- Szóval meleg volt mi?- mosolyogtam Alra, közben már az
utolsó simításokat végeztem Neil haján.
- Hát nem teljesen, de nagyon wháá volt a csávó…- sóhajtott.
- Van a sulimban egy srác- szólt közbe Dana, aki segítőként dolgozik nálam egy
darabig, nekem segítség neki pedig jó tapasztalatszerzés,- akiről nem tudjuk
eldönteni, hogy meleg-e vagy csak egyszerűen játssza az agyát- a pult mögött
ült, rágózott és valami magazint lapozgatott.
- Akkor valószínűleg csak megjátssza magát- mondta Neil.- Van egy-két
tapasztalatom ilyen téren, szóval nekem hihetsz- kedvesen mosolygott Dana-ra a
tükörből, aki visszamosolygott rá.
- Na, jó kész vagy- mosolyogtam.
- Nagyon jó lett köszönöm- felállt és megölelt.
- Na, jó akkor menjünk- állt fel Alicia is.- Meg akarom még nézni azt a cipőt
is, amit mondtam.
- Jól van, jól van- mosolygott Neil.- Még egyszer nagyon, köszi.
- Nincs mit- legyintettem.
- Na, sziasztok-, mentek ki az ajtón.
- Sziasztok.
Hátra mentem megmosni a kezem gyorsan, mikor kijöttem
Matt lépett be a szalon ajtaján, elmosolyodtam.
- Azt a jó kurva isten!- hallottam Dana hangját,
érdeklődve néztem rá, elkerekedett szemekkel meredt Matt-re.
- Szia, Matt- odamentem hozzá és megöleltem.
- Hali Abbey.
- Minek köszönhetem, hogy megint benéztél hozzám?- mosolyogtam.
- Kéne egy vágás és gondoltam megcsinálhatnád, persze ha nem gond.
- Dehogy is, épp ráérek meg hát plussz pénz- kacsintottam, elmosolyodott.
- Abbey beszélhetnénk egy kicsit?- szólalt meg Dana.
- Persze. Mindjárt jövök, Matt addig ülj le valahova.
- Oké- Dana kijött a pult mögül és hátra mentünk, becsukta mögöttünk az ajtót.
- Te ismered Matt Sanders-t?- egyből letámadott.
- Ööö igen. Miért?
- Ő Matt Sanders! Az Avenged Sevenfold énekese!
- Igen ő az.
- Te felfogod, amit mondasz?
- Igen felfogom, de e mi olyan nagy cucc?
- Jézus Abbey… Na jó én imádom a Sevenfold-ot szóval nekem nagy cucc.
- Jó hát én nem is ismertem őket az előtt, hogy megismertem volna Zacky-t meg
Matt-et…
- Várj- feltartotta a kezét,- Te Zacky-t is ismered?
- Igen ő a barátom.
- Hogy mi? Jézus úristen le kell ülnöm.
- Hé nyugi. Tudom ez neked nagy szám, de Matt ott van kint. Nyugodj le, ha
gondolod, menj haza és…
- Menjek haza? Jesszus! Soha! Végre találkozhatok vele élőben! Nem megyek haza!
- Jójó, de akkor nyugodj le, könyörgöm.
- Meséld el, hogy ismerted meg őket!
- Oké, de akkor lenyugszol?
- Le,- mosolygott.
- Oké. Szóval, igazából Zacky-t is és Matt-et is külön ismertem meg már, mint
nem az egyik által ismertem meg a másikat. Először Zacky-t ismertem meg. Egy
bárban voltunk Alicival és ott ismertem meg, elkérte a számom. Aztán másnap
mikor itt voltam elmentem kávézni és a kávézóban Mattel egymásnak mentünk és
leöntött kávéval, persze ki akart engesztelni, ami aranyos volt tőle, de kicsit
mintha nyomult volna, mindegy lényegtelen. Aztán pár nappal később, megint
összefutottunk. Zacky még az nap mikor Matt leöntött felhívott és elhívott
randira. És az óta is együtt vagyunk.
- És a többi srácot is ismered?
- Aha.
- Ahjj, de mázlista vagy.
- Ezek szerint- mosolyogtam.- Na, jó menjünk, vissza nem akarom megváratni
Matt-et.
- Jójó…- elindultunk vissza.- Na, várj- mondta mikor nyitottam volna ki az
ajtót.- Van barátnője?
- Jézus Dana kilenc évvel idősebb nálad.
- Az csak kilenc év!
- Jól van, inkább maradj csöndben- mosolyogtam, csak forgatta a szemét, de ő is
elmosolyodott, kimentünk.- Na, jó, mit csináljak veled Matt?
- Csak vágás kell.
- Oooké, gyere, ülj át ide.
- Ma mész Hannah-hoz nem?
- De, Zacky elmagyarázta, hogy kell menni.
- Nem úgy volt, hogy veled megy?
- De igen úgy volt, csak valami közbe jött neki.
- Ha akarod, elkísérlek.
- Áhh nem kell, megoldom, talán jobb lesz, ha csak ketten vagyunk.
- Hát te tudod- mosolygott.
- Igen én.
- Hányra mész?- felnéztem az órára, három volt.
- Négyre, addig még van egy órám.
- Addigra végzel velem?
- Kétszer is- mosolyogtam.
Hamar befejeztem Matt-et, még ott maradt kicsit
beszélgetni, amíg én hátul átvettem a cipőmet meg kicsit összepakolgattam,
addig Danaval beszélgetett, ahogy elnéztem Dana jól viselte, hogy az egyik
kedvencével beszélgethet, végre, ahogy Ő mondta. Ahogy kész lettem elköszöntünk
Danatól. Matt elkísért egy darabig, vagyis, hogy ő ment elől a kocsijával én
megkövettem és jelzett, hogy hol van a tetováló szalon. Leparkoltam előtte,
gyorsan kibontottam a hajam és újra összefogtam. A vállamra kaptam a táskám,
kivettem a slusszkulcsot és kiszálltam a kocsiból. Elindultam a szalon felé és,
ahogy beléptem levettem a napszemüvegemet. Gyorsan körbe pásztáztam a
helyiséget. Minden tele volt elkészült tetoválások képeivel, vagy rajzokkal,
amik valószínűleg vagy már, vagy nem sokára valakinek a bőrén fognak
díszelegni. A helység közepén volt egy pult, ami mögött egy fekete hajú lány
állt, biztos ő Diana, rágógumi lufikat fújdosott, közben unottan lapozgatott
egy magazint. A hatalmas ablak előtt egy kis kerek dohányzó asztal volt, néhány
portfoliós füzettel és három kis bőrfotel volt körülötte. Halkan hallottam a
tetováló gép jellegzetes zúgását. Diana felnézett magazinból és kedvesen rám
mosolygott miközben a rágóján kérődzött.
- Biztos te vagy Abbey- bólintottam.- Ülj le valamelyik
fotelba nyugodtan, Hannah nem sokára végezz.
- Köszi-, leültem az egyik fotelba háttal az ablaknak.
- Kérsz kávét, amíg vársz?
- Nem köszi-, megráztam a fejem.- De rágyújthatok?
- Ohh persze-, benyúlt a pult alá és kivett egy üveg hamutálat és lerakta elém
az asztalra.
- Köszi.
Kivettem a táskámból a cigit és rágyújtottam, elvettem
egy füzetet az asztalról és elkezdtem lapozgatni. A cigim végénél jártam mikor
kinyílt egy ajtó és egy nagydarab kopasz fickó jött ki, nyomában Hannahval.
- Köszi Hannah- kicsit bárgyún mosolygott a csávó, de
aranyosnak tűnt.
Megszorongatta Hannah-t, aki csak idegesen nevetett, majd
mikor elengedte beleütött a vállába és elköszönt tőle. Az ajtótól tovább vitte
a tekintettét és mikor meglátott keserűen elhúzta a száját. Ledobtam a füzetet
az asztalra és álltam a tekintetét.
- Jól van, gyere…- sóhajtott és bement az ajtón.
Elnyomtam a cigim és követtem.- Vedd le a pólód- mondta mikor becsuktam magam
mögött az ajtót.- Már korábban megcsináltam neked a mintát, unatkoztam- mondta.
Leültem a székbe és levettem a pólóm, közben Hannah leült
az asztalhoz és átírta a szöveget tintával egy lapra.
- Melyik oldalra akarod?- kérdezte unottan.
- A baloldalra.
- Oké- ellökte magát az asztaltól és oda gurult hozzám. Elgondolkozott.- Ömm a
melltartódat is vedd le.
- Rendben- előre dőltem és levettem a melltartómat, azt is az ölembe raktam.
- Előre szólók, ha nyafogni fogsz…
- Nem fogok. Bírom a fájdalmat.
- Akkor jó.
Lemosta a részt ahol a tetoválás lesz, felrakta a sablont,
és pár másodperc múlva már meg is éreztem a tűt a bőrömön. Az első egy percben
összeszorítottam a fogam, de hamar elmúlt a kellemetlen, kaparó érzés.
- Hannah- kezdtem.
- Hmm?
- Sajnálom a múltkorit, mikor megkérdeztem, hogy bejön-e neked Brian. Nem
akartalak megbántani vagy bármi, csak azt hittem…
- Hinni a templomban kell…
- Tényleg bocs, nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a dolog.
- Nem kavart fel a dolog, csak felbaszott, hogy ilyen alaptalan hülyeségeket
feltételezel rólam.
- Nem hiszem, hogy annyira alaptalan lenne a feltételezésem, ha ennyire
felkaptad rajta a vizet.
- És mi lenne akkor, ha igaz lenne? Neked ez miért számítana? Változtatna
valamit az életeden?
- Nem számítana semmit, és nem változtatna semmit az életemen. Egyszerűen csak
úgy láttam, hogy neked tetszik Brian.
- És még is miből gondolod?
- Hát, eléggé kiborultál azon, hogy ugyan olyan tetoválásunk van, meg, ahogy
eddig láttam folyton a közelében vagy, persze ha éppen nem haragszol rá egy kis
semmiség miatt. Zacky mondta, hogy sokat szoktatok együtt lenni, meghasonlók,
de tényleg bocs, ha tévedtem.
- Semmi gond- alig észrevehetően megráztam a fejem és elmosolyodtam.
Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak hallgattam a gép
zúgását és elkalandoztam. Úgy egy óra alatt készen is volt vele és elámultam,
hogy milyen jó munkát végzet, iszonyatosan tetszett a tetoválásom.
- Nem lenne gond, ha lefotóznám?- kérdezte Diana miután
bejött és ő is megcsodálta az új tetkóm.
- Lefotózni?- kikerekedtek a szemeim.
- Tudod, ki akarja rakni a falra,- mondta Hannah.- Az amolyan „dicsőség” fal-
az ujjaival kis idézőjeleket mutatott.- Ahová kirakjuk a legszebbnek ítélt
tetoválásokat.
- Hát öhm… Rendben- mondtam végül, Diana gyorsan lefotózta én pedig már
öltöztem is vissza.- Hát, akkor, köszi,
mindent- mosolyogtam.
Kifizettem Hannah
és már fogtam is a táskám, hogy indulok, mikor Hannah megszólalt.
- Ööö, Abbey,
Zacky szólt, hogy ma este elmegyünk piálni?- kérdezte.
- Ohh- megigazítottam a vállamon a táskám,- nem, nem szólt- elgondolkodtam,- és
Matt sem mondta- ezt inkább magamnak mondtam, Hannah még is egyből rákérdezett.
- Matt?
- Igen, eljött hozzám hajat vágatni. Ő hozott el idáig, már, mint csak mutatta
az utat.
- Aha…- furcsa arcot vágott, amit nem tudtam hova tenni.
- És mikor lesz ez az összejövetel?- kérdeztem végül, felpillantott az órára.
- Nem sokára- rám nézett.
- És hol?
- Hát… nem hiszem, hogy ismered… szóval- vett egy mély levegőt.- Együtt kéne
mennünk…- elkezdte kapargatni az asztalt.
- Aha… hát akkor menjünk, majd mutatod az utat én meg megyek mögötted.
- Diana hozott be.
- Ohh, értem. Hát akkor majd mondod, merre menjek.
- Rendben.
Összeszedte a cuccát, elköszöntünk Diana-tól és kimentünk
a szalonból.
- Melyik a tiéd?- nézett körbe.
- Az ott- mutattam egy ezüst kocsira.
- Chevrolet Aveo-d van?- csodálkozott.
- Aha- kinyitottam a kocsit és beszálltunk.
- Jól néz ki.
- Köszi.
Beindítottam a kocsit és bekapcsoltam a rádiót. Hannah
elnavigált a bárig. Leparkoltam a legközelebbi szabadhelyen és bementünk. Végig
pásztáztuk az asztalokat, Hannah egyből megtalálta a fiúkat, elindultunk
feléjük. Eléggé elképedtek mikor meglátták, hogy együtt érkeztünk Hannahval, de
hamar el is felejtették, ahogy egymás után rendelték az italokat. Zackyvel pár
óra alatt eluntuk a többieket és elindultunk hozzá.
Mikor felkeltem Zacky még aludt, az ágyszélére ültem és
felvettem a bugyim meg az ingét a földről, nem gomboltam be csak belebújtam.
Felálltam és kinyújtóztam, kimentem a szobából közben a szememet dörzsöltem,
mikor kinyitottam három szempár szegeződött rám a kanapéról.
- Jézus úristen- összehúztam magamon az inget.
- Helló Abbey- mosolygott Syn, Hannah megvetően horkantott egyet, Matt meg
mintha egy kicsit zavarban lett volna, inkább másfelé nézett.
- Ti meg mit…? Én azt hiszem inkább… megyek felkeltem Zacky-t- azzal sarkon
fordultam és visszamentem a szobába.
Becsuktam magam mögött az ajtót, arra az oldalra mentem,
ahol Zacky aludt, ráugrottam, egyből felkelt és elmosolyodott.
- Helló- a hátára fordult.
- Szia-, lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.- Vendégeid vannak-
egyenesedtem fel.
- Kik?- felkönyökölt és összehúzta a szemöldökét.
- Matt, Brian és Hannah.
- Nem is mondták, hogy jönnek.
- Mintha ti bármikor is szólnátok egymásnak, hogy átmentek a másikhoz-
mosolyogtam és leszálltam róla.
- Van benne valami- az ágyszélére ült.- És így mentél ki?- mosolygott rám.
- Igen…- megsemmisülve hajtottam le a fejem és elkezdtem összegombolni az
inget.
- És mit szóltak?- vigyorgott közben magára húzott egy nadrágot.
- Syn mosolygott és köszönt, Hannah szokásához híven megvetően nézett rám, Matt
meg… nem is tudom, mintha zavarba jött volna…- elgondolkoztam közben felvettem
a rövid nadrágom.
- Aha… na, gyere- elindult felém és a vállára kapott.
- Ne, úristen tegyél le- egyszerre nevettem és sikítoztam.
- Nem teszlek le- elindult az ajtó felé.
- Ne már lécci Zacky. Tegyél le- közben már kint voltunk a szobából, a kezemmel
eltakartam az arcom és hagytam hadd vigyen, bár nem igazán örültem neki.
- Hali- köszönt a többieknek.
- Reggelt- mondták.
Bevitt a konyhába és letett a pultra, majd hosszan
megcsókolt.
- Minek kellett a válladon kihoznod?- kérdeztem halkan.
- Mert miért ne- mosolygott.
- Nem tudom- megrántottam a vállam és a padlót néztem.
- Nem lett semmi bajod igaz?- a lábamra rakta a kezét.
- Nem, de… nem szeretem, ha valaki csak úgy felkap- a
szemébe néztem.
- Miért?
- Nem tudom, csak nem szeretem, ennyi.
- Jól van- megcsókolt közben hallottam, hogy valaki bejön a konyhába és
kinyitja a hűtőt.
- Megzavartunk valamit?- hallottam Matt mosolygós hangját.
- Igazából nem- elhúzódtam Zackytől.- Csak reggelit akartam csinálni-
megrántottam a vállam.
- Ágyba reggeli?- mosolygott rám Zacky.
- Valaki reggelit emlegetett?- jött be Brian is.
- Aha- mondtam.- Na, jó- leugrottam a pultról,- menjetek ki és csinálok
mindenkinek kaját.
- Istennő vagy- Zacky egy puszit nyomott az arcomra.
- Zacky, megtartod!- mutatott rám Brian azzal kimentek a konyhából én pedig
neki láttam a reggeli elkészítéséhez.