5. fejezet - xLenorax

- Meg se öleled anyádat?
- Mit keresel itt?- csak ennyit tudtam kinyögni és már jött is be a házba a csomagjaival.
- Pierre elutazott pár hétre és unatkoztam egyedül így gondoltam meglátogatom a lányom- becsuktam az ajtót.
- És felhívni luxus? És ha dolgom van, és nem tudlak pesztrálni?
- Jaj, ugyan már… mindketten ismerünk- mosolygott, felhúztam a szemöldököm.
- Hány éve nem láttál anya?
- Nem ez a lényeg kicsim.
- De most úgy komolyan? Mit képzelsz? Csak úgy beállítasz ide azok után, ahogy viselkedtél és elvárod, hogy kitörő örömmel fogadjalak?
- Tudom, hogy nem voltam jó anya, de akkor is az anyád vagyok.
- Meddig maradsz?- karba fontam a kezem.
- Csak pár hét az egész.
- A kanapén alszol.
- Jaj, annyira szeretlek- már ölelt volna meg.
- Ne érj hozzám- tartottam fel az egyik kezem.- Egyedül leszel ma. Hatkor érek haza a munkából és hétkor már megyek is el.
- Alicia-val találkozol?- bementem a szobámba.
- Nem, randim van- utánam jött, közben ki vettem a szekrényből tiszta ágyneműt.
- Ohh kivel?
- Nem ismered…
- Ide valósi?- kimentem a nappaliba és ledobtam a cuccokat a kanapéra.
- HB-ben lakik.
- HB? Kicsim még mindig Franciaországban lakom…
- Huntington Beach, nem messze van innen…- elkezdtem megágyazni neki, bár nem tudom még mindek.
- Van erre valami jó szépségszalon ahol szoli is van?
- Biztos van valahol…- sóhajtottam.
- Nem szoktál ilyen helyekre járni?- ránéztem egy kis kézitükörben nézegette magát.
- Nem vagyok olyan híjú, mint te- gúnyosan mosolyogtam, felnézett a tükréből, majd vissza.

Végeztem az ágyazással és bementem a fürdőbe. Elkészültem és a szekrényemhez mentem. Felvettem egy kék trikót, amin a Red Sox felírat díszelgett és alatta egy pár zokni, és felvetettem a fekete rövid nadrágom. Ideges voltam, hogy anyám csak így beállított egy szó nélkül… és mi ez, hogy nekem nem lehet dolgom? Menjen a picsába! Felkaptam a táskám és elindultam az ajtó felé.

- Elmentem dolgozni, hatkor jövök, van kaja a hűtőben és a mikrón kívül semmihez ne nyúlj a konyhámban!- azzal már csuktam is be az ajtót.

Beszálltam a kocsiba és egyből rágyújtottam, nagyon korán oda fogok érni, nem igaz még bőven aludhattam volna, egy órát erre beállít anyám, nem hiszem el. Próbáltam az útra koncentrálni mielőtt balesetet okozok, bekapcsoltam a rádiót és figyeltem a zenét. Leparkoltam a szalon előtt és bementem. Elkezdtem pakolászni közben bekapcsoltam a rádiót és dúdolgattam, felhívtam a nővéremet, Nikkit.

- Igen?- szólt bele.
- Kiállított be csak úgy hozzám ma reggel?
- Ki?
- Anya…
- M… mi? Mert?
- Mert Pierre elutazott pár hétre és unatkozik otthon… Most komolyan… Mi ez? Nem is szólt vagy valami… Nagyon felbaszott ráadásul ma randim is lenne…
- Sajnálom. Ja, mesélte Mark- hallottam a hangján, hogy elmosolyodott.- De ettől még elmész nem?
- Hülye vagy? Majd elszalasztom a lehetőséget anya miatt… hogy ne…
- Jól van, nyugi csak kérdeztem- nevetett.- Elhívjam magamhoz anyát?
- Nem kell… megoldom, de azért köszi-, mosolyogtam, bejött egy csaj.- Bocs, de most mennem kell, még beszélünk, szia.
- Szia, húgi, vigyázz magadra, és ha bármi van, szólj.
- Azonnal- mosolyogtam,- szia.
- Szia-, kinyomtam.

Sóhajtottam egyet és felálltam, hosszú nap lesz ez a mai. Szinte zsúfolásig volt a napom, egymás után jöttek a vendégek és mikor le tudtam volna ülni pár percre mindig jött valaki egy sürgős vágásra vagy mosásra. Magamban imádkoztam, hogy ne legyek zombi este, majd iszok egy kávét vagy valami… Végre volt pár óra szabad időm. Épp hogy leültem és felraktam a lábam egy másik székre kinyílt az ajtó, és a nélkül, hogy oda néztem volna megszólaltam.

- Fél óráig nem fogadok senkit!- hátra döntöttem a fejem.
- Akkor még jó, hogy nem vágásra jöttem- ismerős volt a hang, felnéztem.
- Matt? Hogy kerülsz ide?
- Kicsit körbe kérdezősködtem- mosolygott.
- Értem- rendesen felültem,- de miért?
- Hát érdekelt hol dolgozol, meg látni akartalak- elmosolyodtam.
- Ez kedves, de igazából most akartam menni ebédelni, de ha van kedved, akkor csatlakozhatnál.
- Hát, ha nem zavarlak.
- Nem zavarsz- mosolyogtam.
- És hova menjünk?
- Hát van itt egy közeli étterem, nem ilyen csiricsáré, de nagyon finoman főznek, ha van, időm általában oda megyek enni.
- Akkor menjünk- mosolygott.
- Oké, csak bezárok.

Felálltam és a táskámért nyúltam, felkaptam a kulcsot és kimentünk az üzletből, bezártam az ajtót és elindultunk. Gyalog mentünk mivel nem volt messze és az idő is jó volt. Pár perc gyaloglás után és két autogram és fénykép után végre elértünk az étteremig, Matt felnézett és felolvasta a nevét.

- Sir. Brian?- mosolygott.
- Ne a nevet nézd, nagyon jó kaják vannak- elmosolyodtam és bementem.

Szerencsére kevesen voltak és volt szabad asztal, leültünk az egyikhez és már jött is egy pincér, hogy odaadja az étlapokat, közben rendeltünk innivalót. Pár perc múlva már ki is választottuk a kaját.

- Kérdezhetek valamit?- nézett rám.
- Persze.
- Nem szoktak beszólogatni neked, mert Red Sox-os cuccokban jársz?- elmosolyodtam.
- Ha beszólnak, se érdekel. Már Európában nagy Red Sox szurkoló voltam, ami csak fokozódott mikor egy évig Boston-ban laktam. Nagyon sok meccsükön voltam kint. A nővérem Yankees szurkoló, de sose volt köztünk vita emiatt. Mindenki annak szurkol, akinek akar. Miért kell beszólni a másiknak nem?
- De- mosolygott, kihozták a rendelést és elkezdtünk enni.
- Egyébként, mióta van ez a bandád? Már, mint mikor alakultatok vagy mi?- elmosolyodott.
- 1999 óta.
- Azta az… kilenc év. És milyen zenét játszotok? Már, mint azt tudom, hogy metál, de ilyen nagyon üvöltős vagy milyen?- elnevette magát.- Bocs nem igazán tudom az ilyeneket- kicsit elpirultam.
- Hát az első lemezünkön csak „üvöltés” volt- mosolygott.- De az óta már inkább csak ének van.
- Értem- elmosolyodtam,- biztos jók vagytok.
- Hát van egy pár rajongónk- büszkén kihúzta magát, felnevettem.
- Azt egyből gondoltam- mosolyogtam.- Amúgy hány tetoválásod van? Vagy még sose számoltad?
- Hát úgy a tízediknél elvesztettem a fonalat- mosolygott.- Neked van?
- Van hát- vigyorogtam.- Egy a jobb lábfejemen és egy a bal fülem mögött.
- Majd megmutathatnád valamikor- kacsintott.
- Csak is utánad- mosolyogtam.
- Rendben- nevetett.

Tovább beszélgettünk, de elég hamar rám terelődött a téma, készségesen válaszoltam minden kérdésre. Így jobban meg ismerve nagyon aranyos srác és már kicsit sajnálom, hogy olyan bunkó voltam vele a kávézóban. Éppen, hogy belemerültünk a beszélgetésbe mikor megszólalt a telefonom, kivettem a zsebemből és felvettem.

- Igen?- a fülem mögé tűrtem a hajam és az asztalt fixíroztam.
- Szia, kicsim.
- Mit csináltál?- sóhajtottam.
- Még semmit. Csak azért hívtalak, hogy hogy kell bekapcsolni a sütőt?
- Mondtam, hogy a mikrón kívül ne nyúlj semmihez a konyhámban!
- Nem gondoltam, hogy komolyan mondod…
- Pedig komolyan mondtam- megadóan sóhajtottam.- Hatra otthon leszek, addig bírd ki azzal, ami a hűtőben van, könyörgöm.
- Oké, oké.
- Most megyek, szia, és légy szíves ne gyújts fel semmit.
- Nem fogok, szia-, kinyomtam.
- Ohh uram atyám- a fejem fogtam.
- Mi az?
- Ma reggel beállított az anyám, és most el akart kezdeni főzőcskézni. Utálom, ha a konyhámban matatnak, főleg ha anyám…
- Nem vagy jóban vele?
- Nem mondhatnám… Na, jó menjünk- mosolyogtam.
- Rendben.

Kifizettük a számlát, amit persze Matt nem hagyott, hogy felesben fizessünk, micsoda úri ember, mosolyogtam magamban. Elindultunk a part felé, közben megint megállították Mattet páran kicsit kezdett már az idegeimre menni ez a sok tini. Volt valami vásár a parton és elindultunk felé. Bevágódtunk a tömegbe és nézegettük a bódékat, egy kevésbé zsúfolt részen oda jött hozzánk egy néni, a karján egy kosár volt tele karszalagokkal.

- Elnézést kedveskéim- szólalt meg.
- Igen?- néztünk rá.
- Olyan szép kis párocska vagytok, nem szeretnétek egy ilyet?- kivett egy szalagot a kosarából és felénk tartotta.
- Az az igazság- kezdtem,- hogy mi nem vagyunk együtt.
- Jaj, ugyan már- mondta a néni.
- Mi tényleg nem…
- Nem baj- legyintett.- Vegyetek egyet-egyet- mosolygott.
- Hát rendben… legyen- elmosolyodtam.

Elvettünk tőle két karszalagot. Mind a kettő kék volt, mosolygó holdacska és csillagok voltak rajta. Matt segített felrakni az enyémet és én is segítettem neki. Sétálgattunk még a parton az árusok között, majd megnéztem az időt és elképedtem, hogy két óra milyen hamar eltelt, nem sokára jön egy vendég és ráadásul még messzebb is vagyok a szalontól, mint gondoltam volna.

- Ömm Matt.
- Igen?- nézett rám.
- Nekem mennem kell, mert nem sokára jön egy vendég és nem akarom megváratatni.
- Ohh értem. Visszakísérjelek?
- Nem kell, köszi, odatalálok- mosolyogtam.- Jól éreztem ma magam.
- Én is- mosolygott.
- Szia-, lábujjhegyre álltam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Szia-, mondta mosolyogva.

Elfordultam és elindultam vissza a szalonba. Mikor oda értem már az ajtó előtt várt a csaj, bocsánatot kértem tőle és gyorsan kinyitottam az ajtót. Már türelmetlenül vártam az öt órás vendégemet, reméltem, hogy minél hamarabb letudom, és már mehetek is haza készülődni. Nagyon remélem, hogy anyám nem gyújtotta még fel a lakást. Kicsit lassan ugyan, de végre eljött az öt óra, próbáltam azért nem elsietni a dolgot mielőtt valamit elszúrok. Háromnegyed hatkor végre kész voltam vele. Gyorsan összepakolásztam a boltban, bezártam és már ültem is be a kocsiba. Teljesen felpörögtem. Felmentem a lakásba, félve nyitottam ki az ajtót, mikor beléptem szerencsére nem éreztem semmi égett szagot, aminek nagyon örültem, viszont, ahogy beléptem a konyhába kisebb pánik fogott el. Minden szanaszét volt. Ezt nem hiszem el!

- Anya!- ideges volt a hangom.
- Igen?- a nappaliból jött ki.
- Mit csináltál a konyhámmal?
- Ohh hát, gondoltam készítek neked valamit, mire haza jössz… de nem igazán sült el jól.
- Muszáj leülnöm…- bementem a konyhába és elültem az étkező asztalhoz.- Szépen megkértelek, hogy ne csinálj semmit a konyhámban. Utálom. Gyűlölöm, ha a konyhámban matatnak!
- Nem tudtam…
- Most már tudod…- felálltam.- Gondolom, mire haza jövök nem fogod rendbe tenni- bementem a hálóba.- Úgy hogy csak annyit kérek, hogy ne csinálj nagyobb kupit.
- Oooké. Amúgy hova is mész pontosan?- kérdezte az ajtóban állva.
- Randim lesz még mindig- kivettem a szekrényből a ruhát és elkezdtem átöltözni.
- Kivel?
- Egy sráccal.
- Hol ismerted meg?
- Egy bárban.
- Bárban ismerkedsz?
- Mintha te Pierre-t nem egy bárban ismerted volna meg…- bementem a fürdőbe, anya jött utánam.
- Az más volt, egyből megfogott azzal a hatalmas…
- Nem érdekel anya.
- És, hogy nézni?- felfogtam a hajam és elkezdtem sminkelni.
- Nagyon helyes, és aranyos. Sötét a haja, és zöld a szeme. Tetoválásai vannak és peircingje.
- Tetko? Peircing? Nem hangzik valami bíztatóan.
- Nem ismered…
- Te sem.
- Még- gúnyosan elmosolyodtam.
- Jól van…- ellökte magát az ajtófélfától és kiment.

Folytattam a készülődést, a hajamat jobban behullámosítottam és a tetejét összefogtam, hét előtt tíz perccel lettem kész. Magamra fújtam a kedvenc parfümömből és elővettem a fekete magas sarkúm. Rágyújtottam egy cigire, hogy kicsit lenyugodjak. Anyám elkezdett pattogni, hogy minek cigizek a lakásban, amit annyival zártam le, hogy ha nem tetszik, akkor el lehet menni. A nappaliban ültem vele és néztük a tv-t. Hét után pár perccel megszólalt a telefonom. Kimentem az előszobába és kivettem a táskámból. Zacky hívott, a szívem a kétszeresére gyorsult. Add, hogy ne mondja le…