6. fejezet - Lilimooo

Szerda. Miért nem szombat? Azt a napot sokkal jobban csípem. Az szebb. Izgibb.
Sóhajtva másztam ki az ágyamból, és első utam a konyhába vezetett, ahol kávét főztem. Az asztalon sörös üvegek hevertek, mert tegnap Diana átjött, hogy amolyan csajos estét tartsunk, ami annyiból állt, hogy ittunk, filmet néztünk, meg a fiúkat hívogattuk.
Kiöntöttem egy csészébe a kávét, és egy cigi társaságában kisétáltam az erkélyre. A nap fénye simogatta az arcom, és nem zavart, hogy pizsamában álldogálok.
A telefonom csörgését hallva elnyomtam a cigim, és letettem a csészémet az éjjeliszekrényre. Az ágyamra ugrottam, és felvettem a telefont.
- Jó reggelt napsugaram! – hallottam Syn hangját.
- Napsugaram? – fintorodtam el. – Milyen csajt sikerült este elcsábítanod?
- Mindig rosszra gondolsz. – mondta durcásan. – Egyébként egy szőkét.
- Már értem, hogy mi volt az a viháncolás a telefonban, napsugaram. – viccelődtem vele.
- Maradjunk annyiba, hogy te vagy a napsugár. – egyezkedett. – Egyébként, remélem már túl vagy a kávédon.
- Mert? – kérdeztem meglepetten.
- Mert ma az egész napot velem töltöd. – mosolygott a hangja. – Tudom, hogy ma nem dolgozol.
- Mintha nem szoktam volna egész nap veled lenni! – nevettem.
- De ez most más. – mondta, és szinte láttam, ahogyan elfintorodik. – Fél óra múlva a parkban. A megszokott helyen.
Letette a telefont. A kávéscsészét visszavittem a konyhába, majd a fürődbe mentem. Kifésültem a hajam, felkaptam egy farmer sortot, meg egy Linkin Parkos pólót. Belebújtam a tornacipőmbe, és zsebre vágtam a cigim meg a telefonom.
Ráérősen sétáltam, majd elvigyorodtam, mikor megláttam Synt, amint az egyik pad tetején ülve cigizik.
- Szia! – hirtelen elé ugrottam, és vigyorogva öleltem meg.
- Hannah! – Brian meglepődve dobta el a cigijét, és ugrott le mellém.
Miután szorosan megölelt végig nézett rajtam.
- Még is hogy gondoltad ezt? – kiáltott fel.
- Mit? – néztem értetlenül.
- Hát ezt a pólót! – durcásan a felsőmre mutatott, mire én elmosolyodtam.
- Syn. Ez csak egy póló! – ráztam meg a fejem.
- Jó. De egy másik banda van rajta. Milyen rajongó vagy te? – kérdezte felháborodottan. – Nem minket hordasz… Így akarsz a kabalám lenni?
- Kabala? – nevettem fel és mellé sétáltam. – Azt se tudtam, hogy az vagyok. Egyébként meg – egy puszit nyomtam az arcára. – Ettől függetlenül ti vagytok a kedvenceim.
Elfintorodott, majd megfogta a kezem, és elindultunk.
- Akkor meghívlak egy fagyira. – sóhajtott, és elindult. – Vaníliásat kérsz ugye?
- Igen. – mosolyogtam.
Miután megvette a fagyikat – nekem vaníliásat, magának pedig csokisat – elindultunk a partra. Röhögve sétáltunk, igyekeztünk hamar elfogyasztani a fagyinkat, mielőtt teljesen szétolvadna. Miután megettem a tölcsért is, leültem a fűbe, és Syn csak pár másodperc múlva fedezte fel, hogy nem vagyok mellette.
- Hannah! – hátrafordult, majd elvigyorodott mikor meglátott.
Elkezdett rohanni felém, rám ugrott, és eldőltünk. Nevetve feküdt rajtam, de hogy ne nyomjon össze, kezével megtartotta magát.
A szemébe néztem, ami csillogott. És a vidámságon kívül láttam valami mást is.. Amit még sose.
- Menjünk el moziba! – Brian felpattant, és magával húzott engem.
Elindultunk a mozi felé, de útközben megállított minket egy csaj. Idegesen pislogott, és reszketve kért egy aláírást Syn-től, majd miután megkapta, botladozva távozott.
- Nem értem miért félnek tőletek. – mondtam. – Nem is vagytok olyan naaagy félelmetes valakik. – vicceltem.
- Aha, szóval, ha mondjuk, találkoznál azzal az imádott Linkin Parkkal, akkor teljesen nyugodt lennél? – vonta fel mosolyogva a szemöldökét.
- Igen. – bólintottam, mikor beálltunk a sorba. – Örülnék, hogyha itt lennének.
Syn megvette a jegyeket valami horror filmre. – És én azt hittem, hogy mi vagyunk a kedvenceid.
- Ti vagytok azok, de attól függetlenül őket is szeretem. – kacsintottam rá, és bementem a terembe.
Leültünk, majd valahogy átvészeltük a filmet, ami pocsék volt. Állítólag ijesztőnek kellett volna lennie, de mi végig röhögtük az egészet, ami miatt páran sziszegve, dühösen pillantva fordultak hátra. A végén már kezdtünk aggódni, hogy kitessékelnek minket a teremből, ezért ezt megelőzve leléptünk. Egy árustól vettünk két hot dogot, majd miután azt megettünk, újra a parkban sétálgattunk.
- Kérsz? – kérdezte, mikor meggyújtotta a cigijét.
Bólintottam, és így sétáltunk tovább. Leültünk egy padra, és az embereket néztük. És próbáltuk kitalálni, hogy éppen hová tartanak, mit gondolnak.
- Nézd – bökött a fejével egy kb. 10 éves kislány felé, aki egy hatalmas kutyával játszott. – Mit gondolhat?
- Szerintem biztonságban érzi magát. – kifújtam a füstöt.
- Pont, mint te, ugye? – röhögött, és fél kézzel átölelt.
- Nehogy azt hidd, hogy megbocsájtottam a múltkorit!- mondtam, elnyomva a cigimet.
- De, egész este ott voltam veled. – kacsintott. – És lefektettelek aludni. Olyan voltál az ölemben, mint egy kiscica. – röhögött.
- Kiscica mi? – morogtam.
- Igen. Pontosan úgy néztél ki. – ő is elnyomta a cigijét, majd a tekintete, elrévedt, tudtam, hogy gondolatai már nem itt járnak.
- Este mit csinálunk? – kérdeztem.
Követtem a pillantását, ami egy magas, szőke nőre irányult. Nem figyelt rám. Amint meglátta azt a csajt, nem hallotta a hangomat.
- Syn! – szólongattam. – Syn! Brian! – bele bokszoltam a vállába, mire felénzett.
- Hmm?
- Hallottad mit mondtam? – néztem rá dühösen.
- Aha, persze… - bólogatott szórakozottan.
- Na, és akkor mit? – vontam fel dühösen a szemöldököm.
- ŐŐŐ… - elhallgatott, és kiskutya szemekkel nézett rám. – Bocs. Elbambultam. Valami estéről volt szó nem?
- Azt kérdeztem, hogy mit csinálunk este. – forgattam meg a szemeim.
- Én megszerezem azt a csajt. – felállt.
- Syn, azt mondtad, hogy egész nap velem leszel! – én is felálltam, és elé léptem. – És, ebbe az este is bele tartozik!
- Bocsi. – megölelt, és puszit nyomott a hajamra. – Később felhívlak!
Dühösen meredtem utána, majd egy kavicsot rugdosva indultam el az ellenkező irányba.
Hogy hagyhatott itt, egy ribanc miatt? Ráadásul nem is volt olyan szép az a csaj… Syn megint csak egy éjszakára akarja.
Durcásan gyújtottam rá. Befordultam a sarkon, és Zacky háza felé vettem az irányt. Fogalmam sem volt, hogy miért hozzá mentem, mikor Revhez hamarabb értem volna. De kellett a séta, és így nyugodtan elszívhattam a cigimet.
Bekopogtam az ajtón, és Zacky állt előttem boxerban és haját egy törülközővel szárítgatta.
- Hannah! – kiáltotta meglepődve. – Hát te?
- Szia Zack, én is örülök neked, és jól vagyok köszönöm kérdésed. – besétáltam az ajtón, majd mikor hallottam, hogy kattan a zár, megfordultam.
- Tudod, hogy értettem. – mosolyogott rám a legZackysebb vigyorával, és fél kézzel megölelt. – Amúgy épp egy randira készülök…
- Látom… - követtem a hálószobába, majd levetettem magam az ágyra.
Zacky elkezdett öltözködni, én pedig a plafont bámultam, és szidtam Synt, amiért lelépett egy másik csajjal. Pedig azt ígérte, hogy együtt töltjük a napot…
- Hannah, mi történt? – látta az arckifejezésemet, és leült mellém. – Syn csinált valamit? Azt hittem egész nap együtt lesztek…
- Ja, csak egy egyéjszakás kaland, fontosabb neki, mint az egyik barátja. – dühöngtem, mire Zacky felnevetett.
- Tudod milyen Syn… - begombolta az ingét, és a tükörhöz lépett. Tökéletesre akarta beállítani a haját, mire elfintorodtam.
- Tényleg tetszik neked az a csaj. – sóhajtottam fel.
- Nem is tudod mennyire. – mosolygott. – De késésben vagyok.
- Ha tényleg randizni akar veled az a csaj, akkor megvár. – jelentettem ki. – Egyébként, meg Syn mikor hagyott engem ott egy szőkéért?! – kérdeztem felháborodottan.
- Hannah, nyugi. – Zacky a vállamra tette a kezét. – Várj, szőke volt? Akkor még meg is értem… – vigyorodott el.
- Buzi vagy Vengeance. – kiáltottam fel, és hozzá vágtam egy párnát.
- Hé, vigyázz! – nevetett, és elhajolt előle. – Mennem kell PiroSSZka!
- Mondtam már, hogy ne szólítsatok így! – álltam fel, és indultam el az ajtó felé.
- De ha egyszer illik rád! – még matatott valamit, aztán bezárta a házat.
Megölelt majd beült a kocsijába és elhúzott. Odakint kezdett erősen sötétedni, és a levegő is lehűlt, így megszaporáztam a lépteim. Nem mentem haza, ahhoz semmi kedvem nem volt; Jimmyhez indultam, és gyorsan oda értem.
Mikor csengettem, nem igazán lepődött meg, csak vigyorogva engedett be.
Valami idióta film ment a tévében, azt kezdtük el nézni, majd valahonnan előkerült egy üveg vodka, amitől csak jobban éreztük magunkat.