3. fejezet - Lilimooo

Kapkodva vettem fel egy fehér sortot meg egy színes topot, majd belebújtam a sportcipőmbe. Sietve fésülködtem meg és rohantam ki a lakásból, majd beugrottam a kocsimba. Gázt adtam, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elindultam.
Késésben voltam, Diana idegei pedig tuti, hogy már cafatokban lógtak. Szerintem már 3 vendég a szalonban van, és türelmetlenül várnak rám.
A telefonom vészesen kezdett csörögni, én pedig kénytelen voltam egy kézzel felvenni.
- Hol a francba vagy már?! – Diana hangja ideges volt.
- Egy perc és ott vagyok. – mondtam, és tudtam, hogy Diana már dühös. Nagyon.
Lerakta a telefont, én pedig gyorsabb sebességre sarkalltam autómat. Hatalmas féknyomot hagyva parkoltam le Diana kocsija mellett. Szinte beestem az ajtón, és mindenki felém fordult – Diana pedig megkönnyebbülve sóhajtott fel.
- Végre! – mondta és elmosolyodott.
Még csak két kliens volt ott, de mindketten türelmetlenül toporogtak. Fejemmel intettem a csajnak, aki rám várt, hogy kövessen. Hátra vezettem, majd mindent előkészítettem a munkához.
Mikor a tűvel a bőréhez értem felszisszent, de utána már nyugodtan ült. Egy nyíló virágot kellett a vállára varrnom, és a végeredmény még engem is elképesztett. A Diana-tól ellopott technikák beváltak.
- Nagyon tetszik! – mosolygott. – Egyébként Alicia vagyok.
Megtisztítottam a tetkó körüli területet, majd a lányra néztem. – Sosem láttalak még erre. Idevalósi vagy?
- Nem. – nevetett. – Los Angelesben élek. Én viszont valahol már láttalak téged.
Lefedtem a tetoválást. – Holnap óvatosan vedd majd le. És hol láttál?
- Valamilyen bárban. - oldalra billentette a fejét. – Egy csapat fiúval voltál.
- Megesik. – mosolyogtam. Próbáltam emlékezni rá, de nem sikerült. – Nekem nem vagy ismerős.
- Pedig a barátnőm beszélt az egyik sráccal. – csacsogott.
- Biztos nem figyeltem. – morogtam. Sóhajtva álltam fel. Nagyon is tudtam, hogy az hol volt. Aliciára viszont tényleg nem emlékeztem.
Intettem neki, hogy kövessen vissza az előtérbe. Kifizette, majd köszönt és távozott.
Eközben Diana is végzett, és visszaállt a pult mögé.
- Bocs, hogy reggel késtem. – felkönyököltem a pultra, és a vendégkönyv lapjait birizgáltam.
- Semmi baj... – mondta. – Túlreagáltam. Csak szarul indult a reggelem.
- Mi történt? – kérdeztem kicsit szórakozottan, és visszagondoltam arra, hogy én miért aludtam el.
- Igazából tegnap fel akartalak hívni, hogy menjünk el moziba, vagy valahova… De előtte még beugrottam az egyik bárba egy sörre... Amiből aztán vodka meg whisky lett… És fáj a fejem.
- Te szegény! – nevettem. – Nálam tegnap átjöttek a fiúk.
- Nagy volt a rendetlenség utánuk? – kérdezte vigyorogva. Ismerte a srácokat, tudta, hogy milyenek.
- Kukoricával dobálták egymást. – fintorogtam mosolyogva. – De feltakarítattam velük.
- Jól tetted. – bólintott Diana.
Délig senki sem jött be a szalonba, és senki sem volt bejelentkezve. Így hát csak zenét hallgattunk, beszélgettünk, magazinokat lapozgattunk, majd ebéd gyanánt pizzát rendeltünk.
- Én is kapok belőle? – hallottunk egy hangot a bejárat felől.
- Szia Brian. – köszönt Diana mosolyogva. Syn utálta, ha így hívták.
- Tudod, hogy már csak te hívsz így? – kérdezte, és a pult elé húzott egy széket.
- Nem igaz, én is szoktalak úgy hívni. – vitatkoztam.
- Egy évben egyszer. – Syn kivett egy szelet pizzát a dobozból, és harapott belőle.
- Brian! – mondtam, és szándékosan megnyomva a nevét. – Ki mondta, hogy vehetsz?
Alaposan megrágta, majd lenyelte a falatot, és csak utána válaszolt. – Kérhetek egy szeletet? – kérdezte, és bevetette a jól ismert kölyökkutya szemeket.
Dianaval felnevettünk, majd bólintottunk.
- Egyébként miért is jöttél? – kérdezte Diana.
- Hogy boldogítsalak titeket! – ezen, mindketten elfintorodtunk. – Amúgy, egy tetkót szeretnék.
- Hányadikat is? – tette fel Diana a költői kérdést.
- Sokadikat. – hagyta rá Syn. – De én azt szeretném, ha te csinálnád Hannah.
- Ó, én már nem is vagyok jó?
Syn elengedte a füle mellett barátnőm kérdését, és rám mosolygott. Amitől egy kiscsaj tuti leesett volna a székről, de én már hozzászoktam. Csak egy pillanatig engedtem, hogy tekintetem elkalandozzon ajkain, majd én is elmosolyodtam.
- És, milyet szeretnél? – kérdeztem. A pulton levő könyvek közül előkeresetem azt, amelyikben a minták vannak, és elé löktem.
- Valami szépet. – nevetett.
- Kis virágot, méhecskével? – kérdeztem gúnyosan.
- Még az is lehet. – mosolyogva kezdte lapozgatni a könyvet. – Amúgy meg Jimmy, Christ meg Zacky leléptek LA.-be megnézni valami meccset, ami engem most kurvára nem érdekel. Matt meg az esti koncertünkre készül.
- Este koncertetek lesz? –kérdezte Diana. – Te tudtál erről?! – nézett rám. Diana imádta a zenét, a koncerteket, a bulikat, és nem igazán szokta érdekelni, hogy most épp melyik rock bandát hallgatja.
- Én nem tudtam. – emeltem fel védekezően a kezem, és meglepetten néztem Brian-re.
- Aha, az egyik bárban. – bólintott Syn, és lapozott. – Nem nagy szám, csak pár dalt játszunk el. És 11-kor kezdünk.
- Ott leszünk! – lelkesedett Diana, majd az épp nyíló ajtóra nézett, amin egy fiatal, 19 év körüli srác lépett be.
A srác először sűrűn pislogott Syn felé, majd egy rajzott nyújtott át Diana-nak, barátnőm pedig hátra vezette, hogy megcsinálja az elképzelt tetoválást.
- Ugye tudod, hogy mikor itt vagy, akkor felborítod minden rajongó szívverését? – kérdeztem, és rá szegeztem a tekintetem.
- Legalább nem lesz olyan egy hangú az életük. – nevetett és lapozott.
- Hát az igaz, hogy ha te itt vagy, akkor senki sem unatkozik… - morogtam és elővettem egy újságot, amit kissé unottam olvasgattam a nap hátralevő részében, Syn pedig egész délután azt a rohadt könyvet nézegette, arcán egy furcsa mosollyal.
- Syn, mindjárt bezárunk. – mondtam, és próbáltam elvenni előle a könyvet.
- Akkor itt az idő, hogy el gyertek velem sörözni. – becsukta a könyvet és felállt. – Még van 4óra a koncertig. És ugye nem szeretnétek, hogy addig unatkozzak? – nézett ránk hatalma szemekkel.
Dianaval nevetve néztünk össze, majd beleegyeztünk. Bezártuk a szalont, majd beültünk Syn kocsijába. A sajátjainkat itt hagytuk, a majd-reggel-értük-jövünk címszóval.
A rádiót bekapcsoltuk és együtt üvöltöttük a szöveget. Az ablakokat letekertük, hogy az egész utcán hallani lehetett minket.
A bár előtt rögtön kiszúrtuk Matt kocsiját, ezért Brian mellé parkolt. Röhögve mentünk be, és foglaltunk el egy bokszot, majd intettünk a pincércsajnak. Rendeltünk 3pohár vodkát, meg egy üveg whiskey-t.
- Hé, Matt Sanders itt van már? – kérdezte a szőke csajtól Syn.
- Igen, de nem ér rá. – vágta rá az, majd eltűnt, hogy pár perc múlva visszatérjen a rendelt piáinkkal.
- Nos, mire igyunk? – kérdeztem, ujjaim közt forgatva a poharamat.
- A ribancokra, akik nem hagyják, hogy egy magányos pasi éjszaka unatkozzon. – vigyorgott Syn, mire mi elfintorodtunk.
- A fogadásokra, amik miatt néha izgisebb az élet. – nevetett Diana.
- Ó, fogadni akarsz? – nézett rá Syn.
- Meglehet. – mondta barátnőm, és koccintott velem.
- Hosszú esténk lesz. – fintorodtam el, és megittam a vodkám.
- Ivó verseny. – jelentette ki Brian. – Hannah lesz a bíró.
- Syn, a baj csak az, hogy 11-kor koncertetek lesz. – ellenkeztem.
- Nem baj. Diana nem bírja ki addig. – nevetett és mindkettejük poharába whiskeyt öntött.
- És mit kap a nyertes? – kérdeztem.
- Azt majd eldöntjük a végén. – Diana felemelte a poharát, majd meghúzta. Brian úgyan így tett.
Egész este ez ment, én pedig rajtuk röhögtem. Igazából tudhattam volna, hogyha Syn elhív minket sörözni, akkor abból vodka meg whiskey lesz. Meg lerészegedés.
10 körül lehetett az, hogy Diana véget vetett az ivóversenynek azzal, hogy felállt az asztaltól és a mosdók felé szaladt, kezét a szájára szorítva.
- Lehet, hogy a tequilából nem kellett volna annyit innia… - merengett Syn, miközben az ujjai közt forgatta az üveget.
Felnevettem. Naná, hogy nem kellett volna.
Persze én sem panaszkodhattam. Egy vodkás üveg volt a kezemben, aminek a felét már megittam. Egyedül.
- Te nyertél. – mondtam, és a vállára döntöttem a fejem.
- Tudom. – kivette az üveget a kezemből, és lerakta maga elé. – Viszont neked sem kéne már innod. Legalább is ebből.
Átkarolta a vállam, és a hátamat simogatta. Olyan megnyugtató volt. Aztán éreztem valamit… Valami mást. Valami furcsát.
Felemeltem a fejem és Brian-re pillantottam. Tekintetünk találkozott, szinte összekapcsolódott. Feje mintha megindult volna felém, majd rám mosolygott, és elnézett a pult felé.
- Sziasztok! – Jimmy lehuppant elénk, én pedig felemeltem a fejem. – Jéé, rendeltetek nekünk is? – szeme felcsillant, és elvette a vodkás üveget.
- Persze Jimmy, az összes a tied. – fintorodtam el mosolyogva mohóságát látva.
- Diana hol van? – kérdezte miután meghúzta az üveget. – Azt hittem ő is jön a koncertre.
- Engem keresel? – az említett falfehér arccal ült le mellém.
- Veled meg mi történt? – Jimmy felkönyökölt az asztalra, és érdeklődve nézett rá. Be volt rúgva. Láttam rajta. Nem tudtam, és nem is akartam tudni, hogy mi történt azon a meccsen.
- Túl sokat ivott. – röhögött Syn.
Elhaladt mellettünk két szőke tinédzser és amint meglátták a srácokat sikítozásban törtek ki. Rögtön megrohamozták a srácokat, csak hogy közös fotót meg autogramot kapjanak. Miután Syn és Jimmy mosolyogva tettek eleget a kérésüknek sikongatva mentek el, - rajtam és Dianan pedig először átnéztek, majd irigykedve pislogtak ránk - mi pedig folytattuk a röhögést.
Közben Zack és Johnny is megjelentek, de csak azért, hogy a srácokat felvonszolják a színpadra.
Sok sikert kívántunk nekik, majd mi is elindultunk a színpad felé. Szerencsére még senki sem vette észre, hogy a srácok hamarosan kezdenek, ezért könnyedén beállhattunk az első sorba. Diana rám támaszkodott, és igyekezett nem elesni a saját lábában.
- Asszem inkább haza megyek… - mondta. – És lefekszem.
- Haza kísérjelek? – kérdeztem, mikor megindult a kijárat fele. Útközben levette a magas sarkúját, hogy jobban tudjon járni.
- Majd fogok egy taxit! – intett nekem, és kilépett a bárból.
Az előttem elhaladó pincércsajtól kértem egy pohár vodkát, majd mutattam neki, hogy hol leszek.
Visszaálltam a színpad elé, és türelmetlenül vártam, hogy elkezdjék. Percek múltán, mikor már inkább Jack Daniels-et rendeltem, a fiúk elkezdték.
A Critical Acclaim-al indítottak, amit az egész tömeg Matt-el együtt üvöltött. Én is ezt tettem, majd mosolyogtam, mikor Shadows rám kacsintott.
Körülbelül a Streets közepén tarthattak, mikor valami örült srác elkezdett táncolni a tömeg közepén, és egyre többen csatlakoztak hozzá.
- A következő számunkat pedig egy nagyon kedves barátunknak ajánljuk – mondta Matt a mikrofonba. – Ez a szám neked szól Hannah! – mind rám mosolyogtak, nekem pedig nevetnem kellett.
Elkezdték játszani az Almost Easy-t, és éreztem, hogy nekem szól. A tömegből páran vigyorogva felém fordultak, és megkínáltak a piájukkal. De engem nem érdekeltek. Csak hallgattam, ahogy a fiúk nekem játsszák a dalt.
A koncert végén, miután már a tömeg kezdett feloszlani, hátra mentem a fiúkhoz, akik röhögve pakolták össze hangszereiket.
- Fiúúk! – Rev állt hozzám a legközelebb, ezért az ő hátára ugrottam rá. – Ez kurva jó buli volt!
Hátulról átkaroltam Jimmy nyakát, és a lábammal belé kapaszkodtam.
- Én is szeretlek Hannah, de megfojtasz. – Jimmy hátranyúlt, és megtartott a derekamnál, én pedig engedtem a szorításon a nyaka körül.
- Tetszett, hogy tiéd az egyik szám, mi? – nevetett Johnny.
- Imádtam.
Egy csaj jelent meg a függönyök mögött, kezében egy fényképezőt szorongatva. Közelebb jött hozzánk, és kikerekedett szemekkel nézett végig rajtunk.
- Kap… Kaphatok egy közös képet? – kérdezte a 14 év körüli lány.
- Persze. – mosolyogott Matt.
- És Hannah fogja megcsinálni. – jelentette ki Jimmy, ezzel célozva arra, hogy ugorjak le a hátáról.
Fintorogva tettem eleget a kérésének, és kivettem a lány kezéből a gépet. A fiúk körül állták őt, és elvigyorodtak.
- Csíííz! – kiáltottam, majd megcsináltam a képet.
- Köszönöm! – hálálkodott a lány, majd eltűnt.
A srácok befejezték a pakolást, és minden cuccukat kihordták Matt kocsijába. A bár közben bezárt, mi pedig kint álldogáltunk az utcán.
- Asszem, haza megyek. – mondtam a srácoknak, és elnyomtam a cigimet.
- Nem kéne hagynunk, hogy ilyenkor egyedül mászkáljon. – mondta Matt, mintha én ott sem lettem volna.
- De nem ám! – értett egyet vele Zacky. – Még valami baja esik.
- Megtámadja valami perverz állat. – bólintott Syn.
- Mivel ti a másik irányba mentek, ennek kevés az esélye. – nevettem.
- Kac-kac. – mondta Johnny szem forgatva. – Vicces kedvedben vagy, ahogy látom.
- Eltaláltad. – kacsintottam.
Sorra megölelgettem a fiúkat, és elköszöntem tőlük. Hallottam, ahogy röhögve beszélgetnek, majd ahogy befordultam a sarkon, elhallgatott minden hang. Csendes volt minden, én pedig fázósan sétáltam hazafelé.
Már majdnem otthon voltam, mikor meghallottam egy hangot magam mögül. Sötét volt, nem láttam semmit, de a hang, ijesztő volt. Gyorsítottam a lépteimen, minél előbb a szobám biztonságos falai közt akartam lenni.
A léptek közeledtek, morgást hallottam.
Talán csak egy kutya… Nyugtattam magamat. Aztán nehezedést éreztem a vállamon, és térdre estem. Szívem hevesebben dobogott, majd valaki fölém hajolt.
- Syn! – kiáltottam, és felálltam. – Te barom, állat! A szívbajt hoztad rám!
- Én is téged, Hannah. – Syn röhögve, kétrét görnyedve állt.
Dühösen csörtettem el mellette, de ő szorosan jött mellettem.
- Látod, mi történhet veled, ha egyedül kóborolsz az utcán? – kérdezte, még mindig nevetve.
- Hány százalék esélyem van rá, hogy egy ilyen barom, mint te nekem támadjon? – morogtam.
- Sok. – csendben nevetett tovább, mit sem törődve a morcosságommal.
- Brian. Itt vagyunk. – álltam meg a ház előtt. – Oda bent már teljes biztonságban leszek nélküled is. – fintorogtam.
- Aha, és mi van, ha van bent egy betörő? – kérdezte fel vont szemeöldökkel.
- Syn. – néztem rá jelentőség teljesen. – Fáradt vagyok, és nincs több pia itthon, mivel múltkor az összeset megittátok.
- Engem a biztonságod érdekel, és nem a pia! – kiáltott fel felháborodva.
Szem forgatva mentünk be, majd hagytam, hogy Brian leellenőrizze a szobákat, de szerintem csak alkoholt keresett.
- Nincs itt senki, csak mi. – vigyorgott, és nekem is muszáj volt.
- Mi lenne velem nélküled? – kérdeztem, és fejemet a mellkasának döntöttem.
Melegen átölelt, ami jól esett, mert egy jégcsapnak éreztem magam.
- Jesszus, Hannah, jég hideg vagy! – kiáltott fel elborzadva.
- Annak is érzem magam. – motyogtam.
Szó nélkül bementem a fürdőbe, és beálltam a jó meleg zuhany alá. Tudtam, hogy Syn odakint vár rám, és mikor pizsamába bújva visszamentem a szobámba, tényleg az egyik fotelban terpeszkedett, és egy zenecsatornát nézett. Kezében pedig egy üvegsör volt.
- Aha, szóval a biztonságom fontosabb, mint a pia. - belefészkeltem magam az ölébe, és a fejem a vállára hajtottam.
Nem tudtam mikor, de elaludtam, másnap reggel pedig takaróba csavarva keltem, a saját ágyamban.