosan kifújtam a levegőt, és összefontam a karom. Tekintetemet elfordítottam Zackyről, és a többiekre néztem.
Jimmyn röhögtek, bár fogalmam sem volt arról, hogy miért.
Megcsináljam csak azért azt a rohadt tetoválást, hogy Zacky boldog legyen? Vagy hallgassam életem végéig, hogy ennyit nem tudtam megtenni. Abbey és Christ visszajöttek, mindketten újra elfoglalták a helyüket.
- Nos? – Zacky várakozóan rám nézett.
- Nem tudom. – megrántottam a vállam és felálltam. – Ki megyek cigizni.
Kimentem az erkélyre. Meggyújtottam a cigimet, és próbáltam nem figyelni a bentről jövő röhögésekre.
Komolyan én csináljam meg azt a rohadt tetkót? Diana is megcsinálhatná… Ügyesebb, is mint én, ráadásul őt nem kísérti az, hogy direktbe elcsessze a tetkót.
Visszasétáltam és megálltam a kanapé mögött, pont akkor mikor Syn kijelentette, hogy Abbey-val ugyanolyan tetkójuk van.
- Ugyanolyan mi? – horkantam fel és Brianre néztem. – Akkor ugorj már is a nyakába Synyster!
A konyhába mentem, és bevágtam az ajtót. Hallottam Jimmy hangját, de nem értettem mit mond.
Kinyitottam a hűtőt, és a legelső alkoholt, amit találtam kivettem. Felültem a konyhapultra, és meghúztam az üveget. A vodka végig marta a torkom, de nem nagyon érdekelt.
Pár perc múlva kinyílt az ajtó, és én meg sem várva ki lép be rajta, a hozzám legközelebb eső dolgot arra hajítottam.
A serpenyő hozzávágódott az ajtóhoz, majd csörömpölve lesett a földre. Zacky óvatosan belépett, de a szemét nem vette le rólam.
Elém állt, majd a kezét nyújtotta – az üveget akarta. Megráztam a fejem, és erősebben szorítottam.
- Hannah. Ne csináld. – Zackynek sikerült kivennie az üveget a kezemből, és ő is ivott belőle. – Mi a baj?
- Már bocs, de nem bírom ezt a csajt. Olyan, mint aaa… - próbáltam valami jó hasonlatot keresni, és egy kis gondolkozás után újra Zackre néztem. – pióca. Rád tapad, és nem enged el.
Zacky elmosolyodott. – Megártott a vodka nem? – kérdezte. – Nem, te józanul is mondasz ilyet. – csóválta a fejét.
Elfintorodtam, és az üvegért nyúltam, amit meg is kaptam. Ittam belőle, majd a hajamat piszkáltam.
- Mi lenne, ha megcsinálnád azt a tetkót, megismernéd, és nem kapnád fel ilyen gyorsan a vizet? Így mindenki boldog lenne. – nézett rám a legZackysebb nézésével.
Megforgattam a szemem, és újra ittam a vodkából. Elővettem a cigimet, és meggyújtottam. Leraktam magam mellé az üveget, és szívtam a cigimből. Kifújtam a füstöt, és magamban elmosolyodtam: sokkal jobb.
- Csak egy tetkó. – próbálkozott újra Zack. – Még beszélgetnetek sem kell.
- Csinálja meg Diana. – rántottam meg a vállam, és újra szívtam a cigimből.
- De te ügyesebb vagy. – nem néztem rá, inkább elfordítottam a fejem. – Az idegesített fel, hogy ugyan olyan az ő és a Syn tetoválása?
- Engem aztán nem érdekel, hogy mi a közös bennük! – csattantam fel, talán kicsit haragosabban, és hangosabban, mint akartam.
- Nagyon is érdekel Hannah. Ne is tagadd. – mosolyogott Zacky sejtelmesen.
- Tudod mit?! Ha ennyire akarod, megcsinálom azt a rohadt tetkót, csak hagyj békén! – leugrottam a pultról, fogtam az üveget és visszamentem a többiekhez.
Leültem a földre, Matt elé, és ittam a vodkából.
- Abból nekem is akarsz adni, ugye? – kérdezte Matt.
Odaadtam neki az üveget, és Abbeyre néztem. Syn-al beszélgetett, a fogalmam nincs, hogy miről, és nevetett. Talán ez idegesített fel annyira, hogy a kelleténél gúnyosabban szóljak hozzá.
- Örülhetsz, lesz tetkód. – morogtam, és visszakértem a vodkát.
- Milyen tetkót is akarsz?- kérdezte Jimmy. – Azt már tudjuk, hogy hová. – kacsintott.
Abbey pedig részletesen beszámolt, arról, hogy mit is akar pontosan. Oké, annyira nem nehéz. Főleg, hogy csak szöveget akar, semmi különlegeset.
A pia hamarosan elfogyott, ezért a srácok leugrottak a boltba, csak Abbey és én maradtunk a házban.
Néha elgondolkodom azon, hogy a fiúk direkt szoktak kicseszni velem, vagy tényleg ennyire barmok.
A szoba másik végében ültem le egy fotelba, fejemet az időközben bekapcsolt rádióból szóló zene ritmusára mozgattam.
- Neked tetszik Brian? – kérdezte hirtelen Abbey.
- Mi van? – néztem rá értetlenül.
- Neked tetszik Syn, ugye? – tette fel a kérdést újra.
- Te megőrültél.
- De így van, jól mondom?
- Még is honnan veszed ezt a marhaságot? – dühösen pillantottam rá. – Nem is ismersz, és már is baromságokat találsz ki rólam?! Már hogy tetszene nekem, mikor ő az egyik legjobb barátom?! Normális vagy?! – felpattantam, és a félig üres whisky-s üveg társaságában bementem a hálószobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése